„Nincs apelláta, újjáépítjük az iskolát!” (2.)

2017. 03. 04. 16:47

Az év elején leégett kommandói iskoláról szóló írásuk második részében Kádár Kata és Sarány Orsolya a gyermekek új iskolát váró optimizmusa mellett a tanintézmény korábbi igazgatójával beszélgetve a tűzoltás perceit is felidézi.

 

Nagyobb diákok az épen maradt épületrész előtt. Várják az újat   Fotók: Kádár Kata 

Kommandói riportunk első részét ITT olvashatják.

 

Nagyszünetre csengetnek. Az épen maradt folyosórész megtelik gyerekzsivallyal, a csend eltűnik. A bátrabbak kíváncsiskodva figyelnek, hiszen nem tudják, mit keresünk ott. Csak úgy röpködnek a csókolomok. Velük együtt megyünk ki ismét az udvarra. Gyönyörűen süt a nap, közben a hó ropog a lábunk alatt.

Amíg a kicsik a kis harangláb alatt kergetőznek, mi odamerészkedünk a nagyobbakhoz, hogy kiderítsük: ők hogyan élik át a helyzet súlyosságát. Egyszerre majdnem az összes lurkó körénk gyűl, de csak a legnagyobbak beszélnek. „Elég szomorúak voltunk az iskola miatt, de már alig várjuk az újat” – kotyog közbe egy pirospozsgás arcú legényke. „Én már nyolcadikos vagyok, úgyhogy jövőtől Kovásznán járok majd (a legközelebbi település, ahol líceum van - szerk. megj.) – büszkélkedik egy másik. Hát igen, az ő korosztálya a szerencsésebbek közé tartozik. „Most egy kicsit nehéz, de majd lesz egy szép, új iskolánk, és akkor olyan jó lesz” – mondja egy harmadik fiú.

Beszélgetés az ideiglenes tanári szobában. Nem eshet a színvonal

 

Az igazgatónak igaza volt, a diákok hamar megszokták ezt a helyzetet, és nagyon várják az újat, a korszerűbbet. De ez magától értetődő, elég fiatalok ahhoz, hogy rugalmasan kezeljék a változásokat.

A pedagógusok másképpen beszélnek. „Lehet, lesz egy új iskolánk, de az már nem olyan” – mondja Derzsi Piroska magyar szakos tanár. Gyakorlatilag leégett saját gyerekkorának egyik meghatározó eleme, a falu múltjának fontos jelképe. Az iskola Kommandó számára egyfajta profán szentély volt, mint egy kályha a nagyszülők házában. Olyan hely, ahol ugyanúgy otthon érzed magad, mint a saját szobádban, ahol minden zegzugot kívülről tudsz, ahol mindenkit ismersz, mindenki titkát tudod. Sok generáció járta ki ezt az otthont. Igazából nehéz leírni, nemhogy erről nyilatkozni. Piroska közben már arról mesél, hogyan tanítanak az összevont osztályokban. „Nagyon nehéz úgy tartani az órát, hogy egyszerre több mindenre kell figyelni. Az egyik csoport feladatot old, közben a másiknak adom le a tananyagot. Persze vannak, akik hamarább elvégzik a munkát, és akkor unatkoznak. Vagy ha felmérőt írnak, zavarja őket, hogy közben másokhoz beszélek. Nem könnyű, de végül is megszoktuk. Már korábban is voltak összevont osztályok. A munka ugyanúgy folytatódik, a tűzeset miatt nem eshet az oktatás színvonala.”

Fazakas Gyula korábbi igazgató régi fényképeket mutat

 

Felkerestük Fazakas Gyulát, az iskola egykori igazgatóját is. A lakásában fogad bennünket, s alig helyezkedünk el a kényelmes székeken, máris mesélni kezd, elsőként magáról a tűzoltásról:„Aznap délután Scrabble-t játszottunk a feleségemmel, és egyszer csak mondom: te, nézd már, milyen füst van odakinn’. Hát mi lehet az? Kinéztünk a konyhaablakon, és akkor láttam, hogy az iskola fölött óriási feketeség. Vettem a telefont, hívtam Bélát (a jelenlegi igazgató), te, mi van az iskolában? Azt mondja, kigyúlt. Amilyen gyorsan tudtam, öltöztem, és szaladtam ki. Mire kiértem, arra ütött ki a láng. Pontosan ott, ahol az informatika labor és a könyvtár volt. El lehet képzelni, a könyvtárban ott volt az a 9000 könyv, meg az archívum, abban visszamenőleg 1920-ig minden okmány. Az összes iskolai dokumentum. Ez mind papír. Gyorsan ég.

A tömeg özönlött. Tíz perc alatt annyi ember ért oda, hogy alig lehetett mozdulni az udvaron. Közben elkezdődött a rakodás, mindent, ami mozdítható volt, hordtak ki az emberek. Én nem tudom honnan, de szereztem egy kalapácsot, levertem a lakatot a színről, s szóltam, hogy az értékesebb holmit oda vigyék, ne a kapu elé. Volt egy pár ember, aki az égő épületrész alsó szintjéről hordta ki a dolgokat, pedig bármelyik percen beszakadhatott volna. A kicsik is ott futkorásztak, s hordták ki a könyveket. A tüzet végül úgy szakították meg, hogy pár fiatalember felmászott a csatornán, betörték az ablakot, bemásztak, hogy belülről irányítsák a gépet, ami végül kettéhasította a gerendákat. Ezzel gyakorlatilag megszűntették a tűz terjedését.

A tűzoltó szivattyúk elfagytak. Azok mínusz 20 foknál tovább nem bírják. Azon a héten nálunk hajnalonként mínusz 30 fok körült járt az idő. Igaz, hamar felért a két autó Kézdivásárhelyről és egy Kovásznáról, de az oltás nehezen ment. Talán ha a tűz kipattanása után rögtön lett volna a helyszínen autó, több mindent meg tudtunk volna menteni. A tanácsnak van valami kis pompája, de az gyerekjáték.

Rengetegen sírtak, mások meg a telefonjukkal fényképeztek.

Nekem különösen fájó volt az egész, hiszen pont az a rész égett le, amit az én igazgatóságom alatt építettünk.”

Egy régi osztálykép a januárban leégett iskola előtt

 

A kommandói iskola jelenlegi igazgatója, Opra-Béni Béla közlése szerint a tűzben elpusztult kilencezer kötetes könyvállományuk pótlására már több mint tízezer kötet érkezett. A Kolozsvári Rádió és a Donát 160 Egyesület, illetve a Szabadság napilap és a Minerva Művelődési Egyesület által február elején indított könyvgyűjtési akció annyira sikeresnek bizonyult, hogy az összegyűlt könyvek egy részét más iskoláknak, így a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak és a tavaly létesült magyarlapádi szórványkollégium könyvtárának adják át. Az első szállítmány pénteken el is indult Fehér megyébe.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!