A veszett fejsze ellenzéki nyele

2018. 09. 19. 21:27

Esélye sincs az ellenzéknek, ha nem szedi össze magát, hogy összefüggő, a gazdasági fejlődést célzó, az európait legalább megközelítő életkörülményeket előrevetítő programmal álljanak elő. Felnőttek új generációk, akiknek mindegy, hány éves az ország, eleget jártak külföldön, nem félnek a bevándorlóktól, sem az amerikai üzletemberektől, tudják, a hazát senki nem veszi el tőlük, úgyhogy mással kellene őket meggyőzni, hogy elmenjenek szavazni. Simon Judit elemzése. 

Fiatalok egy szavazásra buzdító akcióban

 

Botrány követ botrányt a nagyobbik kormányalakulat, a Szociáldemokrata Párt (PSD) háza táján. Szorul a hurok a mindenható elnöke körül, ma már befolyásos szocdemek támadják Liviu Dragneat, kérik, lépjen hátra, azaz mondjon le az elnökségről, és a kormány irányításáról. Ami most a nagyobbik kormánypártban és a kabinetben történik (a miniszterek is egymásnak ugranak) nem csak a szocdem alakulat gyengüléséhez, de a végrehajtás elbizonytalanodásához is vezethet. Viorica Dancila bábminiszterelnök kormánya eddig sem állt a helyzet magaslatán, a szavazók megvásárlásán (a közalkalmazottak fizetésének tetemes, a nyugdíjak minimális emelése) kívül, a nehézfiúk megmentésén, az igazságszolgáltatás szétverésén kívül aligha mutathat fel számottevő eredményeket. A PSD-n belül kialakult szekértáborok csatája a kabinetben is káoszt okozhat. Történik mindez, amikor hamarosan megjelenik az Európai Unió országértékelése, jövőre Románia veszi át fél évre a soros elnökséget, közelednek az európai parlamenti választások, a schengeni csatlakozás várat magára, íme néhány külkapcsolati tényező, amelyekkel a jelenlegi végrehajtás elfelejt foglalkozni. A belpolitikai iszapbirkózások közepette az ország lassan, de biztosan kisodródik az európai peremre, ahol nem csak a befolyás, de pénz is kevesebb lesz.

Ilyen körülmények között az ellenzéknek kellene hatékonyan fellépnie, megmutatni a lakosságnak, a szavazóknak, hogy van alternatíva: ha a gyengén teljesítő, szakembereket nélkülöző kormány helyébe lépnének, képesek összeállítani és működtetni egy hatékony, a pártérdekeken felülemelkedő kabinetet. Ehhez viszont hatékony ellenzékre lenne szükség, olyan pártokra, amelyek összefogva, egy az ország és a lakosság számára előnyös programmal állnak elő.

Ehhez képest az ellenzék nagyobbik része energiái zömét arra fordítja, hogy Dragneaval harcoljon, a szocdemeket, illetve a koalíciós partnerét az ALDE-t bírálja, anélkül, hogy megoldásokat javasolna.

Ellenzéki tiltakozó akció a parlamentben. Látszatpolitizálás   Fotó: Mediafax

 

Pártok vannak, de minek

Pillanatnyilag öt számba vehető ellenzéki alakulat létezik Romániában: a legnagyobb a Nemzeti Liberális Párt (PNL), továbbá a törvényhozásban működik a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), a Népi Mozgalom Párt (PMP), valamint Victor Ponta volt kormányfő Romániáért (Pro Romania – PR) alakulatának néhány tagja függetlenekként ülnek a képviselőházban. S a másik volt miniszterelnök, Dacian Ciolos, a Románia Platform 100 alapjaira létrehozott Együtt Románia Mozgalom (MRI) még nem kapta meg hivatalosan a pártstátust.

A PNL elnöke, arca és szószólója az a Ludovic Orban, aki az egyszerű bizalmatlansági indítványokon kívül képtelen egy összefüggő, következetes, konkrét célokat megfogalmazó pártprogramot összehozni. Pontosan tudja, hogy a bizalmatlansági indítványoknak semmilyen következménye nem lehet mindaddig, míg a két kormánypárt szorosan összezár, illetve a PSD-ben nem tisztázódnak az erőviszonyok. Ellenben teljes mértékben szembemegy mindazzal, amit liberalizmusnak nevezünk, annál hangsúlyosabban képviseli a nacionalista, populista irányvonalat. Noha a PNL-t tekintik az államelnök pártjának, az alakulatnak finoman fogalmazva zilált az állapota. Crin Antonescu lemondása és a közéletből való eltűnése óta nem sikerült egy határozott és karizmatikus elnököt találni, aki nem elsősorban szerepelni akar, hanem elképzelése van az párt és az ország jövőjéről. (Iohannis árnyékában nem is könnyű ez a szerep.) Orban populista belpolitikai és a semmitmondó külpolitikai megszólalásai nemhogy új választókat, szimpatizánsokat toboroznának a pártnak, de még azokat is elriasztja, kiábrándítja, akik kitartanak a PNL mellett. Orban minden második mondatában lehülyézi a kabinet tagjait, korruptnak, tolvajnak nevezi a kormányzó pártokat, az országot lázban tartó és megosztó alkotmánymódosítási népszavazással kapcsolatban pedig önmagával is ellentmondásba keveredik.

Más kérdés, hogy a PSD-ALDE koalíció miért éppen most írta ki a referendumot, miért sorakozott fel a konkrétan Európa-ellenes, bigott, szélsőségesen nacionalista Koalíció a Családért formáció mellett. Ezt a kérdést nem tették fel a nemzeti liberálisok, sőt, egyetlen gondjuk, hogy a kormánypártok átpolitizálták ezt az Orban szerint kizárólag lelkiismereti kérdést.

Az USR, amilyen lendülettel indult, olyan lendülettel veszítette el választói bizalmát, miután alapító elnök lemondott. A 2016-os választások előtt pár hónappal alakult párban az aktív fiatalok véltek felismerni egy dinamikus, gazdasági szempontból liberális, politikai szempontból jobbközép alakulatot, amely az európai gondolkodásmódot honosítaná meg a hazai politikában. Csalódniuk kellett, mert az USR néhány látványos, de eredménytelen megmozduláson kívül, nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ellaposodott, belesimult a színtelen ellenzéki tájba.

A más vezette, de továbbra is Traian Băsescu nevével fémjelzett és az exelnök politikai elképzeléseit fenntartás nélkül támogató PMP sokkal inkább arra jó, hogy szereplési lehetőséget biztosítson alapítójának, mintsem érdemben politizálna. A kevés taggal rendelkező alakulat érdemi ellenzéki munka helyett megelégszik Băsescu gúnyos, vicces megszólalásinak kommentálásával, de legalább megpróbálják felhívni a figyelmet a kormány katasztrofális külpolitikájára.

Voctor Ponta a maréknyi tagot számláló PR élén nyilvánvalóan a PSD vezetését szeretné visszaszerezni. A volt kormányfő arra összpontosít, hogy minél több szocdemet csábítson át a maga oldalára, hogy a nagyobbik kormánypárt erős emberei rádöbbenjenek, vissza kell őt hívni, különben gyengül, rosszabb esetben szakad a párt. Dragnea párton belüli pozícióvesztése – bennfentes elemzők szerint – sokban köszönhető a Ponta – Mihai Tudose exkormányfő kettősének. Talán valóban Ponta az egyetlen, akinek határozott terve van Dragnea, illetve a Dăncilă kormány bukását követő időszakra. Borítékolni lehet, hogy ha Tudose veszi át a PSD irányítását, akkor Ponta visszatér a pártba, az sincs kizárva, hogy kormányt alakíthat.

Dacian Cioloş a szakértői kabinet vezetője mandátuma lejárta után nehézkésen indult el a belpolitikai terepen, de úgy tűnik, egyre aktívabb szerepet vállal. Jó érzékkel szólal meg a lakosságot foglalkoztató kérdésekről (például a minap hitelesen tudott megszólalni az afrikai sertéspestis válságról, mint volt uniós agrárbiztos), és markánsan, a kormánypártoktól, de a többi ellenzéki alakulattól is eltérően fogalmaz. Legutóbb az alkotmánymódosítás feleslegességéről, sőt a károkról szólt, amit okozhat. Nem vesz részt az általános hisztériában, kevésbé populista, és gazdasági szakemberként tényekkel támasztja alá a kormány tevékenységéről megfogalmazott bírálatait. Kérdés, hogy a hatalmas hangzavarban mennyire hallatszanak az érvei a lakosság körében. Cioloş, európai hangvételével együtt sem elég karizmatikus figura ahhoz, hogy kormányképes támogatottsága legyen.

Pillanatnyilag a kormány és a kormánypártok leghatékonyabb ellenzéke az utca, a #Rezist (#Kitartok) mozgalom, de a demokráciában, és főleg a jogállamban nem az utcáról váltják le a kormányt, alkotják a törvényeket, bármennyire is rokonszenvesek a tüntetők.

Dacian Ciolos volt uniós biztos az Együtt Románia Mozgalommal próbálkozik. Jó érzékkel tematizál

Új generációk, régi retorikák

Az ellenzéknek kellene magához térnie, hogy első körben felmérje, miért vesztette el a legutóbbi választásokat, a PSD-ALDE formációt nem kedvelők miért nem mentek el szavazni. Könnyű ráfogni a télre, a nyárra, vagy bármelyik évszakra a szavazati joggal rendelkezők távolmaradását, de nem célszerű. Tudatosan és főleg logikusan kellene a választók felé fordulni, és belátni, ez a tábor nem vevő a szocdemek retorikájához hasonlatos populizmusra, demagógiára, tartalom nélküli, harsogó megszólalásokra. Felnőttek új generációk, akiknek teljesen mindegy, hány éves az ország, eleget jártak külföldön, és nem félnek a bevándorlóktól, sem az amerikai üzletemberektől, tudják, a hazát senki nem veszi el tőlük, úgyhogy mással kellene őket meggyőzni arról, hogy elmenjenek szavazni. Ők zömmel nem a közszférában dolgoznak, fütyülnek a nyugdíjra, vállalkozni szeretnének, multicégeknél dolgozni, pénzt keresni, lakást és autót venni, nyaralni külföldön főszezonban, európai színvonalon élni, és autópályákon közlekedni. Várják a külföldi befektetőket, hogy hasznosíthassák a diplomáikat, a bürokrácia csökkentését és vállalkozóbarát gazdaságpolitikát, jogállamot, működő egészségügyet, színvonalas oktatást szeretnének. Az ellenzéknek e közeg elvárásaira kellene figyelnie, őket kellene megszólítania, mert ha nem ezt teszik, nem az urnáktól maradnak távol, de az országot is elhagyják. Nem beszélve a diploma előtt álló fiatalokról, akik már külföldön terveznek munkát vállalni, mert itthon esélyük nincs emberi módon elkezdeni a felnőtt életüket.

Márpedig, ha ezeket a generációkat nem képes az ellenzék megszólítani, akkor a választásokon a kisnyugdíjasok, a közszférában dolgozók, az iskolázatlanok sorakoznak az urnáknál, és hűségesen hatalmon tartják a szocdem jelölteket.

Az idő nagyon rövid, jövőre európai parlamenti választások és államelnök választás lesz. Arra remény sincs, hogy a jelenlegi ellenzéki alakulatok összefogjanak, a hatalmas egóval rendelkező elnökök közül egyik sem lépne vissza a másik javára. Lehet viszont remény arra, hogy egy okos, európai gondolkodású, karizmatikus politikus maga köré gyűjtse a művelt, a demokráciát és jogállamot komolyan vevő fiatal politikusokat. Különben keressük a veszett fejsze nyelét. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!