A járvány vizsgája

2020. 05. 16. 15:20

Miközben a román államfő az állami szerepvállalás növelését szorgalmazza, ott nem volt több állam, nem volt hatékony az állam, ahol erre égető szükség lett volna. A rendkívüli állapotnak vége, a járványnak korántsem. Szűcs László írása.

 

Gyorsan, lassan, ki hogy élte meg, véget ért a koronavírus-járvány miatt meghirdetett rendkívüli állapot két hónapja. Enyhébb fokozatra kapcsolhattunk, tudva, hogy még nincs vége a küzdelemnek. Mintha csak tegnap lett volna, amikor március 15-én, vasárnap Váradon, a Szacsvay-szobornál – az Országgyűlés mártír jegyzője bronzlábánál – egy-egy szál virággal pótoltuk az akkor már nem lehetséges közös ünneplést, az első igazi tavaszi napsütésben a már kihalt városban.

A szokatlan szabályokkal tűzdelt hétköznapok megélését talán a szabadságjogok időleges megvonása tette a legnehezebbé, az, hogy nem hagyhatjuk el kedvünkre a települést, ahol élünk, nem léphetjük át az államhatárt, ami mindennapos gyakorlattá vált sokaknak. Sőt, bizonyos kor fölött még a lakás elhagyása is csak megadott órákban volt lehetséges. Számomra az ortodox húsvét vasárnapi kihaltsága volt a legrémisztőbb, amikor Várad egyik négysávos, mindig zsúfolt és zajos főútjának kellős közepén sok száz méteren át sétáltam úgy, hogy sem előttem, sem mögöttem semmilyen jármű, semmilyen életjel nem mutatkozott, minden elnémult. Ez ugyanakkor annak is szemléletes példája volt, hogy tapasztalataim szerint az országban a legtöbb ember megértette a korlátozások fontosságát és be is tartotta azokat. Az ismert és ismeretlen, felelőtlen kivételeket nem felejtem, ám tény, megtanultunk türelmesen sorban állni, változtatni a szokásainkon, gyakrabban kezet mosni, fertőtleníteni, tisztán tartani a várost. Biztos vagyok benne, hogy az egyéb fertőzéses betegségek hazai statisztikája kedvezőbb lesz. Ugyanakkor arra sem volt nehéz átállni, hogy lehet másképpen is dolgozni, az otthon átalakulhat hivatallá, nem mindenhol szükséges a személyes jelenlét, lehet otthonról tanulni, lehet online ügyintézni, fizetni. Az új helyzet még a nyelvhasználatunkat is érintette, kifejezéseket alkottunk, illetve élesztettünk fel újra. Megannyi kutatnivaló helyzet teremtődött a társadalomtudósoknak, például a nemzedékek között gerjesztett ellentétek vizsgálata.

Felemás a kép, ha azt vizsgáljuk, milyen szerepet tölt(ött) be a média a járvány rendkívüli heteiben. Egyfelől nyilvánvaló és érthető az online tartalmak további térnyerése, amihez helyi specifikumként nálunk az is hozzájárult, hogy április második felében a Román Posta a járványra hivatkozva gyakorlatilag elszabotálta a lapterjesztést, sok helyen az előfizetéseket sem felvéve komoly példányszám-csökkenéseket okozott. Miközben a nyomtatott lapokat sokan olvassák azok, akik kevésbé fogyasztói internetes lapoknak. Ráadásul, bár a kormányzati politikusok azt szajkózták, hogy a lakosság csak a hivatalos információknak adjon hitelt, éppen a központi és helyi tájékoztató anyagok hiányosak, némelykor pontatlanok, s nem válaszolnak az újságírók kérdéseire. Csak egy példa: hetek óta nem közölnek adatot arról, hogy Bihar megyében hogyan alakul a helyi elszigeteltségben élők száma. Másik példa: közlik ugyan, hogy a csendőrökkel együtt hány kutya vigyáz a révi roma közösség karanténjára, de hogy hány pozitív eset volt, s mi lett velük, arról semmi infó. Nem szerencsés az sem, hogy kormánytagok néhány órán belül is képesek egymásnak ellentmondó információkat közölni, az előző egészségügyi miniszter bukását is az okozta, hogy felelőtlenül nyilatkozott, s emlékezetes Vela belügyminiszter húsvét előtti szerencsétlen különalkuja az ortoxod egyház vezetőjével. A járvánnyal kapcsolatban álhírek elsősorban a közösségi oldalakon virulnak, csakhogy az is megesett, hogy az egyik legfontosabb, mérvadó orgánumnak tekintett székelyföldi magyar napilap egyik szerzője állt elő véleményanyagnak álcázott hajmeresztő összeesküvés-elméletek felemlegetésével. Hasonló szövegek bizony még prédikációkba csomagolva is elhangzanak történelmi egyházaink egyik-másik papja részéről is, így vezet egyenes út a Facebook-poszttól a szószékig. Következmény? Semmi.

Szembetűnő, hogy akár egyetlen ilyen eszmefuttatáson belül egymás mellett tétetik közhírré a járvány, a vírus teljes tagadása, továbbá az, hogy a helyzet, a válság bizonyos titokzatos háttérhatalmak ártó magatartásával magyarázható, s mindenki gyanús, beleértve a tudósokat is. Tehát a vírust, ami nincs is, kreálták.

A járványkezelés heteiben Romániában az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben az államfő az állami szerepvállalás növelését szorgalmazta, ott nem volt több állam, nem volt hatékony az állam, ahol erre égető szükség lett volna.

Hiszen ha Iohannis és a játékszereként kezelt kabinet az első naptól fogva a diaszpórából hazatérőket szigorúbban szűri, intézményes karanténba irányítja, teszteli, továbbá felismeri, hogy a kórházak, szociális intézmények lehetnek a fertőzések gócpontjai, akkor sok ezer megbetegedés, több száz haláleset megelőzhető lett volna. Gyakran úgy tűnt, nagyobb erőket mozgat meg a magyarveszély és a szocdemveszély elhárítása. Ugyanakkor az alapvető cél, a járvány hullámhegyének az ellaposítása, az ellátórendszer túlterheltségének a megelőzése így is sikerült, leszámítva néhány szerencsétlen gócpontot, mindenek előtt a suceavai tragédiát. Ám több közép-kelet-európai ország – Szlovénia, Szlovákia, Horvátország – példája jelzi, hogy a védekezés ennél sikeresebb is lehetett volna. Tudom, nagyon nehéz, pontatlan a nemzetközi összehasonlítás, rengeteg szempontot figyelembe véve lehet csak megítélni, hogy hol kezelték jól és kevésbé jól a járványhelyzetet. Ha például a felelőtlen belorusz elnököt emlegetjük, aki vodkával, szalonnával, szaunával és jéghokival vette fel a küzdelmet a kórral, hamar találunk olyan gazdagabb, elszántabban küzdő európai államot, amelynek rosszabbak a statisztikái. Az utóbbi hetekben felgyűlt rengeteg tudásanyag, részinformáció, kutatási eredmény mintha csak a kérdőjeleket szaporítaná, ehhez a bizonytalansághoz járul hozzá a döntéshozók hezitálása, lásd a maszkviselés és a tömeges tesztelés körüli vitákat. (Ami mára egyértelműen hasznos gyakorlat, azt pár hete a magyar közmédia álhírnek nevezte.) Egy dologban sajnos gazdag és szegény ország egy cipőben járt: sok-sok ezer idős ember életét nem tudták megvédeni, miközben a padra napozni kiülő, senkitől sem veszélyeztetett és senkit nem veszélyeztető nyugdíjasokat szigorúan büntetgették.

Az ismeretek, a tapasztalatok összegzése, a felelős magatartás megtartása hosszabb távon kamatozhat, hiszen kapunk második esélyt a jobb védekezésre, amennyiben beválik a jóslat az újabb, őszi járványhullámról. A világ bizonyosan megváltozott és tovább változik. Aligha folytathatjuk ott, ahol 2019 végén abbahagytuk. Nem mindegy, hogy e változásoknak csak a tétlen elszenvedői leszünk, esetleg az alakítói is. Kevesebb állammal, több emberséggel. Kevesebb katonai rendelettel, több szolidaritással.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!