Lenni, vagy őrültnek lenni

2019. 04. 01. 19:18

Piradendello ritkán játszott remekműve, a IV. Henrik kockázat és mérföldkő egy színház, egy színész életében. A darab kulcskérdését – őrült vagy őrületet tettet a férfi – az előadásnak hivatása megfejteni. Ezt a kockázatot vállalta Victor Ioan Frunză Balázs Attilával a címszerepben Temesváron. Simon Judit kritikája.

A trónon IV. Henrik szerepében Balázs Attila, a kép bal szélén Molnos András Csaba    Fotók: Adriana Grand

 

Szerepjáték az életben és a színpadon. Szerepeket játszunk, hogy beilleszkedjünk, hogy megfeleljünk, hogy normálisnak tekintsenek. Szerepet játszik a hatalmat gyakorló, a polgár, és persze másképpen a színész.

Luigi Pirandello a színházzal és az őrülettel foglalkozik a darabjaiban, a IV Henrikben az őrültbe meneküléssel.

Victor Ioan Frunză a hatalom és a hatalmasokat kiszolgálók, a „normálisok” szerepjátékait vizsgálja, olyan kérdéseket vet fel, melyek a mában is érvényesek.

A rendező remek formanyelvet választ a színház, mint a valóság tükörképe kifejezésére.

Olasz színpad, pompás díszlet, pompás jelmezek, barokk környezet, ahová betör modern ruhákban napjaink konvencionális normalitása.

Az előadás formája klasszikus, zenei prológgal és intermezzókkal. Cári Tibor muzsikája fennkölt és szellemes, klasszikus dallamokat idéző, mégis nagyon kortárs. Noha a szépség nem esztétikai kategória, ez a zene kimondottan gyönyörűséges.

Ebben a formavilágban teljes természetességgel vetődnek fel a hatalom és kiszolgálás, a képzelet és reális valóság, avagy a menekülés szükségszerűségének a kérdéskörei.

Jelenet a második felvonásból

 

IV. Henrik a középkori német-császár, aki harcban áll a pápával, Canossát jár, gyanakvó és hatalomféltő. Balázs Attila szinte korhű jelmezében, piros palástban, fehérre festett arccal, ahogy a fejére gyömöszöli a koronát: bohóc. Ő nem a császár, ő egy fiatal férfi, történetesen arisztokrata, aki egy baleset nyomán beleragadt ebbe a szerepbe. Mert voltak, vannak színészi hajlamai, mert tudja, csak úgy léphet ki a társadalom által ráosztott szerepből, ha őrült, vagy bohóc.  

Balázs Henrikjénél rég elmúlt a rövidzárlat, a férfi rég tudja, hogy ő kicsoda. Ép elmével eldönti, őrült lesz. (Shakespeare III. Richardjának döntése, hogy gazember lesz.) Kiiratkozik a korából, kiiratkozik a konvenciókból. Megteremti a maga világát, amelyben szabad lehet, és – tegyük hozzá – kibújhat a következmények felelőssége alól. Na jó, nem egy kimondottan Grál lovag, szeplőtlen szabadságharcos, de a figurája, melyet tovább éltet sem az.   

„Alattvalókkal” veszi körbe magát, lényegében fizetett alkalmazottakkal, akik jó pénzért játsszák a hűséges alattvalókat. Ismerős képlet, mintha valamely politikai hatalom verbuválta volna csapatát. Az újonnan jött (Csata Zsolt) nem érti, menni akar, ő a francia IV. Henrikből készült. Nem baj, majd belejön, majd megtanulja, hogyan kell ezt a Henriket szolgálni. A szolgálatban nincs nagy különbség. 

Az sem lényeges, hogy az inas férfinak öltözött nő (Tar Mónika).

Láthatóan játszik szerepet, ellentétben az őt gyógyítani érkezőkkel, akik csupán képmutatók, vagy pojácák. Ahogy tetszik.

Matilde (Szabó Enikő), az egykori szerelem nevében, jelenlegi szeretőjével, lányával, annak vőlegényével és egy orvossal érkezik, hogy a meggyógyítsa a férfit. Semmi empátia, semmi gondolkodás, vissza kell téríteni a valóságba, vissza az őt megillető szerepbe. Ő az egyedüli, akinek egy szemvillanással Henrik megmutatja a szerep mögötti énjét, hogy számon kérhesse csalódásait.

Szabó grófnője erre épít, de érzelmek hiányában nem tudja vonzóvá tenni a férfi számára a valóságot. A többiek nem hiszik el neki, hogy Henrik bohóc lététével nevetségessé teszi őket. 

A nem nélküli orvos (Éder Enikő), aki vajmi keveset tud az emberi lélekről, bizonyítani akar, akár Moliére botcsinálta doktorai.

Matilde lánya, Frida (Lőrincz Rita) ijedt, ostoba, szerelemes menyasszony, vőlegénye (Vass Richárd) konvenciókból összerakott, felfuvalkodott pojáca, Belcredi (Bandi András Zsolt) kisstílű érdekemberke. Mindannyian az asszony körül keringenek, mint a kisbolygók, vélhetően a vagyon a vonzereje a rideg, gőgös, önző Matildnak.

S az alkalmazottak (Molnos András Csaba, Aszalos Géza, Kiss Attila, Mihály Csongor, Molnár Bence) akik azonnal árulóvá lesznek, amint úgy vélik, változik a széljárás, munkaadójuk lelepleződik, nekik állást kell biztosítaniuk maguknak. Hogy aztán visszavegyék jelmezeiket, mintha semmi sem történt volna. 

Szabó Enikő és Vass Richárd jelenete

 

Tekintve ezt a menazsériát, akár érthető is Henrik menekülése a rejtetten kegyetlen jelenből, a nyíltan kegyetlen múltba, a felvilágosulnak nevezett 20. és 21. századból, a sötét középkorba, s bohóc gúnyában nevetve legyőzni a maga korát.

Azért a történet nem ilyen egyszerű, van az előadásnak egy remek slusszpoénja, amit nem árulok el, kár lenne előre tudni.

Tudni kell viszont, hogy Balázs Attila nagyszerű IV. Henrikje művészi pályájának harmadik nagy mérföldköve a Lorenzaccio és a Hamlet után. Közösen Frunză-val, mintegy folytatása a „lenni, vagy nem lenni”, a hogyan kellene lenni gondolatsornak.

A szereplők hiteles játéka nyomán nyer értelmet a kérdés: melyik szerepjáték az igaz, a színpadi vagy a nézőtéri?

 

Temesvári Csiky Gergely Színház

Luigi Pirandello: IV. Henrik

Fordította. Füsi József

 

Rendező: Victor Ioan Frunză

Díszlet- és jelmeztervező: Adriana Grand

Zeneszerző, karmester: Cári Tibor

Dramaturg: Gyulay Eszter

Jelmeztervező asszisztens: Szakáli Zalán

 

Szereplők:

IV. Henrik: Balázs Attila

Matilde Spina, grófnő: Szabó Enikő

Frida, a lánya: Lőrincz Rita

Carlo di Nolli: Vass Richárd

Belcredi báró: Bandi András Zsolt

Genoni, orvos: Éder Enikő

Londolfo (Lolo): Molnos András Csaba

Arialdo (Franco): Aszalos Géza

Ordulfo (Momo): Kiss Attila

Bertoldo (Fino): Csata Zsolt

Giovanni, inas: Tar Mónika

Első apród: Lukács Szilárd

Második apród: Mihály Csongor

Harmadik apród: Molnár Bence

Zenekar: Dragalina Cristian Csaba, Roxana Ardeleanu, Cătălina Căpățînă, Ştefan Cașcaval, Andreea Fălcușan, Vlad Faur, Paul Grosar, Cristian Jurcan, Traian Mișcu, Francesca Moldovan, Valentina Pancă, Grigore Teodorescu, Dorin Tereu, Cătălin Vinars, Vizauer Kinga

Karmester: Cári Tibor
Dramaturg: Gyulay Eszter
Jelmeztervező asszisztens: Szakáli Zalán
Ügyelő: Deák Irén
Súgó: Czumbil Marika



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!