A járványtörvény diagnózisa: beteg

2020. 07. 19. 22:07

Habemus lex! Hosszú vajúdás után megszületett, az államfő gyorsan kihirdette a járványhelyzet és biológiai veszély esetén elrendelhető intézkedéseket szabályozó jogszabályt, becenevén karanténytörvényt. A törvényalkotók és módosítók sokkal inkább figyeltek a politikai érdekeikre, mint hallgattak a józan észre. Simon Judit jegyzete.

Néhányan a törvényalkotók közül. Tătaru egészségügyi miniszter, Arafat államtitkár és Orban kormányfő egyeztetésen   (Fotó: Mediafax)

 

Az elnevezés jó esetben azt jelenthetné, hogy aki fertőző betegségben szenved, olyan kórokozó hordozója, amely veszélyezteti a szűkebb-tágabb környezete egészségét, azt a személyt elkülönítsék, más szóval karanténba helyezzék. Mondom, jelenthetné, de nem, ez sokkal bonyolultabb. Többször elmondtam, hogy nem értem, miért kellett a kormánynak megvárni, ameddig az alkotmánybíróság lenullázza a karantén, illetve az elkülönítés lehetőségét, miért nem alkotta meg és küldte szavazásra a törvényhozásba korábban az amúgy minden normális országban szükséges járványokra vonatkozó jogszabályt.

A romániai hatóságok jól meglepődtek, hogy hozzánk is betört a járvány, de első körben, talán a sokk hatására, ügyesen kezelték, valamelyest csökkent a fertőzések száma. Az viszont már nem járta meg az eszüket, hogy mi lesz, ha feloldják a szigorításokat, és összeengedik az embereket. Arra sem gondoltak, pedig kellett volna, hogy a bezártságban az embereknek eszükbe jutnak a szabadságjogok és teljesen elfelejtik az egészséghez való jogot. Mármint a másokét, ha már a magukéval nem törődnek. Bárki megvonhatja a vállát és mondhatja, nem fél a fertőzéstől, de ahhoz nincs joga, hogy másokat is megfertőzzön.

Amióta világ a világ, a ragályos betegeket elkülönítik, a nagyszámú fertőzött által lakott településeket vesztegzár alá helyezik. A kanyarós gyereket nem vihetik iskolába, hogy a társai ne kapják el a betegséget, a skarlátost kórházba szállítják, hogy ne fertőzze meg a környezetében levőket, és meggyógyítsák. Sőt, még egy sima szamárköhögéssel sem lehet buliba menni. Ezt diktálja a józan ész, ha van törvény, ha nincs. Jogszabálynak persze kell lennie, mert ezt a jogállamiság diktálja.

Nem ártana, ha a törvényalkotók néha hallgatnának a józan eszükre, nem csak politikai érdekeikre figyelnének. A közegészségre való tekintettel legalább egy napig lemondanának a populizmusról, már csak azért is, hogy saját maguk és családtagjaik ne váljanak a járvány áldozataivá. Mert ez a vírus olyan arcátlan, hogy sem rangot, sem státust, sem vagyont nem tisztel, jön és hopp, bárkibe beleköltözik.

Populizmussal lehet választásokat nyerni, de lehetetlen megóvni a közegészséget, fejleszteni az egészségügyi rendszert, megértetni a lakosággal, hogy az intézkedések, immár a törvény betartása, nem lemondás a szabadságról, az állampolgári jogokról, nem gazsulálás a hatalomnak, hanem egyszerűen felelős viselkedés.

A nehezen összehozott, ám korántsem a józan ész és felelősség jegyében alkotott törvény előírja, mit kell tenni járvány, esetünkben a COVID-19 pandémia esetén, de aligha lehet elég hatékony a készenléti időszak lejárta után. Egyelőre harminc napig utóbbit meghosszabbítottak, ám a végtelenségig nem lehet elhúzni, és akkor szabad a gazda, csak a törvény marad egyetlen eszközként a megelőzésre, a járvány megfékezésére.

A jogszabály hosszú és bonyolult, többféleképpen értelmezhető, nem valószínű, hogy jogi végzettség nélkül is érthető. Van néhány paragrafus, ami kiugrik a sorok közül, annyira ellentmond a logikának, hogy ne mondjam a józan észnek.

A törvényhozók beemelték azt a rendelkezést, hogy csak a beteg – esetenként a hozzátartozó – beleegyezésével lehet valakit kórházba szállítani, illetve kezelni. Ugyanez érvényes az elkülönítésre is. Megfigyelésre maximun 48 órára lehet beleegyezésük nélkül benntartani a szimptómák nélküli, vagy az enyhe tüneteket produkáló betegeket, ezt az orvosok egyszer meghosszabbíthatják. Hiába állapítják meg az orvosok, hogy fertőzött, a beteg hazamehet elkülönülni. Amúgy „a karantén elrendeléséről minden esetben indoklással ellátott határozatot kell kibocsátania a közegészségügyi igazgatóságnak, ezen fel kell tüntetni a dokumentum kiállításának dátumát, a karanténba helyezett személy nevét és személyi adatait, a karantén időtartamát, illetve az intézkedés megfellebbezésére vonatkozó lehetőségeket”. Kérdés: mindez meddig tart időben, és addig mi történik a beteggel?

A legszebb az egészben, hogy a fertőzéssel diagnosztizált, elkülönülésre, intézményes karanténra vagy kórházba utalt beteg a döntés, azaz a beutalás ellen fellebbezhet a bíróságon. Utóbbi gyorsított eljárásban, ingyenesen kell megtárgyalja a fellebbezést és indokolja a döntést. Remélhető, hogy a bírák az orvosok véleményét mérvadónak tartják, de attól még félre kell tenniük az addigi ügyeket. Torlódás keletkezhet, ügyek halasztódhatnak. Eddig sem működött villámgyorsan az igazságszolgáltatás, most még inkább lelassulhat. Ezzel nem csorbul senki joga a gyors és hatékony igazságszolgáltatáshoz?

Persze ezekkel kapcsolatban is lehet a jogokra hivatkozni, például a beteg jogára, az állampolgári és szabadságjogokra, de ezek vajmi keveset nyomnak a latban, ha megtelnek a kórházak. Ugyanis minden betegnek joga van az orvosi ellátáshoz és a gyógyuláshoz, csak éppen helye nincs a kórházban, vagy kevés az orvos és az asszisztens, nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök, az intézmények épületei lerobbantak, szűkek, szellőzetlenek, kevés a mosdó és még sorolhatnánk, miként csorbulnak a mindenféle jogok. Az egészségügyi alkalmazottak hiányát a törvény szerint önkéntesekkel kellene pótolni, illetve 30 napra ide-oda helyezhetők az orvosok.

A hatóságok tehetetlensége és polgártársaink felelőtlensége számos általuk hangoztatott, illetve követelt jog csorbulásához vezet. Mindezt a törvény aligha siet megoldani, igaz, nem is ennek a jogszabálynak lenne feladata, de figyelmen kívül sem hagyhatná. Márpedig hagyja.

A törvényalkotók korrigáltak néhány, a tervezetben szereplő oktalanságot (törölték a tárgyi javak karanténba helyezését, a kiskorú gyermekek intézményes felügyeletét a beteg családtagok beleegyezése nélkül), ami jó dolog. Kevésbé jó a jogszabály lazasága, mert polgártársaink csak azt a szabályt és rendelkezést nem szegik meg, amit nem lehet.

A kedden érvénybe lépő törvény szemmel láthatóan a kampány jegyében készült, a lakosságnak akartak vele kedvezni. Mert a lakosság méltán elégedetlen a kiszámíthatatlanság, a kapkodás, a logikátlan intézkedések miatt.

Ez a járvány elmúlik valamikor, a választások is lezajlanak talán még ebben az évben, a törvény viszont marad, méghozzá úgy, hogy nem elég szigorú és nem elég világos ahhoz, hogy betöltse a járványmegelőző és -kezelő szerepét.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!