Munkában a koronaherceg

2017. 11. 20. 11:11

Kőkeményen vette kézbe a dolgok irányítását a szaúdi koronaherceg, aki hatalomkoncentráló igyekezetében könnyen destabilizálhatja nem csupán saját országát, hanem az egész térséget. Ady András elemzése.

Mohamed bin Salman, a szaúdi ügyek valódi irányítója

 

Érdekes, csak a szaúdiak képesek arra, hogy börtönnek a sokcsillagos Ritz-Carlton hotelt használják, igaz, a foglyok hercegek/mágnások, és az is érdekes, hogy a korrupcióellenes tisztogatási akció, aminek az említettek estek áldozatul november 3-4-én, ilyen alapossággal, gyorsasággal ment végbe. Csekély az ellenállás, még az érintettek testőrsége sem reagált, ez inkább azt sugallja, hogy a lassan Mohamed bin Salman (MbS) koronaherceg által vezetett ország, erőszak- és kormányadminisztrációs szervei sziklaszilárdak. Pedig jósolták, hogy a harmincas ifjú trónvárományos eme húzása kibillenő államot okoz, ilyesmit csak gyengülésre és széthúzásra lehet alapozni.

 

Tisztogatás a modernizáció előtt

A prominens „korruptak” között találjuk Alwaleed bin Talal herceget, világsikerű biszniszment (pénzmosással vádolják), de ott van Mitab bin Abdullah is, a Szaúdi Nemzeti Gárda feje, mindketten Salman király unokafivérei és az akciót kitervelő MbS unokatestvérei. Mifelénk felfoghatatlan a könnyedség, amivel a Gárda vezetőjét eltávolították, így az akció nem csak könyörtelensége miatt volt sikeres, de azért is, mert feltehetően hosszú hónapok óta tervezték. Mellesleg antikorrupciós vizsgálatokat MbS májusban jelentett be, a főállamügyész pedig három éves folyamatról beszél. Gyenge az államapparátus, ahol ilyes titkosítással lehet dolgozni? Az akcióból arra is lehet következtetni, hogy az uralkodójelöltnek minden hatalma ellenére jól jött egy kis rivális-tisztogatás, ha végre akarja hajtani ambiciózus modernizáló terveit. Elég itt olyan beruházási megaprojektekre gondolni, mint az 500 milliárdos terv egy hipermodern város (NEOM) építésére valahol északnyugaton, vagy a robottechnológia Arábiája, továbbá a döntés a nők vezetési jogáról, arról, hogy közösen jelenhetnek meg férfiak társaságában a sportstadionokban, a wahabita klérus betöréséről nem is beszélve. Ehhez hozzátehető az Aramco nemzeti olajvállalat részleges kiárusítása, mely az eddig egyértelműen fosszilis Arábia spéci reformja lehet. Hogy a Vision 2030-ból mi lesz, arra még hosszú éveket kell várni.

 

Ül még a luxuslakosztályokban Turki bin Abdullah, Mitab fiatalabb testvére, Rijád volt helytartója; Turki bin Nasser a nemzeti meteorológiai és természetvédelmi ügynökség volt vezetője; Fahd bin Abdullah volt védelmi miniszterhelyettes, valamennyien hercegek, valamint Khaled al-Tuwaijiri, Abdullah király udvarmestere, Adel Fakeih gazdasági miniszter, Ibrahim al-Assaf pénzügyminiszter, és Walid al-Ibrahim mogul, aki házassága által Fahd királlyal lett rokon. Nem is az a meglepő, hogy az aktuális király, vagy az azt megelőző konfidensei között történik sepregetés, hanem az, hogy olyanok is bekerültek a hálóba, akik MbS-szel és gazdasági reformjaival familiárisak (Fakeih), vagy Salman király és Vlagyimir Putyin ismerősei (al-Assaf). Az akció a szaúdi felső tízezerre csapott le, nem csodálható, hogy a modernizmust, a változást akarók fiataloknál örömreakciót váltott ki.

A szaúdi elit tagjainak börtöneként szolgáló hotel Trump őszi látogatása idején

 

Régi hercegek, új hercegek

Ha külföldi cégnek kell egy kis szelet a szaúdi gazdaságból, szüksége van egy helyi ügyintézőre/elintézőre, s ha az igencsak honorált kapcsolat azt is implikálja, hogy a cég egy hercegi patrónusra is szert tesz, úgy az ügyintézés problémamentes. Hogy ez nem fair, az mellékes, ez a modus operandi. A királyi ház egyre dagad, az olajgazdaság olajpénzeit elosztó rendszernek működnie kell, csak most már ezrekről van szó az udvarban és környékén. A frissen alakult és MbS által vezetett Legfelsőbb Korrupcióellenes Autoritásnak mindenesetre lesz munkája, igaz, volt is. Hogy a rajtaütéssel azt tervezték, hogy a nagyvilág felé jelzik a szaúdi gazdaság és csatolt politikum megtisztulását, és épp az akció keménysége miatt várható a külföldi befektetők visszariadása? Ez lehet bekalkulált következmény is. Más: sokan féltik a szaúdi királyi ház stabilitását, mondva, Ibn Saud után azért nagyjából betartottak egy szukcessziós szabályt, amely nyomon követhető Salman király trónra kerüléséig (1953-2015 között). Lehet, ez az út azért sem járható tovább, mert sok a trón- vagy funkció-igénylő, de valószínűbb, hogy MbS okosan manőverezett már akkor, amikor a nála esélyesebbnek tűnő bin-Najefet, a belügyminisztert, a miniszterelnök-helyettest, a terrorelhárító mindenest (!) kiütötte a nyeregből. Választotta a valójában idős és egyre kevésbé (be)számító Salman király MbS-t, vagy a koronaherceg választotta önmagát? MbS leépít hercegeket, és saját hercegeket épít fel, egy tőle függő parallel dinasztiát? És hogyan fog ezentúl a többi herceg miniszterség, katonai rang közelébe kerülni, már csak azért is, mert bin-Salman herceg egyre inkább „egykezesít”, abszolutizálja az abszolút monarchiát? Kérdés: ki hitte el, hogy egy mégoly high-tech, szociális és gender kérdésekben lassan nyitó Arábiában tényleg szó lehet politikai liberalizmusról is? Furcsa egybeesés a tisztogatással (puccsal?): épp 4-én kellett a szaúdi légelhárításnak leszednie egy, a rijádi nemzetközi repülőtérre kilőtt rakétát. A rakétáról állítják, egy módosított iráni verzió, észak Jemenből, huszik által megszállt területről lőtték ki. A huszik 2015-ben menekülésre kényszerítették Mansour Hadi elnököt, akit azóta próbál a rijádi koalíció visszahelyezni hatalmába. A próbálkozás egy véres háború, amely a lázadókat, és az őket gyaníthatóan támogató Teheránt kivéve, ezrek és ezrek civil-halálát, éhhalálát, most pedig egy éve járványtanilag (kolera) is vizsgálható halálát okozta. A próbálkozás hátterében épp a reformer MbS áll, ő a harc architektusa, az építész, akire a katasztrofális jemeni háború ráomolhat. Szaúdi részről eddig 78 jemeni rakétatámadást jeleztek, emlékezetes a 2015 márciusi eset, mikor Salman király panaszolta John Kerry külügyminiszternek, hogy félő, egy Scud-eső zúdulhat Mekkára. Mekka a jemeni határtól 350 mérföldre van, Rijád 700-ra, kérdés, hogy akkor milyen rakétákat kaptak azóta a huszik Teheránból, szaúdi és amerikai embargó ide vagy oda? A szaúdi média szerint ez egy háborús tett volt Irán részéről, s hogy erre elviszik a harcot majd Iránba. Igen ám, de a CNN-nek Adel al-Jubeir külügyminiszter azt mondta, a rakéta iráni volt, a Hezbollah lanszírozta Jemenből, a huszik által tartott területről... és a történetben megjelenik a Hezbollah-komponens. Tényleg várható egy nyílt konfliktus Teheránnal, vagy ez csak szájkarate attól az Arábiától, amely emirátusokbéli koalíciójával együtt beleragadt a jemeni háborúba? A szaúdi válasz operatív részeként lezártak minden szárazföldi, tengeri és légi határt Jemen felé, közzétették egy rakás huszi vezető fényképét, a „terroristák” fejére pedig 10-30 millió dolláros vérdíjakat tűztek ki. Jemenben nullára csökkent a segély- és gyógyszerszállítmányok bejutása, majd a szaúdi ENSZ misszió a nemzetközi segélyszervezetek nyomására elsuttogta: a szerv felügyeletével nyithatnak a határokon. A puccs ez vagy nem fejezet része, hogy 5-én a jemeni határhoz közel lezuhant egy helikopter, fedélzetén bin Muqrin herceggel és több vezető hivatalossággal: géphiba, pilóta-error, huszi lövedék, baráti tűz, merénylet? Mély csend.

A koronaherceg egy korábbi tárgyalása Hariri libanoni kormányfővel

 

A libanoni vendég

További fura fejlemény, szintén negyedikén az épp Rijádban lévő libanoni miniszterelnök bejelentést tett: lemond, mert nem bírja az iráni/Hezbollah nyomást, és az életét félti. Csak percekig tűnt ez izolált incidensnek, hisz Rijád részéről azonnal hozzáadódott az Irán elleni retorikához, Libanonból meg érkeztek a gyanúsítások, hogy a királyság foglyul ejtette Saad Haririt, hogy házi őrizetben van és voltaképp Rijád kényszerítette őt lemondásra. Arábia tagadott, de furcsa egybeesés ez a fent említett MbS-tisztogatási akcióval, és igen nagy a csend az ügy tisztázásában. Rijád felszólította az alattvalókat: ne utazzanak Libanonba, vagy jöjjenek el onnan. Michel Aoun, Hezbollah közeli libanoni elnök nem fogadta el a lemondást, bejrúti kormánykörökből pedig szállingóztak a hírek, hogy miniszterelnöknek tartják továbbra is Haririt és várják haza. Hassan Nasrallah Hezbollah vezető visszafogottan szólt, ahogy Irán is, ennek ellenére lehet abban valami, hogy ha Rijád nem tisztázza magát a vádak alól, végrehajtja az iráni irányításban is részesülő Libanon kitolását a szaúdi-iráni frontvonalra, ami a térség destabilizációjával való játszadozás. Nasrallah később habitusához híven helyesbített: a szaúdiak háborút akarnak Libanonnal, a miniszterelnököt elrabolták, lemondásra kényszerítették, bizonyítéka van rá, hogy Rijád Izraelnek több tízmillió dollárt fizetne, ha az lecsapna Libanonra, valamint, hogy Arábia le akarja cserélni Aoun elnököt. Az Al Jazeera Arabic szerint Nasrallah megjósolta, ha Rijád nekimegy a Hezbollahnak, úgy jár vele, mint Jemennel. Megjelentek a mediáló felek is, akik bár nem szóltak bele MbS-tisztogatásába, mint a támogatását nyújtó Trump, aki azonnal reményét fejezte ki az ügy kapcsán, hogy az Aramco részvényeket ugye a Wall Streeten tranzakcionálja majd Arábia, de „ellenőrizték Hariri állapotát”. Yves Le Drian francia külügyminiszter 9-10-én találkozott vele és jelentette, a miniszterelnök nincs házi őrizetben, letartóztatásban, s bár Arábiában maradt, mozgása nem korlátozott. Macron elnök meg MbS-szel találkozott a libanoni krízisről tárgyalandó, ha lett volna valami fejlemény az ügyben, biztosan hírtéma lenne. Még a US State Department szóvivője (Heather Nauert) is arról nyilatkozott, hogy a szaúdi amerikai diplomáciai ügyvivő találkozott Haririvel Rijádban, igaz, sem a helyszínről, sem a miniszterelnök állapotáról nem szólt a fáma. Rex Tillerson külügyminiszter szerint Hariri továbbra is miniszterelnök és Amerika bizalmi partnere. Mekkora a libanoni (Aoun) és Hezbollah-blamázs, ha Hariri (mint mondotta) mindezzel a hátszéllel hazatér! A gomolyagból egy szál nyilvánvaló: a többfrontos harcba keveredett Hezbollah tárgyalási képességének, honi és külhoni erélyének csökkenése. Jel, hogy előbb nem fokozta a harcos retorikát, az iráni oldalról is a deeszkalációra kaphatott utasítást, majd az iráni parancs alól kivonva magát, Nasrallahból ismét elszabadult hajóágyú lett, de jel az is, hogy gond nélkül engedték a libanoni Maronita Egyház fejét (Bechara al-Rai kardinális) Rijádba utazni, és az erős keresztény vonal támogatásával kapacitálni a szaúdi királyi házat a békülésre, a békére.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!