Köszöntlek, december másodika

2018. 12. 01. 17:32

„Lassan sötétedik, Gyulafehérváron még vonulgatnak valami hagyományőrzők, s hátra vannak a tüzijátékok, alighanem kiürültek már a babfőzelékes kondérok, de a katonai parádéknak vége, a helikopter is aluszik már.” Szűcs László jegyzete.

 

Néhány napja, – november vége felé – Berettyóújfaluban járva egy kiállítás megnyitóján, arra a kérdésre reagálva, hogy milyen pozitív hozadékát tudnám kiemelni december 1-nek (lásd centenáriumi ünnepségek), annyit bírtam kapásból rávágni, hogy december 2. Azért hozzátettem, ez nem egy történelmi datum, sőt, remélem, közönséges, átlagos, történelmietlen, pihentető vasárnap lesz. Még akkor is, ha tudom, a rengeteg zászló, s nagy egyesülésre való emlékezés egyéb ünnepi kelléke nem tűnik el olyan gyorsan. De végre lehet foglalkozni olyan örömtelibb témákkal, mint az igazságügyi törvények sorsa, a koalíció bénázásai, meg hogy mit lép majd az államfő a még ki nem nevezett új miniszterek ügyében. Hiszen ezek ránk is tartoznak, ugye.

Újfaluban váratlan kérdést szegezett nekem az egyik házigazda: – Tudod-e, hogy itt mifelénk kik voltak Trianon haszonélvezői? Arcomra lehetett írva, hogy fogalmam sincs, mi a helyes válasz, csak azt sejtettem, van a kérdésben valamiféle csavar. – Hát mi, ez a város, Berettyóújfalu. – Tényleg, igazából azt eddig is tudtam, hogy miután a határ kettévágta a történelmi Biharországot, s Várad Románia része lett, Berettyóújfalu lett a csonka Bihar vármegye központja, s ennek a mozzanatnak köszönhetően minden korábbinál gyorsabban fejlődött. E változásnak a hatásai, bár már több évtizede nem megyeközpont város Újfalu, ma is érezhetőek. S Várad felé is megmaradtak, erősödtek is az eltéphetetlen, kultúrából szőtt szálak.

No de vissza elsejéhez, amíg van belőle valami. Ma két román emberrel találkoztam, nem számítva a Kaufland pénztárosát. (Érdekes, minden kereskedelmi egység nyitva volt a nagy nemzeti ünnepen a sarki kisbolttól a hipermarketig, kivéve a magyar CBA lánchoz tartozó üzleteket, sőt, azok már pénteken, Románia védőszentjének munkaszünettel járó ünnepén is zárva voltak. Biztos, ami biztos?) Délben a túrós néni fia – tőlük már vagy húsz éve vesszük rendszeresen a Berettyó-völgyi kis román faluból származó tejterméket, olykor zöldségfélét – most két kiló érett, füstölt szalonnát hozott nagy boldogan – s a szokott árnál jóval olcsóbban, ráadásként a fél kiló túrót ingyen. Szégyelltem megkérdezni, hogy azért? Vagy az olcsó szalonna és az ingyen túró alkalmi kompenzálás Erdélyért? Ki tudja. Pedig nem is viselt malomkeréknyi kokárdát a kabátján, de még kicsikét se.

Később a tömbház előtt az idős ortodox pap szomszédunkkal futok össze, aki fesztivitás ide, centenárium oda, éppen a szemetet hozza le fehér vödörben a napelemes kukához, s most a szokásos Doamne ajută! (Isten segítsen!) köszönés helyett egy Să trăiţi, vecine!-vel előz meg (Élj soká szomszéd! – így magyarul meglehetősen hülyén hangzik), s úgy érzem, az átlagosnál is barátságosabban mosolyog. Vagy csak üdvözlési mániám van? Fontolgatom, mivel viszonozzam, ami kedvesebb a mindennapi Jó napotnál, egy La mulţi ani!-ra gondolok, de cikinek érzem, végül nem kockáztatok, marad a bevált formula.

Lassan sötétedik, Gyulafehérváron még vonulgatnak valami hagyományőrzők, s hátra vannak a tüzijátékok, alighanem kiürültek már a babfőzelékes kondérok, s a katonai parádéknak vége, a helikopter is aluszik már. Különösen tetszett, hogy a bukarestieknek volt bátorságuk, ahogy meg is ígérték, hogy a díszlépésben menetelő csendőri egységet tüntetve, fújolva köszöntsék, Szégyen, szégyen, szégyelljétek magatokat! – kiáltással, utalva a nyári fővárosi tüntetéseken tapasztalt csendőri brutalitásokra. Hát így telt ez a nap, ja, még engedjünk útjára egy együttérző gondolatot a vegyes lakosságú településeken szolgáló polgármestereink, elöljáróink felé, akiknek hivatalból jelen kellett lenniük, s jó képet vágniuk a helyi ünnepségeken. De hát minden mesterségnek megvannak a maga szakmai ártalmai. Kibírják, mint a csendőrök vagy a miniszterelnök asszony a foksányi hujdujálásokat. Éljen hát december másodika! És harmadika, negyedike nemkülönben.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!