A bővebb magyarázat kedvéért idézném Németh Szilárdot, a Fidesz értelmiségért felelős alelnökét, aki még kedden osztotta az égi mannát, ekképpen szóla:
„A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek, úgy érzem, eljött a nemzetközi lehetősége.”
(Nemzetközi lehetőség alatt értsd: mert Trump. Mondjuk az ő beiktatására, vagy elnökségének hosszabb távú túlélésére a friss hírek alapján nem kötnék komolyabb összegű fogadást).
„Véleményem szerint ezek a civil szervezetek csak a születéseiknél és a főnökeiknél fogva tartoznak Soroshoz, amikor létrehozzák ezeket a civil szervezeteket pontosan tudják, hogy nem civil szervezetet hoznak létre, hanem olyan civil szervezetet, amik be akarnak szólni a politikába. Azért hozzák létre ezeket a szervezeteket, hogy befolyásolják az adott ország politikáját, úgy, hogy nem kell részt venniük a választásokon” – zárta érvelését a hajdani rezsiügyi biztos.
Az ATV-nek adott interjúban a mindig decens Németh úr a riporter kérdésére megerősítette, elsősorban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezetre, a korrupció felderítéséért küzdő Transparency International-re, illetve az emberi méltóság védelmét célul kitűző Magyar Helsinki Bizottságra, tehát a törékeny magyar jogállamiság három, alapvető civil kontrollt jelentő bástyájára gondol.
Pedig ugye, amit a törvényről eddig tudni lehet, akár még szimpatikus is lehetne, hiszen – a készülő törvénymódosítás-tervezetről csepegtetett információk szerint – a civil szervezetek vezetőinek ugyanolyan vagyonnyilatkozatot kéne tenniük, mint a képviselőknek. Nem rossz, hiszen az átláthatóságot szeretjük, de hát Németh Szilárd is megmondta, nem ez a cél, hanem a visszaszorítás, eltakarítás, tehát a nyilvános infót feltehetően a Habony-Vajna média cincálná apró darabokra, például a cinikusan még mindig Tényeknek nevezett propagandaműsorban, és persze a közmédiában. SOROS VETTE X.Y. KURATÓRIUMI ELNÖK NYARALÓJÁT A NEMZETELLENES AKNAMUNKÁÉRT CSERÉBE? Tetszik érteni.
Hab a tortán, hogy a bevallottan mintának tekintett izraeli szabályozás – melynek értelmében a külföldi támogatással működő civil szervezeteknek minden egyes kiadványukon be kell számoljanak szponzoraikról, a kormánnyal és a hadsereggel csak különleges engedéllyel léphetnek kapcsolatba – egyik szellemi atyja az Arthur J. Finkelstein, aki Orbán Viktornak is előszeretettel ad tanácsokat.
Egyébként a szabályozás ezen részével sem lenne gond (transzparencia), ha mondjuk ez az átláthatóság a kormány tanácsadókra is vonatkozna (hogy tanuljuk a kommunikációs módszert: mert Habony) illetve a gondolat importőre (Finkelstein úr) nem így vélekedne a politikáról:
„A politika ma nem racionalitásról, hanem érzelmekről és dühről szól. Ha arról beszélsz, hogy ebben a hét pontban akarom megreformálni a nyugdíjrendszert, soha nem fogsz nyerni, viszont ha azzal kampányolsz, hogy ezt vagy azt a csoportot kidobod az országból, inkább lehet esélyed.”
Egyébként nagy szerencse, hogy ez a civil vegzálósdi hozzánk, a romániai kis magyar valóságba nem fog átgyűrűzni. No nem azért, mert nem volna közösségi igény rá (egészséges ha van konkrét ellenségkép, a ballib sajtót pedig már unalmas nemzetstratégiailag püfölni), hanem mert a civil szféra azon része, amely a politika számára kellemetlenséget okozhatna kezdetektől fogva lélegeztetőgépen van, és ehhez mérten bölcsen hallgat.
