Nehéz és drága búcsú a szeméttől
2017. 02. 18. 22:41Február első hetében megkezdte működését Kerelőszentpálon Maros megye legkorszerűbb hulladéklerakata. Az viszont kevésbé jó hír, hogy az új szemétlerakási adó egyaránt megnehezíti a szolgáltatók helyzetét, ám végső soron az új fizetési kényszer kárvallotja a lakosság lesz. BÖGÖZI ATTILA riportja.
Érkeznek az első szemeteskocsik a hosszas huzavonák után megnyílt lerakóállomásra
A hajnal – legalábbis Maros megyében – lassan öt éve elkezdődött, de virradni csak nagyon nehezen virrad. Igaz, már a szemétdomb sem a régi, és csak leánykori nevén az, aminek egykor keresztelték. Legújabb kori neve integrált hulladékgazdálkodási rendszer környezetkímélő lerakóállomása, ami bizony, amellett, hogy olyan bonyolult, messze nem a jó öreg tyúkkapirgáló, hanem szigorú európai normákkal keresztül-kasul beszántott, hatékony, gazdaságos, fenntartható tároló-telep.
Nos, ilyen hulladéklerakat a Maros megyei Kerelőszentpálon immár öt éve megépült, és már annak is több mint három éve, hogy nagy sajtózajjal a hivatalos szalagavatón is átesett. Akkor mindenki azt hitte, hogy a szentpáli telephely elkészültével, szemét ügyben nyakunkba szakadt a Kánaán, s a jó tündér varázspálcájának egyetlen intésével a megye minden hulladékgondja egyik percről a másikra megoldódik.
Hát nem így történt.
Hazudozás, alsó, felső szinten
Az eurokonform szeméttelep megépülése óta, három kormány ment és ugyanannyi jött, három megyevezető ült be és állt fel tanácselnöki székből, s ami ez idő alatt nem fogyott, az a szemét irdatlan mennyisége. Megszámlálni is sok, hányszor jelöltek ki újabb és újabb határidőt a megyei önkormányzat illetékesei a kerelőszentpáli hulladéktelep működésének megkezdésére, és hányszor hasaltak bele saját ígéreteik be nem tartásába ugyanazok. Hol a közbeszerzés dzsungele, hol a politika akarat hiánya, hol a hajmeresztő bürokrácia, hol az engedélyek labirintusa, hol egyszerűen a szakmai hozzáértés hiánya volt a banánhéj, amin a Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer beüzemelése minduntalan elbukott.
Így nem csoda, hogy a sajtó óvatosan fogadta azt a hírt, hogy február 6-tól valóban beüzemelik a kerelőszentpáli hulladéklerakót.
Még december közepén nyilatkozta a megyei tanácselnök, hogy startra kész a telep, és januárban már fogadja a megye területéről összegyűjtött hulladékot. Egy ideig úgy tűnt, ismét a szavakkal maradunk, aztán mégis történt valami.
Január 11-én a Maros Megyei Tanács megbeszélésre hívta a megye köztisztasági szolgáltatóit, hogy egyeztessenek a hulladéklerakó működtetőjével. Húsz köztisztasági vállalat, illetve több önkormányzat képviselője vett részt a találkozón, ahol elhangzott az is, hogy 2016 decemberében megjelentek az új közbeszerzési törvény alkalmazási normái, melyek alapján a megyei tanács a hulladékszállítási szolgáltatásra kiírt versenytárgyalás iratcsomójának „áthangszerelésén” dolgozik. Becslések szerint ez a művelet két hónapig fog eltartani, s csak ez után hirdetik meg a versenytárgyalást a hulladékszállítási szolgáltatásra a megye hét övezetében. Ez az időhorizont pedig tovább növelte a bizonytalanságot, annál is inkább, mivel az elkészült dokumentációt a megye mind a 102 közigazgatási egysége jóvá kell hagyja helyi tanácsi határozattal. És tudjuk, milyen gyorsan őrölnek az önkormányzatok malmai…
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke (középen), és Florin Pascu, a kerelőszentpáli regionális hulladéklerakó menedzsere (jobbra) a február 6-i indulás napján
Késleltető óvások
Az előzmények ismeretében kevesen fogadtak volna a február 6-i indulási dátumra, mégis, hét év meddő várakozás után egy ködös reggelen – valaki azt mondta, a köddel a telep múltja kísértett – mégis megtörtént a csoda.
Vitathatatlan, hogy a lassan állandósult átmeneti állapothoz képest a megnyitó mindenképpen előbbre lépést jelentett. Ezt hangsúlyozta a kerelőszentpáli hulladéklerakó működtetésre versenytárgyalást nyert Iridex Group Import Kft. és a Servicii Salubritate Bucuresti Rt. által alkotott társulás menedzsere, Florin Pascu, aki úgy értékelte, csak az első, előkészületi lépéseken vannak túl, ami azt jelenti, hogy beszereztek minden szükséges engedélyt, indulhat a tényleges munka. A megelőlegezett bizalom alapja lehet az is, hogy a licitet nyert társulás nem új szereplő a pályán, tizenöt éve tevékenykedik a hulladékgazdálkodás terén, így kellő szakmai tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a térségnek korszerű, környezetbarát szolgáltatást tudjon biztosítani.
Péter Ferenc, a megyei önkormányzat elnöke is tisztában van azzal, hogy a következő hónapokban még sok a tennivaló ahhoz, hogy a teljes hulladékgazdálkodási-rendszer működésbe lendüljön.
Portálunk kérésére Péter Ferenc elmondta, hogy a Maros Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer keretében épült regionális hulladéklerakóra, az országban első mechanikai-biológiai hulladékzúzó állomással együtt európai alapokból 31,5 millió eurót, a román költségvetésből 7 millió eurót, a megyei önkormányzat kasszájából pedig 6,6 milliót költöttek.
Éppen ezért nagyon nem volt mindegy, mikor indul el a tevékenység a telephelyen, hiszen megengedhetetlenül sokat vesztegelt az egész projekt, amit – önkormányzati álláspont szerint – leggyakrabban a közbeszerzési eljárás előírásaival szúrtak hátba. Erre itt csak egyetlen példa: a hulladéklerakó és kezelőállomás, valamint a mezőrücsi, dicsőszentmártoni és balavásári átrakóállomások működtetésére és a hulladékszállításra kiírt versenytárgyalási eljárás ellen több óvást is benyújtottak. Még 2014-ben. Ezeket az Óvásokat Elbíráló Országos Tanács a törvényszék hatáskörébe utalta. Az első dossziét 2014. október 30-án jegyezték be az Argeș Megyei Bíróságon (!), a versenytárgyalási eljárást egy bizonyos Financiar Urban Kft. óvta meg, amit a bíróság a 2015. április 18-i, 575-ös számú határozatával elutasított. Ám az Óvásokat Elbíráló Országos Tanács asztalára újabb óvás került az Eco Sud Rt. jóvoltából, ami szintén bíróság elé került, holott ha ezeket az Óvásokat Elbíráló Országos Tanács saját hatáskörében bírálta volna el, a végérvényes határozatnak harminc napon belül meg kellett volna születnie.
Egy mindenkire hátrányos adó
Lényeg, a lényeg, elérkezett a nagy nap, a telep kapuján begördültek az első szemétszállító autók, s rakományukat az első, 7,6 hektáros, 1,25 millió köbméter kapacitású tároló cellába üríthették, amelyről Radu Spinei projektkoordinátor azt is elmondta, hogy ez az 5 millió köbméter tárolókapacitásnak egyharmadát jelenti. Hamarosan hozzálátnak a második és harmadik cella megépítéséhez is. „Még hátravan az átrakó- és kezelőállomás, amely 65 ezer tonna hulladékot képes feldolgozni és befogadni, majd két éven belül a kapacitását 120 ezer tonnára bővítjük” – összegezte a legközelebbi teendőket portálunknak a szakember, akitől azt is megtudtuk, hogy a működtető a hulladék tonnájáért 62 lej fizetségben állapodott meg a megyei önkormányzattal.
Aki azonban a fenti ár alapján előre inna a medve bőrére, azt sürgősen ki fogja ábrándítani a 2013/31-es, utólag kiegészített sürgősségi kormányrendelet, amely 2017. január elsejétől életbe léptette a tonnánkénti 80 lejes hulladéklerakási adót, ami padlóra küldi a romániai szemétgazdálkodást.
Péter Ferenc elmondta, az adó megjelenésének pillanatában az önkormányzat átiratot küldött a környezetvédelmi tárcához, a Környezetvédelmi Alaphoz, az Európai Alapokért felelős Minisztériumhoz, illetve a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségéhez, amelyben kérte, függesszék fel ezt az új adót mindaddig, amíg pontosítják a törvény előírásait, vagy teljes egészében töröljék el ezt az adót.
A tonnánkénti 80 lejes adó bevezetésének súlyos következményei között Péter Ferenc első helyen említette, hogy a lakosság által fizetett hulladékdíj városokban megközelítőleg 50 százalékkal emelkedne, vidéken pedig a jelenlegi díj megduplázódna, így a hulladékszolgáltatásért fizetett díj értéke meghaladná azt a szintet, amelyet a lakosság ki tud fizetni. Egy másik negatív hatás, hogy az Európai Unió 2007 és 2013 közötti Környezetvédelmi Ágazati Operatív Programjának keretében elindított hulladékgazdálkodási projektek haszonélvezői nem tudják majd teljesíteni a fenntarthatóságra és a hulladékdíjak árszabására vonatkozó vállalásaikat, amelyek a támogatási szerződések részét képezik. Ennek következtében megtörténhet, hogy vissza kell fizessék az elnyert támogatás egy részét. (Ez a probléma a Maros megyei integrált hulladékgazdálkodási projekt esetében is fennáll.)
A hulladék tonnáját 62 lejért veszik ét, az adó nyoilcvan lej Fotók: Maros Megyei Tanács
Újrahasznosításban sereghajtók
Nem utolsó sorban az új adó bevezetése ösztönözni fogja az illegális hulladéklerakást, és ezáltal veszélyezteti környezetünk tisztaságát.
De még mielőtt mélyebben belegabalyodnánk az érvek, ellenérvek bonyolult hálójába, hangsúlyozni kell, hogy a kormány ezúttal nem saját elhatározásából vetette ki a tonnánkénti 80 lejes szemétlerakási adót, hanem az Európai Unió ajánlására. A tonnánkénti tárolási díj növelése már öt évvel ezelőtt esedékes lett volna, ám többször is elhalasztották bevezetését, 2017. január 1. volt az utolsó határidő, amit már nem lehet tovább kitolni. De még ez sem minden, mert 2018-tól ez az összeg 120 lejre emelkedik tonnánként.
És akkor még nem szóltunk azokról a büntetési tételekről, melyeket Romániának 2018-tól kell majd fizetnie – és ez sem kevés, napi 220 ezer euró, s bár erre is van egyéves halasztás, ami késik, nem múlik, sőt még az uniós pénzalapok folyósítását is felfüggeszthetik –, mivel az országban nincs kiépítve a szemét újrahasznosításának infrastruktúrája, pedig az Európai Unió tagjaként Románia kötelezettségeket vállalt ezen a téren.
Például: három éven belül, 2020-ig az európai direktívák szellemében 50 százalékra kell növelni a háztartási hulladékon belül a papír, fém, üveg és a mûanyag újrahasznosítását. Úgyszintén a vállalt kötelezettségek alapján az építkezések, valamint az épületek bontása során keletkezett hulladékok 70, a csomagolóanyagok 60 százalékát kell újrahasznosítani.
Románia lemaradása óriási, az újrahasznosítási ráta jelenleg alig éri el az 5 százalékot, miközben ez a mutató – az EUROSTAT adatai szerint – Németországban 68 százalék. De Ausztriában és Szlovéniában is a hulladék 58 százalékát hasznosítatják valamilyen formában, míg Belgium 55, Hollandia a hulladék 52 százalékát hasznosítja.
A jelenleg állapotokról mindennél beszédesebben szól, hogy a Románia ellen folyamatban levő nyolc kötelezettségszegési eljárásból három az elégtelen hulladékgazdálkodási mutatók miatt indult, és további eljárások is indulhatnak amiatt, hogy nem létezik egy országos hulladékgazdálkodási terv sem.
Ki fizeti az adót?
Daniel Constantin, a Grindeanu-kabinet környezetvédelmi minisztere égre-földre esküdözik, hogy a tonnánkénti 80 lejes adót a hulladékgazdálkodással foglalkozó hatóságoknak vagy cégeknek kell majd fizetniük. Ennek ellenére előre borítékolható, hogy a többletköltséget valamilyen formában, előbb-utóbb az állampolgárokon fogják behajtani. Mert nem kell ahhoz magas matematikai tudás, hogy bárki kiszámolja, ha a 62 lejes szeméttárolási díjhoz hozzáadjuk a 80 lejt, az 142 lejt tesz ki. Magyarán: ennyit kell benyelnie a lakosságnak – legalábbis Maros megyében – azért, mert a Románia hulladékgazdálkodás téren sem végezte el a házi feladatát.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
