A többnyelvűség nem vesz el semmit a román nyelvből

2017. 03. 01. 00:07

Az anyanyelv világnapján (február 21.) határozott a Kolozs megyei törvényszék: ki kell helyezni a többnyelvű helységnévtáblákat, a román Cluj-Napoca felirat mellé a magyar Kolozsvár is felkerül. A még nem jogerős törvényszéki határozat megszületése előtt, a többnyelvű helységnévtábláért küzdő Musai-Muszáj Mozgalom létrejöttéről, céljairól, tevékenységéről és a többnyelvűségről Bethlendi Andrást kérdezte Sarány Orsolya.

 

A törvényszék kimondta: helye van a városhatárban a többnyelvűségnek

 

Mi tette szükségessé a Musai-Muszáj mozgalom létrehozását? Idézzük fel a kezdeteket.

 

Az egész történet azzal kezdődött, hogy egy holland alapítvány beperelte Kolozsvár polgármesteri hivatalát, kérve, hogy helyezzék ki a többnyelvű helységnévtáblákat. Első fokon meg is nyerték a pert, másodfokon viszont a bíróság nem döntött érdemben, hanem azt mondta ki, hogy egy hollandiai alapítványnak nem áll jogában pert indítani Romániában a romániai kisebbségek jogaiért. Ez jogilag értelmezhetetlen. Az alapítvány nem fellebbezett. Megfordult néhányunk fejében, hogy mi ebből a perből nem vettük ki a részünket, pedig lehet, ha egy kicsit jobban mellettük álltunk volna, akkor esetleg másképp alakul. A felelősségünket tudatosítottuk. Felmerült, valamit kellene tegyünk mi is, de úgy, hogy a románokat is vonjuk be. Tudtuk, Szőcs Izabella és édesapja, akik a holland alapítvány nevében is vitték a pert, egy kolozsvári egyesülettel (Minority Rights Egyesület) újra beperelnék a polgármesteri hivatalt.

Amikor hírét vettük, hogy a holland alapítvány nem nyerte meg a pert, Talpas Botonddal, Szakáts Istvánnal és még tizenöt emberrel hoztuk létre a Musai-Muszáj mozgalmat. A név szerintünk kifejező, románul és magyarul is ugyanazt jelenti, a német muss sein kifejezésből ered, s megfogalmazza az üzenetet is: a kisebbségek jogainak betartása nem opcionális dolog.

Gyakorlatilag meg akartuk támogatni a második pert. Elejét akartuk venni annak, hogy elhalványodjon ez az ügy. Úgy gondoltuk, ha csak egy újabb per indul, az emberek szép lassan elfelejtik, az ügy a romániai bürokrácia útvesztőiben elakad. Mi azt szerettük volna, hogy a romániai köztudatba bekerüljön ez a téma és társadalmi támogatottsága legyen, illetve érezhető legyen politikailag is.

Bethlendi András tavaly ősszel felszólalt az ENSZ Kisebbségügyi Fórumán, Genfben

 

Azt írjátok Facebook oldalatokon: célotok, hogy Kolozsvár az a multi- és interkulturális város legyen, amit állít magáról. Mit állít véleményetek szerint Kolozsvár magáról és mi ezzel szemben a valóság?

 

Kolozsvár nagyon jókat mond magáról, Emil Boc polgármester is mindig nagyon jókat mond Kolozsvárról, amikor a külföldi sajtónak nyilatkozik. Folyamatosan a különböző közösségek harmonikus együttéléséről beszél, a multikulturalizmus fellegváráról, csakhogy ez távolról sem felel meg a valóságnak. Ha az ember végigmegy Kolozsvár utcáin, nem jön rá, hogy ebben a városban a románokon kívül más is él, mert nincsenek magyar feliratok.

Egy olyan társadalomban, ahol a nyelv a meghatározó identitásmarker, és valaki attól magyar, mert ez az anyanyelve, és nem a kulturális ismeretek befolyásolják a nemzetiséget, nem lehet azt mondani, hogy ezek a közösségek harmonikusan élnek egymás mellett, miközben az egyik nyelvet száműzik a nyilvánosságból, a hivatalos közegbe nem engedik be.

A város neve szimbolikus jelentősséggel bír. Az, hogy mennyire engedik meg egy közösségnek a saját nyelvét használni szimbolikus közegben, azt is jelenti, hogy a közösség identitása, kulturális megnyilvánulása mennyire van elfogadva, elismerve, támogatva.

 

A Musai-Muszáj mit tudott hozzátenni ahhoz, hogy Kolozsvár azzá váljon, amit állít magáról?

 

A Musai-Muszáj más ügyeket is tematizált, ami Kolozsvárhoz kapcsolódik. Például 2016 novemberében a Házsongárdi temetőben kitettek információs táblákat, csak románul és angolul, vagy ott a buszjegy-automaták ügye. A nyelvi kérdést próbáljuk tematizálni oly módon, hogy a románok is megértsék, ennek mi a jelentősége, mindezt a törvény betűje és a jóérzés mentén. Jelenleg a fő célunk az, hogy a peres ügyet támogassuk, a nyilvánosság előtt tematizáljuk.

Az Európa kulturális főváros pályázatnál is jeleztük, Kolozsváron létezik egy nyelvi probléma. Nyílt levélben figyelmeztettük a polgármestert: Kolozsvár a pályázatban nem vállalja fel, hogy problémája volna a többnyelvűséggel, pedig ez a pályázat nem arról szól, hogy kinek van a legjobban működő városa, hanem arról, hogy a kultúrán keresztül próbáljuk megoldani a város problémáit. Kolozsvár nem vállalta fel, hogy itt lenne egy nyelvi kérdés, a pályázatból az derült ki, itt pusztán annyi hiányzik, hogy a magyarok és a románok együtt csináljanak projekteket. A nyelvi kérdésről nem szólt ez a pályázat.

A polgármester a levelünkre nem reagált, így küldtünk egy nyílt levelet a zsűrinek, amelyben értesítettük őket arról, létezik ilyen probléma, és arra kértük őket, bármiképpen is döntenek, reflektáljanak erre a problémára. Fontos az is, hogy mi nagyon szurkoltunk Kolozsvárnak, de fontosnak találtuk, hogy ne kritikátlanul nyerjen, tudatosítsuk ezt a nyelvi kérdést, amellyel foglalkozni kell.

Úgy hiszem, a Musai-Muszáj életében fontos pillanat volt, hogy megszólítottuk a zsűrit. Az igazság az, nem jellemző a magyar közösségre, hogy a közös ügyek esetében azt mondja, vannak előfeltételeink, nem fogjuk elhazudni a problémáinkat egy közös ügyért, mert problémáink vannak és a közös ügyek úgy kell megvalósuljanak, hogy ezt szem előtt tartjuk.

Amikor kiküldtük a levelet a zsűrinek, a sajtónak is elküldtük, értesítettük erről a társadalmat. Mindig, minden tevékenységünkről tájékoztatjuk a nyilvánosságot. Ha valamiben megegyezünk, azt nyilvánossá tesszük, ha valami nem tetszik, nyilvánossá tesszük. Ez a mi erőnk: egyrészt, amit megígértünk, azt be is tartjuk, másrészt nem hátrálunk meg. Folyamatosan ér minket egy ilyen hatás, hogy hát azért nem kell kelteni a feszültséget.

Pedig egyre inkább azt tapasztaljuk, a román közösség is kezdi ezt elfogadni. Van egy csoport, akinek mindegy, a másik viszont egyetért azzal, hogy a táblát ki kell tenni, hisz a többnyelvűség nem vesz el semmit a románok életéből, a román nyelvből.

 

Előfordult, hogy magyar emberek támadtak benneteket, kérve, hogy ne szítsátok a feszültséget?

 

A magyar és a román közösségnek is meg kell tanulnia valamit. A magyar közösség meg kell értse, hogy nem feszültségkeltés az, amikor valaki a törvény betartását kéri. Másodsorban azt kell megértenünk, hogy valóban nem lesz olcsóbb a kenyér, valóban nem fogunk holnaptól jobban élni, és a táblaügynél valóban vannak sokkal nagyobb problémák. A többnyelvűség nem arról szól, hogy ne tudnánk románul, ezt a románok és a magyarok is meg kell értsék. Sokan azt mondják, nem a feliratokkal van a probléma, hanem azzal, hogy nem tudjuk használni a magyar nyelvet a postán, a polgármesteri hivatalban, hiszen ott funkcionalitása van a magyar nyelvnek.

A logikát kell megértenünk: az az ember, aki nem látja viszont a nyelvét a hivatalos közegben, annak eszébe sem fog jutni, hogy próbálkozzon magyar nyelven. Ameddig nincs egy magyar nyelvű formanyomtatvány a Polgármesteri Hivatalban, nincs kitéve egy magyar nyelvű tájékoztató tábla, addig az igény se fog megfogalmazódni az anyanyelvhasználat iránt. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!