Mindenre képesek

2019. 04. 02. 21:40

Egy gyakorlatilag színmagyar székelyföldi település magyar nyelvű havilapja miatt büntetett az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Az inkább politikai, mintsem médiaügy különböző vonzatait Szűcs László írása igyekszik feltárni.

 

Ízlésemhez képest meglehetősen hamar, idő előtt napirendre tért a sajtó és a politika ama vérforraló fejlemény fölött, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), – az elnök, Asztalos Csaba magányos ellenszavazata mellett – pénzbüntetést rótt ki Gyergyóremete polgármesterére, amiért a csaknem színmagyar település községi havilapja kizárólag magyar nyelven jelenik meg a település polgárai körében.  S úgy hiszem, nem is önmagában a diszkriminációellenesség jegyében diszkreditáló, súlyosan kisebbségellenes (e helyzetben a látszólag többségellenes intézkedés mögé bújó) CNCD-határozat a kétségbeejtő, bár sokat elárul e Tanács jobb sorsra hivatott tagjainak világképéről, valóságérzékeléséről, vagy mi a szösz, hanem az a romániai jogi környezet, amelyben a polgármester, Laczkó-Albert Elemér százszor is meggondolja a hogyan továbbot. Az MTI érdeklődésére egyenesen azt nyilatkozta, nem látja értelmét bíróságon megtámadni a határozatot, látva a hasonló szimbolikus ügyekben érvényesülő hazai bírósági gyakorlatot. Vajon Iohannis elnök május végére tervezett referendumának egyelőre ismeretlen kérdései arra is alkalmasak lehetnek, hogy a szent tehénnek tekintett igazságügy ehhez hasonlatos anomáliáinak is elejét vegyük? Érthető az elöljáró panasza: „szimbolikus politizálásba kényszerítenek bele, ahelyett, hogy érdemi dolgokkal foglalkoznék”. Hozzáteszem, ma közel s távol alig talál olyan politikai szereplőt, beleértve a szervezetet, amelynek színeiben megválasztották, aki nem a szimbolikus politizálás által igyekszik sikereket, jobb választási eredményeket elérni. Azért a kétezer lejes bírság lehajtott fejjel történő kifizetése, netán a lap kiadásáról való lemondás helyett üdvösebb lenne jogi útra terelni az ügyet, s kellő kitartással és segítséggel, jogsegély-szolgálattal akár az európai jogi fórumokig is vinni.

Egészen más olvasatát jelenti ennek a témának a hasonló kiadványok, nyomtatott vagy online önkormányzati médiumok kiadásának jogi szabályozottsága avagy szabályozatlansága. Mit tehet, illetve mit és hogyan nem tehet ezen a téren egy helyi önkormányzat, egy polgármester, aki településén médiaorgánumot akar létrehozni, működtetni? Egyáltalán ki dönt, ki viseli a döntés felelősségét? Milyen egyéb lehetőség van arra, hogy ne közvetlen finanszírozással, hanem akár egy civil szervezet, horribile ductu a lapszerkesztésben jártas magánkiadó közbeiktatásával teremtsen fórumot a helyi ügyek, témák népszerűsítésére, a színvonalas kommunikációra a lakossággal. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy az ilyen önkormányzati kiadványok egyáltalán médiaterméknek, a sajtó részének tekinthetők-e vagy csak annak álcázott szócsövek. Ha igen, érvényesül-e bármiféle szerkesztői, szerzői szabadság, helyet kaphat-e az ilyen lapok hasábjain bíráló, kritikus hang, ellenvélemény, egyáltalán a lokális álláspontok sokfélesége?

A CNCD tagjai szerint diszkrimináló lap februári száma. Mindenre képesek

 

Jelen írásunk, illetve a CNCD döntésének tárgya, a gyergyóremetei Képes vagyok című, 12. évfolyamánál tartó, interneten is elérhető havilap februári számát átböngészve azt állapíthatjuk meg, hogy a hasonló kiadványokhoz képest tetszetős, korszerű arculattal rendelkező, ötletes című, változatos tematikájú, nyelvi szempontból is rendben levő, impresszummal is rendelkező lap, amely első látásra nem kelti azt a benyomást, hogy lebutított propaganda-kiadvánnyal lenne dolgunk. Tehát akár ilyen, kényszerítéssel, közvetett módon történő megszüntetése is súlyosan sértené a sajtószabadságot, illetve az önkormányzatiságot, hogy ne mondjak autonómiát.

A bírság kapcsán pedig  azt a populistán hangzó kérdést is megfogalmazhatjuk: vajon hány olyan önkormányzati lap, értesítő, közlöny működik kizárólag román nyelven ebben az országban, ahol az adott településen élő kisebbségiek aránya a remetei románokhoz hasonlóan eléri a 0,8 százalékot? Amire persze lehet azt mondani, hogy előbbiak jól értenek románul, ahogy minden bizonnyal a remetei románok is magyarul. Normális közegben bizonyára mindkét probléma orvosolható lenne, türelem, tárgyalás, empátia, tolerancia kérdése az egész. A pozitív diszkriminációt pedig felkínálni is lehet, nem csak igényelni.

Tágabb értelemben pedig, remélem, valaki már foglalkozik érdemben azzal, hogy milyen politikai és jogi eszközök állnak rendelkezésre az arra hivatottak kezében, hogy kivédjék, megelőzzék a Dan Tănasă-féle bloggerek ámokfutását, mert nem úgy tűnik, hogy leállnának a feljelentéseikkel, bizonyára a megrendelők nagy-nagy elégedettségére. Ez egy valós és súlyos probléma a szimbolikus politizálás dzsungelében. Képesek vagyunk megoldani?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!