Látó-tábor – irodalom a vidéken

2017. 08. 19. 10:22

 A Látó szépirodalmi folyóirat augusztus 10-13. között szervezte meg első írótáborát, Irodalom a vidéken címmel Szilágybagoson és környékén. A meghívottak és a résztvevők főként olyan fiatal alkotók voltak, akik valamilyen formában a Látóhoz is kapcsolódnak. A táborozókhoz Kemenes Henriette is csatlakozott.


Tábornyitás Szilágybagoson   A szerző felvétele


A közeli szőlődomb pincesorain, Nagy Róbert pincéjénél volt a nyitóünnepség, ahová Marina Ida polgármester és a könyvtáros, Bogár Irma is eljöttek. Köszöntőjében az elöljáró kifejezte örömét, amiért Szabó Róbert Csaba főszervező a tábor helyszínéül Szilágybagost választotta. A döntés kézenfekvő lehetett, hiszen Róbert itt született. Megtudtuk, Bagos egy folyamatos fejlődésben lévő település, az utóbbi években kimutatható volt a népességnövekedés, míg a helyi termálstrandnak valamint az épülő panzióknak és vendégházaknak köszönhetően fellendült a turizmus is. Ahogy Marina Ida fogalmazott, Bagost és intézményeit az emberek teszik érdekessé és széppé, és nagyon örül annak, hogy támogatóként most egy irodalmi tábornak biztosíthatnak teret. A domboldalban bogrács illata szállt, Szabó Róbert Csaba és André Ferenc felolvastak, zamatos helyi borokat kóstolgattunk, ráadásul egy kutya is csatlakozott hozzánk. Kezdetét vette a táborozás.

André Ferenc, Szabó Róbert Csaba és Sárkány Tímea    Fotó: Szőllősi Mátyás

 

A számos program közül a pinceszemináriumok voltak a kedvenceim. A beszélgetések témáiként szóba kerültek olyan Szilágysághoz köthető alkotók, mint Hervay Gizella, Ady Endre, Szilágyi István és Mester Zsolt. Láng Zsolt és Vida Gábor vitaindító beszélgetést kezdeményezett vidékiségről, perifériáról és centrumról az irodalomban, tudatos elszigetelődésről, alkotói életpályákról, Esterházyról, Hamvasról, Thomas Mannról, Kafkáról és Joyce-ról, irodalmi menedzselésről, tehetséggondozásról és a „nagyítóval olvasás” fogalmáról. Szabó Róbert Csaba szerint napjainkban nincs meg az a fajta kontroll az irodalom és az írás terén, ami néhány éve erősen érzékelhető volt. Ez a „kontrollhiány” pedig hatalmas esély lehet, főleg a pályakezdő tollforgatóknak, szinte bármit ki lehet próbálni, hiszen a határok folyamatosan tágulnak. Természetesen ennek megvannak a hátulütői is, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az írás halála az, ha sosem fogják olvasni. Felmerült a kérdés, magunknak írunk-e vagy másoknak? Hogy megértsenek minket, vagy, hogy írásaink által saját magunkat megértsük? A továbbiakban Tamás Dénes az irodalmi trendek fogalmát feszegette, hogy mit nevezünk sikeres irodalmi műnek és miben „mérik” a sikert, illetve hangsúlyozta azt, hogy a művekben mennyire fontos szóhoz juttatni azokat, akiknek „nincs szavuk”. Sárkány Tímea fiatal kora ellenére nagy hozzáértéssel beszélt Hervay Gizella munkásságáról és hányatott életéről, hontalanságról, a kor politikai elnyomásáról, kisebbségi irodalomról, valamint multikulturalizmus és multinacionalizmus közti különbségekről.

Egy kis pengetés a pince előtt   A szerző felvétele

 

A táborban kötetbemutatókban sem volt hiány, a szilvafák alatt, a hűvös pincegádor előtt, fűre heveredve hallgattuk Márton Evelin beszámolóját Vida Gábor Egy dadogás története című könyvéről. Bemutatták még Szöllősi Mátyás nemrég megjelent Budapest Katalógusát, Barlog Károly Kovács Istenke álmodik, Demény Péter Vadkanragyogás és Tamás Dénes Minden egész... című köteteit. A bagosi termálfürdő által kínált relaxaciós lehetőségeket sem hagyhattuk ki. A csobbanásokat és a napozást műhelybeszélgetések és felolvasások tették még színesebbé. Nagy Hajnal Csilla, György Alida, Sárkány Tímea és Puskás Dániel olvastak fel verseikből, amik még a vártnál is erősebb hangon szólították meg a köréjük gyűlt hallgatóságot. Esteledett, menni kéne lassan a panzió felé, gondoltam, de a törölközőt szorosabban magamra csavarva kuporogtam tovább Csilla kötete felett. Nem volt könnyű letenni.

Szombaton a bagosi Robike biciklikölcsönző támogatásának köszönhetően, a jázi tájházhoz induló húsz kilométeres biciklitúrán lehetett gyönyörködni a környék szépségeiben. A napot gálaest zárta, a szilágyborzási kultúrotthonban Vida Gábor, Márton Evelin, Demény Péter, Varga László Edgár és Láng Zsolt olvastak fel, ahol a táborlakókon kívül a helybéliek is nagy számban megjelentek. Sajnos erről lemaradtam, mert Borzás felé félúton eltévedtem kicsit a Szilágyság kanyargó országútjain, és bár villogó autójú közlekedési rendőrnek sosem örültem még annyira, mint akkor, sajnos ő sem tudta megmondani, merre vegyem az irányt.

Fontos tábori kellékek: bicikli, sör, író   A szerző felvétele

 

Szabó Róbert Csaba már a következő szilágybagosi Látó-táboron gondolkozik. A szervezők azt szeretnék, ha a jövőben a folyóiratban legjobb írásokat közlő szerzők jutalma lenne a táborba való meghívás, de más irodalom közeli érdeklődőket is szívesen várnak. Róbert szervezőként és házigazdaként is kifogástalanul megállta a helyét, a tábor tartalmas szórakozást és szakmai feltöltődést nyújtott, jó alkalom volt új ismeretségek létrejöttére és a tapasztalatcserére egyaránt.

„Ha beszélsz egy nyelvet, már biztosan nem vagy egyedül”, – jegyezte meg Vida Gábor, és ennek a tábornak olyan embereket sikerült összehoznia, akikkel valóban megvolt az a bizonyos közös hang. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!