Vásárhely megmutatta

2018. 03. 22. 08:46

Izgalmas előadások, érdekes kísérletek, jó beszélgetések – így lehetne röviden jellemezni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat miniévadát, a Showkeyst. Simon Judit beszámolója.

Keresztes Attila és Gáspárik Attila    Fotó: Bereczky Sándor

 

Túl hamar érte utol a siker a 72. évét töltő Tompa Miklós Társulatot – mondta a Nemzeti Színházról folytatott beszélgetésen Keresztes Attila művészeti vezető. Tegyük hozzá: nagyobb baj ne érjen egyetlen társulatot sem, minthogy utolérte a siker és nem hagyja el. A társulat ugyanis díjakat halmoz díjakra, jelen van a legfontosabb romániai és magyarországi seregszemléken. Keresztes azzal folytatja a gondolatmenetet, hogy a sikerek, s díjak özöne nem kedvez az elmélyült műhelymunkának. Úgy kellene tenni, mint Grotowski annak idején, dolgozni, és azután megmutatni az eredményt. Mondjuk, két évig bezárni a színházat, és csak dolgozni, de persze ez lehetetlen. 

Gáspárik Attila vezérigazgató arcizma sem rezdül, pedig korábban mondta, hogy a kimutatások kötelezettsége „öli” meg a színházakat. A bemutatók, az előadások, a nézők száma is meghatározó, noha a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház anyagi szempontból jobb helyzetben van, mint a megyei vagy helyi tanácsok által működtetettek. Számos sikert könyvelhet el a színház, ahol többek között azért nincs fesztivál, mert nem az „ünnepi”, hanem a folyamatos munkában hisznek, olyanban, ahol van „hétfő és csütörtök, nem csak vasárnap”.  Gáspárik elmagyarázta, hogy az általa vezetett Nemzeti Színházban demokratikusan döntenek, folyamatos a párbeszéd a vezetőség és az alkalmazattak között. A színházban a színészeket alkotótársaknak tekintik, az ő egyéniségük vonzza a közönséget a színházba.  A vezérigazgató szerint, a demokratikus közeg biztosítja a színház, a társulatok jövőjét. Úgy vélte, a színház a város közönségének „csinál színházat”, és minden, amit a színpadon látni, az együttműködés eredménye. A színházvezető azt is megjegyezte, a marosvásárhelyi intézmény a művelődési minisztériumhoz tartozik, és bizony nem tesz jót, hogy az elmúlt időszakban 14 miniszter váltotta egymást a tárca élén. A legrosszabb az, amikor a miniszter színész vagy rendező, és folyamatosan ötletel.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban két társulat működik, a Tompa Miklós nevét viselő magyar és a Liviu Rebreanu elnevezésű román társulat.

Utóbbi új művészeti vezetőjét is bemutatta Gáspárik. Nicu Mihoc színművész elmondta, az általa vezetett társulat is jól működik, a nézőszámmal is elégedett. Hangsúlyozta, az ők truppjuk is vásárhelyieknek készít előadásokat, és jelezte, hogy magyar nézőik is vannak szép számban, amihez az is hozzájárul, hogy magyarul is feliratozzák az előadásaikat.

Jelezte, szívesen cserélne nevet a társulat, nem mintha a jelenlegi név nem lenne jó, de szerinte Romulus Guga inkább kötődik a városhoz, mint Rebreanu. Elmondta továbbá, hogy szeretnének szorosan, akár előadások szintjén is együttműködni a Kisinyovi Nemzeti Színházzal. Mihoc megjegyezte, hogy a politikusok tanulhatnának abból, ami a marosvásárhelyi színházban kialakult: megtanulhatnák a bizalom nyelvét. 

A Showkeys-en hat előadással szerepelt a Tompa Miklós társulat az elmúlt évadból, továbbá két korábban bemutatott jeles előadást is újra játszottak: a Nyugalom és a Sirály került újra színpadra.

Remek rendezések, kiváló színészi alakítások nagyszerű előadásokat eredményeztek.

A társulat legújabb előadása a Részegek   Fotó: Bereczky Sándor

 

A miniévad bemutatóval indult. A világkedvenc orosz szerző, Ivan Viripajev Részegek című darabját Radu Afrim állította színpadra, rendesen afrimosan. A groteszkbe hajló előadásban Kásler Magda magyar népdalokat énekel, a zene persze áthangszerelve. A szöveg és az előadás kérdéseket fogalmaz meg úgy, ahogy részeg emberek monologizálnak életről, istenről, szerelemről. Hipszterek, házasok vagy egyedülállók, jómódúak és magányosok. Az előadás nagy kérdése: mi, miért történik éppen ott és akkor? Az izgalmas produkcióról később közlünk részletes méltatást.

A fiatal Adi Iclezean állította színpadra Jon Fosse Szép című színművét. A hatszereplős előadásban hosszú, bizonyára művészi csendek tették próbára a figyelmet, voltak hivatottak érzékeltetni a valamikori két barát mélyre elzárt titkait. A színpadon hosszú-hosszú percekig nem történik semmi, lehet csodálni Bogdan Spătaru remek díszletét, aminek a két végében játszódik a jelenetek zöme, két oldalán pedig a nézők ülnek. Geir (az egyik férfi) a családjával – feleségével és kamasz lányával – jött nyaralni a tengerparti faluba, ahol a gyermekkorát töltötte. Legjobb barátja, Leif itt éli az életét édesanyjával, magányosan. A két férfi életében nagy szerepet játszott a zene és a barátság. Már egyikük sem zenél, és a barátságot mintha felőrölték volna a titkok.

A csendek akkor válnak feszültté, amikor a két férfi – Ördög Miklós Levente és Korpos András – találkozik a színpadon. Bennük történik valami, ami kíváncsivá tesz, hogy mi rejlik a félmondatok mögött. Ez a feszültség megmarad akkor is, amikor Korpos egyedül van a színen, szinte hallani a töprengéseit, érezni a mély fájdalmat, magányt, kiábrándultságot, amit a közönye mögé rejt. A harmadik nagyszerű jelenség Biluska Annamária, akinek megjelenése élettel tölti meg az előadást. Aggódó anya, aki szeretné, ha ez az ifjúkori barátság újraéledne, és talán ettől a fia boldogabb lenne. E három nagyszerű színészért érdemes nézni az előadást. „A többi néma csend” – ahogy Shakespeare úr mondaná.

Az előadás, amit láttunk, két órát tartott szünet nélkül, de állítólag a színészek elsiették, húsz perccel kellett volna hosszabb legyen, bizonyára a csendekből faragtak le a játszó személyek.

Jelenet az Ibsen drámából   Fotó: Rab Zoltán

 

Hedda Gabler Keresztes Attila rendezésében felsőbbrendűsége tudatában alázza környezetét. Önmagával nem mer szembenézni, nem meri vállalni az érzelmeit, valós vagy vélt társadalmi pozícióját félti. Mélységes boldogtalansága önzővé, sőt gonosszá teszi. A példaképe, a magas rangú katonatiszt apa – Keresztes szellemes találmánya, hogy az apát ábrázoló képen Ibsen látható –, vonzóbbá teszi számára a férfias játékokat, mint a női szerepet.

Az Ibsen dráma marosvásárhelyi előadása áll a legközelebb e sorok írójának Hedda Gabler értelmezéséhez. Ezen túl, tiszta, jól átgondolt, pontosan felépített előadást állított színpadra Keresztes. Varga Andrea a címszerep kiváló alakítása mellett a színészek (Bartha László Zsolt, Killyén Ilka, Kádár Noémi, Bíró József, Kádár L. Gellért, Biluska Annamária) nagyszerű játékukkal teszik izgalmassá a különleges előadást. A rózsaszín szobában (díszlet: Szőke Zsuzsi) a törékeny, neurotikus, az együttérzésre képtelen, Hedda halála árán teljesíti be gyermekes vágyát: ő legyen a legfontosabb, csak rá figyeljenek.

Hitler szerepében Bíró József

 

A németországi, magyar származású bestseller író, Timur Vermes Nézd, ki van itt! című regényének színpadi változatát Demény Péter fordításában Teodor Cristian Popescu rendezte. A történet arról szól, mi történne, ha Hitler 2011-ben felébred Berlinben, fogalma sincs az öngyilkosságáról, semmit nem tud az eltelt évtizedekről. Némi tétovázás után, hirtelen médiasztár válik belőle. Hitler szerepében: Bíró József. Az előadás lényegében one man show, Bíró két órán át színpadon van, alakítása nyomán a félelem honosodik meg a nézőben, hogy a „soha többé” a 21. században is megismétlődhet. Az előadásról, Bíró József fergeteges játékáról, a későbbiekben részletesen beszámolunk.

Stúdióelőadás, nagyszínpadi grandiózus látványvilággal a Keresztes Attila rendezte Macbeth. Shakespeare véres, de nem a legvéresebb tragédiája egyedi, érdekes, korunk kérdéseire is reflektáló.

A filmszerű boszorkányok, a törékeny, de határozott lady (Kádár Noémi) hatására Macbeth számára (Bartha László Zsolt) az elkövetett gyilkosságok kizökkentik az időt.  A marosvásárhelyiek előadásában a képzelet és valóság, a bűn és bűnhődés és a lelkiismeret közötti vívódás a királlyá lett hadvezér és asszonya tragédiájához vezet. Boros Csaba zenéjével, Dabóczi Csaba koreográfiájával, a remek színészi játékkal Keresztes előadása a shakespeare-i tragédia esszenciáját, az emberi lelkekben előidézhető rombolást mutatja meg, sajátos, izgalmas színházi nyelven elbeszélve.

Korunk témáira is reflektál a Machbet   Fotó: Rab Zoltán

 

Bartis Attila A nyugalom című regényéből készült azonos című előadásról, melyet Radu Afrim állított színpadra, és mind a romániai mind a magyarországi szakma díjak özönével jutalmazta, már írtunk az Erdélyi Riport hasábjain. (Ahogy Bartis Attilával nemrég itt, az Erporton készült interjúnkat is olvashatják.)

Szintén az Erport.ro elődje, az erdelyiriport.ro portálon jelent meg a A.P. Csehov Sirály című színművének Keresztes Attila rendezte nagyszerű előadásának méltatása.

Az idő véges, még akkor is, ha a krónikás szívesen tartózkodik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban és környékén, s csak a színpadon zökken ki, e sorok írója lemaradt a Showkeys-en Sütő András darabjának előadásáról. Az Egy lócsiszár virágvasárnapját Sebestyén Aba állította színpadra.

Tartalmas, érdekes, szép napokat szerzett a Tompa Miklós Társulat miniévada. A kitűnően szervezett esemény felnőtt, a világ és térségünk dolgaira, a megújuló színházra fogékony alkotókat, színházi embereket helyezett reflektorfénybe.             



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!