Rizsával töltött Toldi
2018. 02. 14. 10:19Étel és irodalom miniszteri szintű összefüggései. Szűcs László szösszenete a nagyotmondás receptjéről.
Akár a végéhez közeledő bicentenáriumi emlékév „bearanyozásaként” is tekinthetünk az egyik készülő vidéki sportcsarnokban szólásra emelkedő magyar városfejlesztési miniszter szavaira, melyek szerint „a magyar töltött káposzta éppúgy a magyar kultúra és civilizáció elválaszthatatlan része, mint Arany János Toldija.” (Ha egy román politikus veti össze a sarmale-t Eminescu Esthajnalcsillagával, hát úgy röhögünk, hogy magunkra borítjuk a tejfölt…)
Megeshet, csak annyi történt, Kósa Lajos éhesen érkezett a Kaposvár Aréna bokrétaünnepére, s a fokozódó belső üresség folytán előbb a testkultúra és a stadionépítés összefüggéseit bontotta ki, majd a kormány és ellenzék eltérő kultúrafelfogásáról hangosan gondolkodva jutott el a töltött Toldihoz. Igazán apellálhatott volna a somogyiak lokálpatriotizmusára, a kaposvári születésű Rippl-Rónai festészetét említve egy lapon a dunai halászlével. A lényeg, meg a tanulság: Debrecen egykori polgármestere hatalomtársaihoz hasonlóan mondhat és tehet bármit, annak semmiféle kedvezőtlen következménye nem lesz. Az sem számít, hogy a magyar irodalom és nyelvművelés egyik legnagyobb mesterének legismertebb művéről mondja, hogy éppúgy része a kultúránknak, mint az az étel, amit a románok, törökök, szerbek stb. hasonlóképpen a magukénak éreznek. (Annyi esze azért volt az alaptörvény-specialista miniszternek, hogy az Arany művek közül ne Az elveszett alkotmányt említse…)
Végül is lássuk be, Arany elbeszélő költeményének igenis van köze a gasztrokultúrához: özvegy Toldi Lőrincné házában oly lelkesen sütöttek-főztek a hazalátogató György úr tiszteletére, mint egy bokrétaünnepen. Aztán jött a magyar testkultúrában ugyan jártas, de reménytelen helyzetben lévő Miklós halálos kimenetelű malomkődobálásos akciója. Evett volna inkább pár töltelék káposztát, a vitézek békén hagyják, s a haza fényre derül.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
