Sörében él a nemzet

2017. 02. 04. 08:58

Miután a szíveket megnyerte, már a tények sem árthattak neki. TASNÁDI-SÁHY PÉTER jegyzete a pert vesztett igazi csíkiről.

 

„Ez egy támadás egy székely vállalkozással szemben, amely felvállalta az identitását, a magyar nyelvet és szimbólumai használatát!” – írja az Igazi Csíki Sör Facebook oldala a jogerős bírósági döntéséről, miszerint még a termelési eszközöket is meg kell semmisíteni 30 napon belül, amin a márkanév szerepel.

Tény, ami tény, a marosvásárhelyi táblabíróság, a tudhatók alapján tényleg megkérdőjelezhető döntést hozott, hiszen az ellentmond az Európai Márkahivatal ítéletének, de az már nehezen bizonyítható, hogy az elmarasztalás az „identitását felvállaló székely vállalkozás” ellen irányul.
Annyi történik ugyanis, a gyár története és a pereskedés kezdete óta (a kettő nagyjából egybeesik), hogy egy multinacionális vállalat – valljuk be, a maga szempontjából jogosan – igyekszik védeni az érdekeit, és irtja a konkurenciát a Ciuc Premium nevű portékája körül. Az üzlet már csak ilyen. Ha az Igazi Csíki Sör nem célzottan az ő piacukból akart volna agresszív gesztussal kiszakítani egy darabot, ha a Ciuc-éhoz közel sem hasonló néven indul világhódító útjára, most ez az egész cécó nem lenne.
Persze az is érthető, hogy nem így tettek, hiszen a politikából is tudjuk jól, mozgósítani nem valamiért (ősi székely sör recept), hanem sokkal inkább valami ellen lehet. Szóval igenis szükség volt egy nemzetközi mumusra, és erre a szerepre a Heineken tökéletesen alkalmasnak bizonyult, éppen csak meg kellett húzni a bajuszát és az Igazi Csíki Sört máris berepítette, erős érzelmi töltettel megtámogatva az öntudatos székelyföldi hűtőszekrények jó részébe. Miután a szíveket megnyerte, már a tények sem árthattak neki: hiába derítette ki az Átlátszó Erdély, hogy az Igazi Csíki Sörnek szlovák és brit tulajdonosai vannak 50 százalékban, tehát voltaképpen maga is multi, erre már mindenki fütyült.

Mint ahogy arra is, hogy a másik 50 százalékot tulajdonló, a márkának arcot adó Lénárd András, bennszülött székely vállalkozó pár évvel korábban még, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjbiztosítóját maga előtt tolva (és annak pénzét használva) törpe-vízerőművekkel tarolta le az Úz-völgyét, a Vargyas-patakát és majdnem a Nagy-Homoródot is, komoly környezeti károkat okozva, ahogy erről két anyagban is megemlékeztünk annak idején az Erdélyi Riportban (itt és itt).

Ettől persze sajnálhatja az Igazi Csíki Sört, aki szereti, de lemondania nem kell róla, erre fogadni mernék, új néven – Csaba vére, Csakazértis!, Mindentvissza! –hamarosan lehet majd megint fogyasztani.

Ennyi a nemzeti öntudatnak minimum jár, és üzleti szempontból sem kifejezetten ártalmas.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!