Hogyan tovább, Szent Anna strand?

2017. 08. 21. 11:31

Nyár elején újra felvetődött, kitiltanák a fürdőzőket a Szent Anna-tóból. Az évek során többször „ijesztgettek” ezzel, ám a végéhez közelgő szezonban még meg lehetett mártózni a tengerszemben. Pedig okkal tennék, hiszen a strandolók jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a tó lassan elveszítse szent jellegét, valamilyen intézkedésre szükség lenne, ha nem akarjuk, hogy átalakuljon egyfajta második Mohossá. Sarány Orsolya írása.

 

Elvileg természetvédelmi terület a Szent Anna tó és környéke 

 

Az utóbbi években a Szent Anna-tó átalakult kacsaúsztatóval, állatetetővel ötvözött városi stranddá. Ám ahogy egy városi strand versenymedencéjét se járja körbe senki málnát keresve, így a Szent Anna-tóhoz sem talál a strandok hangulata, a napernyők, felfújható matracok, a kiabálás. A szent jelzővel illetett idilli, nyugodt, természetes helyszínnek megvoltak a maga íratlan szabályai, az aranyszabály pedig ez volt: csendben élvezni a pihenést. Mostanra ezeket a szabályokat a látogatók többsége nem ismerik, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Lehet grillezni egész nap, üvölteni a tóból a parton ülőknek, magnót bömböltetni, de nem lehet nyugodtan pihenni és úszni.

A látogatók új természetéhez, vízhez való viszonyukhoz idomult a Szent Anna-tó is, állatvilága, növényzete a vendégekhez hasonlóan megváltozott. Az eddig mindig tiszta gyepet szotyihéjak, szemét, üvegszilánkok díszítik, és hiába állítottak fel a természetvédelmi terület őrzői mobil vécéket a tó mellett, az erdőt is szép számban dekorálják az emberi ürüléket eltakaró papírdarabkák. Nem csoda, hogy a szakemberek mérései szerint aggasztóan magas a vízben a szerves anyagok aránya. (A felelőtlen emberi beavatkozás és a felelőtlen, tehetetlen hatóságok „közreműködésének” másutt is vannak szomorú következményei: a Nagyvárad közeli Püspökfürdőn teljesen megsemmisült, kiszáradt az a tó, amelyben más védett fajok mellett a nevezetes tavirózsa is tenyészett.)

A tóról készült legszebb fotókról többnyire hiányzik az ember

 

A tó felszínén úszó naptej-réteg pedig annak a jele, hogy nem tudjuk rendesen használni ezeket a termékeket: felkenve a bőrre meg kell várni, hogy testünk beszívja azt, másképp nem hat. Ha a krém nem szívódik fel, akkor a tó vizében feloldódik, mi leégünk, közben a tavat „védjük” a naptól, de inkább szennyezzük a vizét, márpedig más állóvizekhez képest is csekély az öntisztuló képessége.

Gyermekkoromból emlékszem, ha szürkületig maradtunk fent a tónal, a nádasból előmerészkedtek a kacsák, és napnyugta előtt, a fürdőzők után ők is megmártózhattak a tó hűs vizében. Ma már a korábban bátortalan kacsák úgy lubickoltak a turisták között, mint a kolozsvári sétatéri hattyúk, a parton parádéztak, várták a jussukat, kürtőskalács, illetve más emberi táplálék formájában. Nem gondolom, hogy az eddig megbúvó vízimadarak természetes étrendjéhez tartozik a cukorban gazdag emberi ínyencség, bármilyen cukik és aranyosak is, átalakult viselkedésükhöz nem tartozik hozzá az átalakult étrend is.

Az idei szezon fő turistavonzó látványosságai a kukázó és táskalopó medvék

 

A megváltozott állatvilágból természetesen a medvék sem maradhatnak ki. A Szent Anna-tónál dolgozóktól megtudhattuk, idén kilenc medve lakik a tó környékén és jár rendszeresen a partra szemetet gyűjteni. Eddig csak képeken láttam medvét a tó partjánál, ám idén végre személyesen találkozhattam kettővel a szelíd fenevadak közül, akik rutinosan cammogtak az emberek között a kukáig, majd azt felborítva annak teljes tartalmát zsákmánynak tekintették, zacskóstul húzták maguk után a fák sűrűjébe. Ahogy a vadkacsák természetes eledelei közé nem tartozik a kürtőskalács, a medvék sem a húskonzervek alján maradt zsiradékkal kellene táplálkozzanak. Ám ahogy a medve nem riad vissza az embertől, a fürdőzők sem a fenevadtól, többen közelebb mentek a vadhoz, míg az gubizott, majd futottak utána megcsodálni, hogyan „falja fel zsákmányát”, fényképezték. Legyen bármilyen szelíd is ez a fenevad, ahogy a Székelyföldön tartják, a medve nem játék.

A Szent Anna-tó nem sétatéri kacsaúsztató, se nem állatkerti simogató, hanem egy tiszteletet és védelmet érdemlő természetvédelmi övezet. Okos, kompromisszumos megoldásra lenne szükség a hatóságok részéről, ami egyfelől biztosítja a tó és környezete védelmét, de nem jelent teljes tiltást, a kulturáltan viselkedni képes látogatók, fürdőzők távol tartását sem.



Ez is érdekelheti...

Hogyan tovább, alapkamat?

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!