Közelmúlt-idéző színházi világnap

2017. 03. 28. 21:19

 

A színházat ünnepelte hétfőn a világ, ezúttal Isabelle Huppert francia színésznő üzenete hangzott el március 27-én este sok-sok teátrumban. Simon Judit összefoglalója a váradi rendezvényekről.

 

Fábián Enikő, Dobos Imre, valamint Kardos M. Róbert árnyalakja a Kályhabúcsúztatóban   Fotók: Gáspárik Attila Facebook oldala

 

Több mint fél évszázada március 27-én egy művész, író, színházi alkotó megfogalmazza a színházzal, a világgal kapcsolatos gondolatait. Ezen a napon a világ színházi alkotói, ha csak egy pillanatra is, egymáshoz és a közönséghez tartoznak, függetlenül a társadalmi státustól, bőrszíntől, nyelvtől, földrajzi helyszíntől.

Ezen a napon színészek és közönség a világ minden tájáról egy közösséget alkotnak.

A Színházak Világnapját jókedvvel ünnepelik a társulatok, Nagyváradon az emlékezés, a múlt megidézése jellemezte a rendezvényeket. Oka ennek, hogy alig két nappal korábban kísérték utolsó útjára Csíky Ibolya színművészt, a magyar színjátszás egyik nagyasszonyát.

Emlékezéssel kezdődött hát a nap, Varga Vilmos színművész életét és munkásságát idézték fel a páholy előcsarnokában. Varga Vilmos is a közelmúltban távozott, a kiállítást és vetítést a Szigligeti Színház a Kiss Stúdióval közösen rendezte. A színházi emlékekből rendezett kiállításon a művész néhány személyes tárgya, fotói, szerepek, díjak, a róla készült képzőművészeti alkotások szerepeltek. A Szigligeti Társulat részéről Bíró Árpád Levente beszélt Vargáról, aki több évtizedig vezető színésze volt a színháznak, majd feleségével, a színésznő Kiss Törék Ildikóval megalapította a Kiss Stúdiót.

A Veletek maradok örökké című emlékműsorban előadásrészleteket vetítettek, a művész szerepein keresztül szólt a közönséghez. Dobos Imre anekdotákkal, F. Márton Erzsébet és Meleg Vilmos verssel, Veres Kovács Attila református lelkipásztor költői szavakkal, Kiss Törék Ildikó, a feleség és művésztárs szóban és versben emlékezett.

Este hét órakor Novák Eszter rendező, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója a színpadon kialakított alkalmi nézőtér előtt felolvasta Isabelle Huperpert üzenetét, és megjegyezte: minden színházban, a legkisebbtől a legnagyobbik, ezen a napon, mielőtt elkezdődik az előadás, ugyanezek a szavak hangzanak el.

A Szigligeti Társulat rendhagyó, a múlt és jelen összefonódásának, a megbocsátás lehetőségének vagy lehetetlenségének, valamint a digitalizált világ sérülékenységének kérdéskörét vetette fel. Varga Gábor nagyváradi író Kályhabúcsúztató című drámáját Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója állította színpadra. Érdekes forma az olvasószínház, mert a művészeknek csak egyéniségük, szuggesztivitásuk segít a szöveg megjelenítésében. Dobos Imre, Fábián Enikő, Kardos M. Róbert, Szabó Eduárd, Kiss Csaba szöveggel a kezükben, szinte az üres térben lakást, külső és belső vívódásokat varázsoltak elénk.

A háttérben Márkus Barbarossa János énekel egy archív felvételen

 

A Kályhabúcsúztatót hasonló formában 2015-ben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház is bemutatta. Az előadásról Demény Péter írását ITT olvashatják.

 

Az előadást követően a szerzőt és rendezőt Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője kérdezte, beszélgetésükbe egy idő után a közönség soraiból is sokan bekapcsolódtak. Meséltek a diktatúrában megéltekről, a félelemről, az üldöztetésről, a Metropol zenekarról. Varga, Gáspárik és Szűcs felidézték az Ady kört és az Irodalmi kerekasztalt, amikor írók, költők társaságában a közönség megfeledkezhetett a félelemről. Az emlékezet számos szörnyű, valamint derűs történetet is őriz a közelmúltból.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!