Afganisztánból a delfines fürdőszobába

2021. 08. 17. 14:11

Nem beszélünk arról, amit amott megtapasztalt, amit látott, pedig kíváncsi lennék. De nem merem megkérdezni. Magyari Sára jegyzete.

Képünk illusztráció

Családi barátokkal ebédeltem, örömmel tapasztaltam, itthon van L. is – Afganisztánból érkezett nem olyan régen. Korán őszült, hallgatag, szomorú szemű férfi. Nem csodálom, hiszen zsoldoskatona. Megjárta Koszovót és kétszer Afganisztánt. Ötgyermekes családból származik, egy alkoholista, durva apa mellett nőtt fel, legkisebb testvére betegen született, pár éve meg is halt. Édesanyjuk gyakorlatilag egyedül nevelte őket a semmiből: a lányok egyetemet végeztek. A fiúknál a továbbtanulás sokszor luxus. Sorspróbálta család.

A legidősebb lánytestvérrel 25 éve barátnők vagyunk – életünk nagy tragédiáiban szó szerint fogtuk egymás kezét – és valahogyan lett. Tapasztalom, a környezetemben a szegény családok fiai vagy papok lettek, vagy katonák – zsoldosok. Biztos megélhetésnek tűnik – már ha sikerül életben maradni.

Az édesanya 70 fele jár: villogó szemű, nevetős asszony. Csodálva nézem, ahogy pörög, ahogy beszél, nevetgél – árad belőle a jókedv. Ő meséli, L. utolsó kiküldetésén a konvojukat támadás érte: az előttük haladó kamion felrobbant – bajtársakkal együtt. Most itthon van kis időre, mert ilyenkor jár valami kis szabadság. Ezt az időt ott tölti az édesanyjánál, és szinte egyfolytában épít. Csodakeze van! Mindent megszerel, helyretesz a ház körül. Igényes munkát végez. Épít. Felújít. Rendbe hoz. – A sok rombolás után, amit látott, még mindig képes rá. Talán csak azért is.

A kicsi házban három fürdőszoba van. Kettő most épül. Én még ilyen szépet sosem láttam! Mintha egy fürdőszoba-előszoba lenne, amelyből nyílik egy nagyobb, igazibb fürdőszoba. Finom, természetes színekkel dolgozik, a csempék egy része kavicsokat, sziklákat idéz, a másik része – egy elválasztó vonal: mintha delfinek úszkálnának a tengerben. Olyan életszerű a tér! Megnyugtató és természetes. Csak állok ott és bámulok. L. olyasmit élt meg, amit mi elképzelni sem tudunk. Nézem a mozdulatait: hihetetlenül fegyelmezett, nyugodt, szép testű férfi. Árad belőle a nyugalom, a biztonság. Nyoma sincs rajta a laptop mögött hősködő kardozók önteltségének. Nem beszélünk arról, amit amott megtapasztalt, amit látott, pedig kíváncsi lennék. De nem merem megkérdezni. Miközben körbejárjuk a házat, a kertet, morfondírozom magamban: azt értem, hogy miért épít, amikor itthon van, majd egy pillanatra felmerül benne, hogy vajon miért a fürdőszobákat dolgozza ki ilyen aprólékosan, ilyen szépen.

Mikor hazaérek, olvasom, a tálibok bevonultak az elnöki palotába, hatalmas káosz, összeomlás van Afganisztánban. Nézem a tudósításokat, a képeket – és kezdem érteni, miért pont a fürdőszobák!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!