Románia: a befagyasztott ország

2017. 02. 12. 20:02

Most a román belpolitika vonja magára a figyelmet, de ami a kormánypártok és az ellenzék harcának tűnik, az nagyon sok szállal kötődik az Egyesült Államokhoz és az orosz befolyási övezet alakulásához. Gigászok harca vezetett korrupcióellenes utcai lázadáshoz. ADY ANDRÁS eleveníti fel mit vár Romániától Amerika másfél évtizede.

 

 

Habemus Trump: legalább 200 millió dollárt kóstált (biztonságiak, parádé, koncertek, bálok) a beiktatási parádé (bárki részt vehetett ezen, s bálozhatott, ha leperkálta a 25 000 dolláros beugrót), a fényűző protokoll mögött lényeges események zajlottak. Nagyon úgy tűnik, hogy Európát érintően is átalakul az amerikai befolyási övezet. A jelek arra utalnak, hogy az amerikai hírszerzés, a kémelhárítás viszonya a romániai bel- és külbiztonsági szervekkel, az Országos Korrupcióellenes Ügyészséggel (DNA) átalakul. Minden olyan intézményt érintenek a változások, amelyek az ukrán-moldáv-román határövezetet (az Unió keleti határainak övezetét), a Fekete-tengeri kijárat biztonságát meghatározzák.

A román-amerikai kapcsolatok alakulására jelentős hatással volt az az uniós csatlakozás előtti találkozó, amelyre 2006 novemberében került sor Robert Mueller FBI főnök, Traian Băsescu korabeli államelnök, valamit Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök között. Az egyeztetésen részt vett a román főügyész, a külföldi és belföldi hírszerző szolgálatok fejei mellett. Ekkor született megállapodás arról, hogy tovább „mélyítik” az intézményes kapcsolatokat, immár nem csak a CIA-vel, hanem az FBI-al is. Mueller ígértetet tett egy kiképző program elindítására, és a lehető legtöbb alkalmat kihasználta arra, hogy az igazságügyminiszterrel, Monica Macovei-el szerepeljen együtt: kétséget sem hagyva afelől, hogy az úgynevezett igazságügyi reform amerikai befolyásra születik Romániában. Ekkor indul a később jelentős karriert befutó Laura Codruta Kövesi ügyészi pályafutása. Ekkor válik lehetségessé, hogy az ügyészségi nyomozati anyagokban bizonyítékként szerepeljenek a lehallgatási jegyzőkönyvek, ekkor jön létre a Korrupcióellenes Igazgatóság (a DGA), amelyet a Scotland Yard mintájára hoztak létre. Bevallottan azért, hogy a kormányzati szerveken belüli, úgynevezett „belső” korrupciós ügyeket feltárja. Románia stabilizálása, a román igazságszolgáltatás, törvényhozás és kormányzás legfontosabb szereplői mind-mind amerikai kapcsolatokkal, háttérrel rendelkeztek. Ez a fajta térnyerése az USA-nak Románián keresztül haladt tovább a térségbe. Például a délkelet-európai együttműködési kezdeményezés (SECI) révén, amely a páneurópai menekültválsággal, a nemzetközi szervezett bűnözés visszaszorításával, határterületi biztonsággal foglalkozik, s amelynek bukaresti irodáját a biztonságpolitikai szakértők csak az FBI „inkubátor” házaként emlegetik. Amerika már akkor biztosítékokat kapott arra, hogy bár Románia egy év múlva EU-tag lesz, az USA-val való együttműködést ez a tagság nem írja fölül. Így jut el a SRI akkori feje (George Maior) Quanticoba, s ott – jobbára bujtatva – felszólal az orosz befolyás ellen, további amerikai támogatást, intézményes együttműködést szorgalmaz, többek között a külügyi hírszerzéssel. Az ez után következő, Trump korszakig vezető időszak címszavakban arról szól, hogy az amerikai segédlettel létrehozott intézmények (elsősorban a korrupcióellenes ügyészség) megerősödtek, viszont gyengültek a politikai pártok. A DNA bizonyos mértékig a politikai élet transzparenciájáért dolgozott, ezt szolgálta az is, hogy a belső hírszerzés és a DNA között aktív információcsere van. Mindez azonban nem helyettesíti, nem váltja ki a politikai pártokon belül biztosított transzparenciát, olyan párt- és pártfinanszírozási törvényt, amely garantálná a szervezetek átláthatóságát.

Ez egyelőre várat magára, a helyzet visszás, és maga Călin Popescu Tăriceanu (ALDE-elnök, Szenátus-elnök, a koalíció hamis tanúzásért kivizsgálás alatt álló kulcsembere) fogalmazott úgy, hogy a DNA és a SRI egyértelműen „okkult szuperhatalmú szervek”, amelyeknek célja az, hogy a politikai pártokba vetett választói bizalom meginogjon. Ha ez valóban így van, akkor a tavalyi választási eredmények nehezen értelmezhetőek, de a korrupcióellenes ügynökség, a belső elhárítás és a politikai pártok közötti konfliktus nem új keletű. 2013-2014-ben már éles kritikák érték a DNA-t, ekkor 33, pártpolitikusokat érintő dosszién dolgozott az ügyészség: 13 szociáldemokrata (PSD), 7 nemzeti liberális (PNL), 6 demokrata liberális (PDL), 2 RMDSZ, 2 népi mozgalmi (PMP), 2 konzervatív (PC) és egy független ügyben folyt nyomozás. Azóta több fórum dicsérte a romániai korrupcióellenes intézkedések eredményességét, az amerikai vélemény jobb, mint az Európai Parlamenté, de általános a meggyőződés, hogy az ország komoly lépéseket tett a korrupciós bűnözés felszámolásában.

Az „eredmények” ellenére Románia mégis vezeti az uniós korrupciós listát, a GDP legalább 15%-át emészti fel a transzparencia hiánya. Kövesi külföldi támogatása nem gyengül, belföldön annál inkább támadják. A DNA csak 2015-ben több mint 1250 új ügyet vizsgált. A nyomozati dossziék 92 százalékában a DNA adatai szerint ítélet is született, 3200 ügyben folyik a nyomozás.

Ha nem korábbról, de 2006 végétől már komoly nyomok vannak arra nézve, hogy az amerikai mentalitás a Fekete-tengeri régiót illetően is igencsak határozott lett, lehetséges, hogy ez is a 9/11-sokkhatás következménye. Korábban Románia nem túl jelentős kereskedelmi kapcsolódási pontként szerepelt a térképen, hasznos tengeri kikötővel. Olyan országként, ahol építhető volt a formális és informális kapcsolati rendszer a térségben. Az amerikai terrortámadás után stratégiai ponttá vált. Innen lehetett jól koordinálni a NATO és az EU partnerséget, itt volt erősíthető a NATO kooperáció a még nem NATO országokkal. Ekkor kerülnek előtérbe az egykor oly pontos és fontos, amerikai felügyeletes bolgár-román-török hadgyakorlatok. És ugyancsak ebben az időszakban még biztos partnernek látszott Törökország is. Ekkor kapott bátorítást Románia is, hogy vállaljon vezető szerepet a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Fórumon. Románia és Bulgária katonai, hadtechnikai támogatása, az itt működtetett kiképzés amerikai érdek volt. Kétoldali egyezmények sora született a tengerparti országokkal azzal a céllal, hogy megteremtsék a Kaszpi-tengertől Európáig terjedő térség biztonságát – és az olaj- valamint gázszállítás rendszerét garantálják. Ebből a szempontból elgondoltató, mit is üzen Trump külpolitikája a visszavonulással, térségből való kivonulással. Az orosz befolyási övezet növekedését? Az urajnai-grúz „nyugatosítás” jegelését? Románia tényleges „magára hagyását?” Lehet, bár nem hiszem, hogy például a kemény dollár-befektetéssel létrehozott konstancai cseppfolyós-gázüzem, amelynek az orosz gázexporttól való függés miatt európai fontossága is van, a levegőben maradna. A Románia által is várt TTIP (USA-EU transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) mindenesetre most veszélyben. Ahogy arra is jó esély van, hogy a térség biztonsága érdekében fontos korrupcióellenes intézkedések már nem lesznek annyira fontosak, és amerikai részről támogatandóak. Vagy „önjáróvá” válik az ország, és folytatja magától az utóbbi években megkezdett irányt, vagy majd az orosz-amerikai viszony alakulása dönt a sorsáról. Nem kell semmit sem kisiklatni, csak mellékvágányra kell húzni, nem kell fejleszteni, csak karbantartani.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!