TESZT 3. Kísérletek, magándrámák

2017. 05. 28. 23:07

Katartikus produkcióról, költői előadásról és magándrámáról számol be Simon Judit temesvári fesztivál-naplójának harmadik részében.

 

Béres Márta egyszemélyes improvizációit Urbán András rendezte

 

A TESZT elsősorban a színházról szól, de a találkozásokról is. Kollégákkal, barátokkal beszélgetni, sörözgetni, akikkel csak itt és ekkor van alkalom. Különböző országokban, városokban dolgozunk, nincs idő gyakran összefutni. Idő itt sincs sok, napi három, esetenként négy előadás, de azért, ha másra nem, egy mosolyra futja, vagy néhány szóra ebéd közben, két előadás között.

Olyan is megtörténik, hogy az ember ellóg az előadásról azért, hogy régen látott jóbarátokkal töltsön egy délutánt.

Mea culpa, mea maxima culpa! Simona, Jutka és Tuci kedvéért egy egész napot hagytam, lógtam, nem teljesítettem az aznapi három előadást, és – jaj – nem bántam meg. Legalább annyi szó esett színházról, mint a szakmai beszélgetéseken, és annyi a társadalmi és politikai helyzetről, mint egy becsületes, témába vágó konferencián.

A fenti ok miatt a TESZT negyedik napján bemutatott előadásokról csupán felsorolás következik: A belgiumi Sarah Vanhee Feledés című előadásában egy évnyi szemetet gyűjtött össze, hogy a kidobott, elfeledett tárgyak és emlékek okán szóljon a környezetünk pusztulásáról. A budapesti Hód Adrienne absztrakt táncelőadásának Grace a címe, a bukaresti Mihaela Dancs és Mădălina Dan (anti)aging címmel mutatott be előadást.

Az ötödik napon, márcsak a lelkiismeret okán is elmentem minden előadásra, és ezt sem bántam meg.

Az amszterdami színészek az élet újrarendezésére tettek kísérletet

 

Az amszterdami BOG társulat Kísérlet az élet újrarendezésére nagyon szerethető előadás. A születés és halál között van az a pár évtized, amit életnek nevezünk. A négy fiatal színész sok humorral, és még több költőiséggel beszél a gyermek- és kamaszkorról, a felnőtt életről, az öregségről, arról, hogy végül is nem marad más, mint az összegyűjtött kacatok, és néhány fénykép. Mégis érdemes végigjárni az életnek nevezett utat, mert annyi vicces, komoly és szép történik ezalatt.

Yasser Mroué előadása katarktikus élmény

 

Rabih Mroué libanoni drámaíró, rendező, médiaművész mélyen emberi történetet írt testvéréről, Yasserről, aki felkérésére vállalta, hogy előadja. Yasser Mroué a család hetedik gyermeke, művészi álmokkal, 17 évesen, a libanoni polgárháborúban kapott fejlövést csodával határos módon élte túl. Fél oldala lebénult, újra megtanult írni, olvasni, beszélni, gondolkodni. Megrázóan szép, mentes minden patetikától, dagályosságtól, a felépülési naplója felhasználásával komponált szöveg, nagyszerű vetítések, Yasser Mroué már-már szenvtelen előadása katartikus élményt nyújtott. A felhőn lovagolok olyan erőszak- és háború-ellenes felkiáltás, amely egyszerre hatott az értelemre és az érzelmekre.

Béres Márta One Girl Showját Urbán András rendezte. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tehetséges művésze, a színészi és női sorsról, életről szóló előadás, sok improvizációval, aminek a magyarul nem értő nézők látták kárát, ugyanis a feliratos fordításban ezek nem jelentek meg.

A Kálmán-napot Temesváron is szerette a közönség

 

A budapesti Lakótelep Ensemble-t Hajdú Szabolcs rendező, színész neve fémjelzi. Az Ernelláék Farkaséknál című előadásuk filmváltozatának nemzetközi sikere nyomán a társulat közelebb került a main streamhez. Hajdú rendezett már Temesváron, ahol újabb produkcióra készül. A TESZT-re a Budapesten nagy sikernek örvendő Kálmán-nap előadásukat hozták. A szereplők a Lakótelepiek mondhatnánk állandó társulata: Török-Illyés Orsolya, Földeáki Nóra, Szabó Domokos, Gelanyi Imre és persze Hajdú is játszik. A szobaszínházi előadásban egyszerű, mindennapi történet jelenik meg, két házaspár életéből. Nincsenek nagy indulatok, világmegváltó beszélgetések. Magándrámák vannak, szépen, emberi hangon, szinte eszköztelenül eljátszva. Mégis kiderülnek a társadalmi és jellembeli különbségek, az, hogy a szeretet nem mindig elég a boldogsághoz.

A Forecasting című produkciót kihagyom. A horvát-francia performance-ban a legnagyobb videómegosztón megjelenő amatőr videók jelennek meg – írta az ismertető, a színésznő a laptopról vetíti ezeket a közönségnek, bizonyára montírozva, és talán kommentálva.

Este ismét egyszereplős előadás az ONE. Írta és előadta az amszterdami Lisa Verbelen. Tehetséges, szép hanggal megáldott, humorral teli színésznő, kár, hogy utóbbit visszafogja. A háttérben hatalmas, hangjegyek helyett ábrákkal teli vetített kotta fut, itt olvasható az alapszöveg is. Az előadó énekel, néha önmagával tercel, hangokkal jelzi a feliratokat. A színpadon körbeforog egy reflektor. Életről, időről, térről, érzelmekről, gondolatokról szól a produkció. Jó előadás ez, de kicsit vérszegény. Meglátásom szerint Verbelen ennél sokkal többre képes.

Mire vége az előadásnak a kerthelyiségek már bezártak. A színházban nem lehet dohányozni, az utcán meg sörözni nem szabad, mondja a rendőr az épület előtt álldogáló fesztiválnépnek. A színpadon kívül is akadnak drámai pillanatok.  



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!