Simon Judit: Vesztegzár-napló 60.

2020. 05. 15. 21:34

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartottam. Kéthetes vállalásom lejárta után úgy döntöttem, további háromszor két hétig nem lépek ki lakásom ajtaján. Két hónapig alig léptem ki a bejárati ajtón, hatvan napig nem hagytam el a telepet, ahol lakom. Barátaim biztatására folytattam feljegyzéseimet, ma megírom az utolsót. A Vesztegzár-napló elköszön. Én maradok.

 

Hatvanadik nap (május 15., péntek)

Reggel arra ébredtem, hogy ma van a teljes vesztegzáram és a naplóm utolsó napja.

Megérkezett Piroska, a segítőm és barátnőm, ő már ma belépett az ezutáni életbe. Reggel elment vásárolni, és nem rohant, hogy időben hazaérjen. Főzött gulyáslevest, sült oldalast, spenótfőzeléket, nudlit és ledarálta a diót, amit cukorral összekeverve kell rászórni a főtt tésztára.

Felléptem a közösségi hálóra, de majdnem elriasztott, amit hallottam. Nem szoktam kollégákat cikizni, de bocsánat, most muszáj. Tetszik tudni, milyen állapotban vagyunk? Nem? A kolozsvári tévé magyar adása megmondta: riasztási állapotban. Kezit csókolom, az a bizonyos starea de alerta magyarul készültségi állapot. Igaz, lehet mindenkit riasztani, hogy itt van, megjött, de ilyen fordításokkal nem kellene riogatni. Amúgy, ha a kedves kollegina beleolvasott volna bármelyik magyar nyelvű lapba, bepillantott volna bármelyik magyar nyelvű hírportálba, akkor nem riad meg, hanem megnyugszik, és látja a helyes magyar megnevezést.

Bocsánat, de nagyon röhögök.

Tegnap éjfél környékén előjöttek a kormánytagok, a hatósági személyek és közölték, ma életbe lép a készültségi állapot. A bikkfanyelvet a hírcsatorna munkatársai fordították románra. Sok mindent lehet, sok mindent nem lehet ezután sem. Rossz hír, hogy nem nyitnak meg a kocsmateraszok, továbbá csak írásba foglalt felelőségvállalással és csak indokolt esetben lehet elhagyni a várost, illetve a hozzátartozó agglomerációs övezetet.

Az indokolt utazásos lista nem tartalmazza a családlátogatást, ellenben fekete-fehéren ott van, hogy lehet menni autót vásárolni. Vajon kinek a kicsodája autókereskedő? Jól van na, csak kérdem.

Lehet viszont a városban jönni-menni, elbiciklizni a környékre, kimenni a közeli falvakban lakó barátokhoz. Szintén jó hír kategória, hogy a barátok is jöhetnek hozzám, mert senki nem vonja kérdőre őket a város területén.

Szóval mától készenléti állapot, én készen állok elmenni holnap a fodrászhoz, hétfőn pedig a szerkesztőségbe. Készülök továbbá Istvánék hétvégi házába, végre barátok közé, miccset sütni, sört inni, ünnepelni az ezutáni élet kezdetét.

A látszólagos szabadság ellenére sem szándékozom naphosszat a városban flangálni, mert tartok tőle, hogy a vírus is koslatni indul, én meg nagyon nem szeretnék vele találkozni.

Két hónappal ezelőtt, március 17-én kezdtem el írni a naplót. Azért fogtam bele, mert még soha életemben nem írtam naplót, divatos akartam lenni, mint a bloggerek, de igazából megosztani akartam azt, hogyan élek elszigetelten a lakásomban, mivel telnek a napjaim. Megpróbáltam elmondani, hogy lényegében otthon lenni jó dolog, hogy az egyedüllét nem jelent magányt. Amikor belekezdtem, nem láttam a végét, nem tudtam, mi lesz belőle. Ez lett.

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy megköszönjem mindenkinek, aki velem tartott e hatvan napos kaland során.

Köszönöm mindazoknak, akik órákat adtak nekem az életükből, hogy beszélgessenek velem. Köszönöm Péternek, Noéminek, Lacinak és Piroskának a mérhetetlenül sok segítséget.

A leghálásabb nektek vagyok kedves olvasók, hogy figyeltetek rám, hogy részesei voltatok a mindennapjaimnak. Bocsánat a tegezésért, de mindnyájatokat barátomnak érezlek. Nélkületek sokkal nehezebb volna bejárni a hegyeket és völgyeket, nem beszélve az unalmas síkságokról. Köszönöm.

Holnaptól véget ér ez az életem, és elkezdődik az ezutáni. Fogalmam nincs, milyen lesz, de nyújtsa fel a kezét, aki tudja, hogy mi következik. 

Fel, új kalandokra!

Jó éjt mindenkinek!

 

Első és utolsó utóirat: Tudjátok? Senki nincs biztonságban. Bármikor megszólalhat a telefonotok. Mert nem megyek el végleg. Hamarosan visszajövök. Sőt jövünk, többen is. Várjatok minket. Érkezünk.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!