Feledékeny magyarok

2017. 10. 10. 13:47

S(zinte s)enkit nem zavar Erdélyben, hogy Budapesten meghiúsult a `90 fekete márciusában a magyarok mellett fellépő marosvásárhelyi cigányember emléktáblájának felavatása. Szűcs László jegyzete.

Az emléktábla befogadó falra vár   Fotó: MTI

 

Nem vetett különösebben magas hullámokat az erdmagyar médiában az a múlt heti hír, mely arról szólt, hogy a MÁV nem engedélyezte egy közadakozásból készült emléktábla elhelyezését a Nyugati pályaudvar épületére. Két cigány szervezet, a Roma Sajtóközpont és az Ide Tartozunk Egyesület a Roma Büszkeség Napján szeretett volna emléket állítani annak a Puczi Bélának, aki 1990 fekete márciusa idején Marosvásárhelyen egyik vezéralakja volt az utcai megmozdulásokon a magyarokat védő romáknak. Talán éppen ő kiáltotta elsőként: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!”

Pedig a szervezők a vasúttársaság előzetes kérésére az Örökségvédelmi Hivataltól is beszerezték a szükséges engedélyeket, ám a MÁV három nappal az avatás előtt saját irányelveire hivatkozva közölte: a vállalat épületeire csak a vasúti közlekedéssel összefüggésbe hozható személy emlékére lehet táblát elhelyezni. Milyen kár, hogy annak idején a hodákiak busszal s nem vonattal indultak Vásárhelyre.

Puczi Béla, aki a tragikus események után több hónapra börtönbe is került, később Franciaországot is megjárta, Magyarországon évekig harcolt a hatóságokkal a tartózkodási engedélyért, utolsó éveiben  a Nyugati téren élt hajlék nélkül. A pályaudvar melletti parkolónál segített üres helyeket találni, vigyázott az autókra. Olykor talán a mienkre is, ha arra jártunk. Jövőre lenne hetven éves.

Az elismerés csak posztumusz járt a 2009-ben elhunyt hajléktalan férfinak. Néhány hónappal a halála után özvegye vehette át a Petőfi-emléklapot Balog Zoltántól, aki akkor még ellenzékiként az Országgyűlés emberi jogi bizottságát vezette, míg Bajnai Gordon miniszterelnök másokkal együtt Kisebbségekért Díjat adományozott neki.

A kilencvenes évek elején Puczi Béla és megvádolt társai nagybányai tárgyalására az RMDSZ biztosított ügyvédet, míg 2011 tavaszán a vásárhelyi romák gesztusát felidéző Egymásnak életébe című kötet budapesti bemutatóján Tőkés László beszélt a magyarok és a cigányok egymásra találásának a varázsáról. A mostani emléktábla-letiltást követően mindketten hallgatnak. Ma senki nem üzeni Erdélyből azt, hogy ne féljetek cigányok, majd mi segítünk leleplezni valahol azt az emléktáblát. Nem üzenik, hiszen egy állami vállalat szívtelen döntését már nekik sem ildomos bírálniuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

De messze vannak már azok a kilencvenes évek.

*

Friss fejlemény: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kedden felajánlotta, hogy a jövőre Budapesten megnyíló roma kulturális központ, a Cziffra-palota falán helyezzék el Puczi Béla emléktábláját. Balog, aki a sajtóból értesült az emléktábla ügyéről, a vasúttársaságot felügyelő miniszterrel való egyeztetés után ajánlotta fel, hogy a Cziffra-palota falán kapjon helyet a tábla. No, legalább az emberminiszter emberből van.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!