Viták a cikk alagsorában

2017. 10. 09. 22:59

Tiszteletlenségből, arrogancióból vagy az izoláltság miatt nem beszélnek a székelyföldi magyarok románul? Az Adevărul munkatársai ennek a mostanában oly divatos kérdésnek igyekeztek utánajárni, míg Sarány Orsolya a cikkhez kapcsolódó Facebook-kommentek alapján próbált nem reprezentatív képet alkotni az olvasói véleményekről.

 

Illusztráció az Adevărul cikkéből: kétnyelvű felirat egy székelföldi turkálóban    Fotó: Adevarul.ro

 

Első oldalon hozta a hét elején az Adevărul országos napilap azt a cikket, amelynek címében azt állították, utánajártak, miért nem beszélnek a székelyföldi magyarok románul. Gondoltam, végre egy országos ismertségű román sajtóorgánum, amely címoldalán mer bátran nyúlni a témához, megszólaltatva a másik oldalt, politikusok mellett pedagógusokat, de az utca emberét, iskolást is, akik elmondhatják, miért is van bajuk a román nyelvvel.

„«Nem beszélek románul» a mondat, amellyel állandóan köszöntenek Székelyudvarhely utcáin, ha szóba akarsz állni valakivel románul. A székelyek állítják, nem rosszindulatról van szó, ám tömbmagyar közösségben élve, nincs lehetőségük arra, hogy elsajátítsák a románt” – áll az első bekezdésben, magyarázva, miért ez a bevált köszönési forma Székelyföldön, magyarázva, hogy nem gyűlölködés, arrogancia itt a probléma, hanem a tömbmagyarság helyzete. Viszont csíkszeredaiként kétlem, hogy állandóan ezt válaszolták volna egy „Bună ziua”-ra az udvarhelyiek.

A szerzők Székelyudvarhelyen tett látogatásuk során beszélgettek Laczkó Györggyel, a Tamási Áron Gimnázium igazgatójával, Bekő István református lelkésszel, Gálfi Árpád polgármesterrel, továbbá a helyi román iskola igazgatójával, Ştefan Nuţ-cal. Megszólaltatják továbbá a Bihar megyei parlamenti képviselőt, Szabó Ödönt is. A cikkből kiderül: az oktatásban van a hiba, illetve azzal, hogy nem találkoznak a román nyelvvel az utcán a székelyföldi magyarok. Megoldásként az oktatási rendszer módosítását javasolják, ami aligha újdonság, illetve azt, hogy az udvarhelyi román és magyar gyerekek érintkezzenek az utcán, bár előbbiekből aligha élnek sokan a városban.

A cikket természetesen megosztották a Facebook-on, s néhány nap alatt több száz kommentet generált a vita. (Közvetlenül a cikkhez 131 hozzászólás kapcsolódik a napilap internetes oldalán.)

A kommentelők közül sokan nem a cikkben javasoltak alapján orvosolnák a helyzetet. A cikk alatti hozzászólás-áradatban a régi ismerős felszólítás: „Ha Romániában élsz, beszélj románul” némiképp módosult: „Ha Romániában élsz, tanulj románul”. Számos hozzászóló követeli, hogy a magyar tannyelvű iskolákat szüntessék meg az országban, s az ukrán recept szerint csak az állam nyelvén oktassanak.

Egy ezt a véleményt osztó hozzászólótól meg is kérdezte egy magyar olvasó, hogy akkor szerinte az lenne-e a jó, ha az új ukrán oktatási törvényt alkalmaznák Romániában is. Hozzászólás hozzászólást szül, érkezik a válasz a megbotránkozott romántól: „nem tudom, milyen modelljük van az ukránoknak, de Romániában legyen kötelező, hogy mindenki megtanulja a román nyelvet” – szól a kinyilatkoztatás.

A kommentelők nagy részének közös jellemzője, hogy tájékozatlanok, jó, ha három mondatot elolvastak az adott cikkből. Elsősorban a témát kommentelik, nem az anyagot, az abban felsorakoztott információkat, tényeket figyelmen kívül hagyják.

Mások azon háborognak, hogy külföldön élve a gyerekeik az adott állam nyelvén tanulnak, így nem értik, ha nekik ott nem jár ez, nálunk a magyaroknak miért. Példaként a belgákat, németeket említik, ha nekik, pár éve ott élőknek nem is, de a 30-50 éve betelepedetteknek sem engedik meg, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Az ilyen kommenteket történelemlecke követi, kié itt a tér témájában.

Megint mások keverik az állam nyelvét az anyanyelvvel, egyszerűen nem értve, hogy romániai lakosnak miképpen lehet nem a román az anyanyelve, vagy miként lehetséges, hogy a román nyelv román állampolgár számára idegen nyelv. A román államot hibáztatják, amiért élnek olyanok is az országban, akik merészelnek más anyanyelvet „választani”, mint az ország hivatalos nyelve.

Fogadást is kötne az egyik kommentelő: biztos benne, hogy Székelyudvarhelyen egyetlen üzletben sem szolgálják ki, ha románul kér bármit is. Válaszban invitálja egy magyar, állja a fogadást, jöjjön bátran. „Nem megyek, mert félek odamenni” – érkezik a megfutamodó válasz.

„Lehet, hogy hülyék, mint az olaszok. Mármint nem tudnak egy idegen nyelvet sem megtanulni” – áll az egyik hozzászólásban, ugyanakkor olyanok is akadnak, akik továbbgondolják a problémát. „Ezek a magyar nemzetiségű gyerekek soha nem fognak az én gyerekeimmel versenyezni a munkaerőpiacon, itt Konstancán –, ezt  mondjuk ki” – szögezi le egy nő.

És egyre-másra érkeznek a hasonló, nem támadó, hanem inkább a témát körüljáró kommentek. Többen úgy látják: nem kéne önmagát izolálja Hargita és Kovászna megye, hisz abból, hogy nem tudják alapszinten elsajátítani a román nyelvet, rengeteg problémájuk származhat.

Profilképeik alapján a nem támadó, inkább a kérdést elemző, a tényeken elgondolkodó kommentelők többsége fiatal. Ebből a csoportból többen azt állítják, számos székelyföldi magyarral érintkeztek az egyetemen, munkahelyen, s egyesek fura akcentusától eltérve, igenis beszélték a nyelvet, vagy a kezdeti nehézségeken túljutva idővel elsajátították azt. Kérik az ország vezetőit (nem mindig szépen), hogy zárkóztassák fel a székelyföldi gyerekeket a román nyelvtudásban a román anyanyelvűekhez, s a románok és a magyar anyanyelvű kisebbség között, az ellentétek szítása helyett a megbékélésen dolgozzanak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!