Analógia, öngyújtófényben

2019. 01. 01. 13:33

Lobog az apró láng a magyar zászló alatt a nagyváradi éjszakában, a főtér környékén, ott, ahol igazán tudni kellene, hogy a tűzzel játszani nem szabad. Szűcs László jegyzete.

 

A legfrissebb hír szerint okos enged: 2018-ról 19-re virradóra egy emelettel fennebb költöztették az RMDSZ Bihar megyei szervezetének nagyváradi székhelye bejáratánál a zászlókat, amelyek közül az egyiket, a magyart szombaton este (dec. 30.) a Fekete Sas Palota passzázsában egy ifjú hölgy (piás tinilány?) egymásba rakott székekre állva öngyújtójával sikertelenül próbált felgyújtani. Az anyag csak kicsit megpörkölődött, talán azért is, mert a jelenetet néhány másodpercig a telefonjával megörökítő fiatalember jobb belátásra bírta a piromán kisasszonyt. Közbelépését csak üdvözölni tudjuk, hiszen ha lángra kapott volna a magyar zászló, a tűz pillanatok alatt terjed tovább nemzeti érzéseken átívelően a román trikolórra, onnan a csillagos kék európai zászlóra, majd az RMDSZ saját, tulipános szimbólumára. Végül, a tűz természetének ismeretében, ki tudja, hol áll meg?

Nem ez az első kísérlet a székháznál a jelképrongálásra, pár héten belül három alkalommal törték le a zászlótartó rudat. A Szövetség néhány hónapja költözött vissza a Sas-palotába, miután befejeződött az épület felújítása. Az is fontos adalék, hogy az egyik legszebb váradi szecessziós épület fedett utcarésze a város bulinegyedének szívcsakrája, bárok, kávézók, klubok, pubok ölelik körül az érdekvédelmi szövetség irodáit, s ez nyilván összefügg azzal, hogy jobbára hétvégi késő estéken történtek alkoholos befolyásoltság állapotában az incidensek. Persze a zászlóégető gesztus ugyanúgy elítélendő, ha ittas fiatal teszi feltűnési viszketegségből, vagy színjózan, öntudatos magyarfaló.

Ám az igazán nagy baj azzal van, ahogy a helyi hatóságok kezelik (pontosabban nem kezelik) ezt a jelenséget. Márpedig kezelni kell, mert a korábban az etnikai feszültségektől mentes operettváros mintha elorozni látszana Marosvásárhely frontvárosi titulusát. És most nem mennék bele azokba a vitába, hogy a város vezetői, élükön a polgármesterrel generálnak etnikai ellentéteket, vagy csupán az RMDSZ-szel vívogatják véget nem érően politikai küzdelmeiket. Azért érdemes olvasni a jelekből, a napokban feltűnt, hogy a város bejáratainál kihelyezett ünnepi feliratok (La multi ani!/Kellemes ünnepeket stb.) közül advent heteiben esténként már csak a román nyelvűek világítottak.

A három korábbi zászlóletépés nem lépte túl a rendőrség ingerküszöbét sem, a gyújtogatási kísérlet után is csak vonakodva, feljelentést követően indítottak eljárást, ami belefut majd a búbánatos semmibe. Pedig a közeli térfigyelő kamerák feltehetően valamennyi esetet rögzítették. A román közvélemény felé is csak annyi jut el, hogy a lány Magyarország illegálisan kihelyezett zászlaját kísérelte meg felgyújtani, hangsúllyal az illegális kihelyezésen s nem a gyújtogatáson. Ráadásul hiába is próbálnám elmagyarázni román barátainknak, hogy a piros-fehér-zöld textil ez esetben nem az államiságot szimbolizálja, hanem határoktól és rezsimektől függetlenül a magyarság jelképe, mikor még az RMDSZ sajtóközleménye is Magyarország lobogójaként említi. (Szerencsésebb lett volna megtartani állami zászlónak a címereset, s össznemzeti használatra a sima trikolórt, de ez megint egy másik vita terepe lenne.)

A Fekete Sassal szemben, a főtér túloldalán szomorkodik ma is az augusztusban kiégett nagyváradi görögkatolikus püspöki palota. Mementónak nem rosszak egy ilyen helyzetben az üszkös falak. Hölgyek, urak, tényleg olyan jó ötlet a tűzzel játszani?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!