A mizantróp rólunk, nekünk

2017. 05. 03. 09:54

Moliére aktuálisabb, mint valaha, talán ezért veszik elő sorra a színházak a darabjait. A francia klasszikus műveiből jobbnál jobb előadások születnek, a nagyváradi Szigligeti Társulat április végén bemutatott produkciója a legjobbak közé sorolható. A mizantróp határozottan az idei évad legjobb váradi előadása. Simon Judit kritikája.

 

Fotók: Fülöp-Crisan Olivér/Szigligeti Színház

 

A mizantróp, más szóval az embergyűlölő. Moliére komédiának írta, de azért nem egészen az, és nem is túl empatikus. Éppen ezért izgalmas a nagyváradiak előadása. Novák Eszter rendező három pengeélen táncol egyszerre, és mindegyiken megtartja az egyensúlyt. Mivel mindhárom egyaránt éles és veszélyes, a sorrend véletlenszerű. Az előadás egyszerre komédia és dráma. Komédia, mert, ha napjainkban nem nevetünk a társadalom és egyén kapcsolatán, akkor jobb esetben beleőrülünk. Nevetünk hát a főszereplő mindenáron őszinteségén, ami meghaladja a rációt, a sokat emlegetett értékrendet és értékeket, csökönyösséggé, udvariatlansággá válik, a megértés, az együttérzés hiányává alakul.

Nevetünk azokon, akiknek a divat, a pletyka az életeleme. Aztán bólogatni kezdünk, hogy bizony minden a kapcsolatokon és pénzen múlik, s ha valaki – hopp egy divatos szó – nem korrupcióval keresi az igazát, akkor biztos vesztes. Néha az arcunkra fagy a mosoly, mert magunkra ismerünk, és mert Novák szereti az embereket és A mizantróp összes szereplőjét, belegondolunk, hogy mit élhet át Alceste és szerelme, Celimene a kapcsolatukban, mennyire szomorú Arsinoe szeretetéhsége és szerelme, mit élhet át a költői babérokra vágyó Oronte, és mennyire vívódik Philinte, hogy képtelen segíteni barátjának, a társadalomból kivonuló Alceste-nek.

 

Aztán nevetünk megint, mert a rendező tudja, hogy a humor felszabadít. Márpedig humor volt bőven, finom, éles, elmét gyönyörködtető.

A rendező nagyszerűen tud játszani az eltartással. Egyszerre vagyunk a történeten kívül és belül. Figyelmeztet, hogy ez színház. Tablóval kezdi és zárja az előadást, kivetíti a szereposztást, mert ugye színházi előadást látunk, de mint tudjuk, színház az egész világ, melynek mi vagyunk a szereplői. Nehogy elfelejtsük, hogy elsősorban rólunk szól, a mi társadalmunkról, a mi világunkról A mizantróp. Lejönnek közénk a szereplők, udvarolnak nekünk, közös szelfiket készítenek a nézőkkel. El kell nyerjék a jóindulatunkat. Ide egy mosoly jel illik.

A színpadon felismerjük az életünk szereplőit, és persze önmagunkat. A kép nem hízelgő, de mivel szeretettel készült, megbocsátjuk és mosolygunk. A nagyszerű, kifejező jelmezek, a karakteres és egyben funkcionális díszlet, a stílus olyan, mintha valamelyik újgazdag belső medencés villájába nyernénk betekintést, ahol Barbie Girl, Gangnam Style szintű a műveltség, a karaoké a tudás csúcsa, ahol a szerelemet, a szenvedést slágerekben fejezik ki.

Ízig-vérig korszerű előadás A mizantróp. Elegánsan, erős ecsetvonásokkal, rengeteg empátiával festett kórkép és egyben figyelmeztetés: ha nem vigyázunk, a következő nemzedékek sem lesznek jobbak, bölcsebbek nálunk. Két gyönyörű, tehetséges gyermek menütett táncol. Igen, a múlt, a jelen és jövő kapcsolódik egymáshoz.

A rendező és a dramaturg megtartották a rímes szöveg talán legjobb fordítását, Petri György munkáját nem írták át prózába, igazították át mai szlengre, csupán itt-ott rövidítették, dinamikusabbá tették, amitől olyan korszerűnek hat, mint egy kortárs dráma.

Választott színházi nyelvéhez, az előadás rendszeréhez Novák megtalálta a tökéletes szereposztást. Kiváló jellemrajzokat jelenítenek meg a színészek, akiknek alakításai millió színben ragyognak. Hullámvölgyek nélkül, magas művészi szinten játszanak, semmi öncélúság, sikercsiholás, csak nagyszerű színészi teljesítmények. Dimény, Tasnádi-Sáhy, Tóth, Kardos, Szotyori, Ababi úgy tudnak komédiázni, hogy a mélyben felsejlik az általuk megszemélyesített figurák drámája. Balogh, Szabó, Kiss, Kocsis rövidebb partitúráikban is karaktereket mutatnak meg, remekül.

Amúgy az előadás tele van meglepetésekkel, váratlan helyzetekkel, amiket hiba lenne leírni. Látni kell.

Nagyváradi Szigligeti Társulat

Moliére: A mizantróp

komédia

Fordította: Petri György

 

Rendező: Novák Eszter

Dramaturg: Kárpáti Péter

Díszlettervező: Ianis Vasilatos

Jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos

 

Szereplők:

Alceste: Dimény Levente

Philinte: Szotyori József

Oronte: Kardos M. Róbert

Celimene: Tasnádi-Sáhy Noémi

Arsinoe: Tóth Tünde

Eliante: Ababi Csilla

Acaste: Balogh Attila

Clitandre: Szabó Eduárd

Baszk, Celimene inasa: Kiss Csaba

Du Bois, Alceste inasa: Kocsis Gyula



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!