Apró léptek az ismeretlenbe

2020. 04. 20. 16:48

Ha egyáltalán talpon tud maradni, a minőségi sajtó szerepet vállalhat a járványveszély mentális mellékhatásainak megelőzésében. Szűcs László írása.

 

Sokak számára – beleértve a médiát is – feltűnhetett az ortodox húsvét hétvégéjén, hogy más országokhoz hasonlóan Romániában is megszaporodott az erőszakos cselekmények száma, vasárnap szinte óránként érkezett jelentés arról, melyik városban, milyen körülmények között támadtak rá akár csoportosan is a kijárási tilalom betartását ellenőrző rendőrökre. Kődobálás, csendőri beavatkozások, lőfegyverek eldördülése, letartóztatások követték egymást – miközben másutt elnéptelenedtek a városok, fegyelmezett volt a lakosság. Korábban az országba az intések ellenére hazatérők közül rendeztek botrányt egyesek, akik el akarták kerülni, hogy a határ átlépése után tizennégy napra intézményi karanténba kerüljenek. Közben a politikusok is egyre idegesebbek, mindennaposak a türelmetlen reakciók, a döntéshozók irracionálisnak tűnő viselkedése. Ez persze nem romániai specialitás. Fontos jelzés az is, hogy jelentősen megnőtt a telefonos lelki segélyszolgálatok forgalma.

A jelenséggel, a koronavírus járvány mentális mellékhatásaival már a kutatók is foglalkoznak, az összezártság, a magány, az ingerszegénység  lelki reakcióival, a félelmekkel a létbizonytalanságtól, a haláltól, a stressztől, ami egyaránt okozhat szorongást, agressziót, lehet a következménye alkoholizmus, extrém esetben öngyilkossági kísérlet, ahogy ezt a jelenséget a kétezres évek elején a SARS-járvány idején megfigyelték. Ennél is konkrétabb, közvetlen kapcsolatot jelent a járvány és a jelentkező pszichés problémák között az az orvosok által sem eléggé ismert jelenség, az, hogy a koronavírus képes közvetlenül is megjelenni az ember központi idegrendszerében.

Egyre biztosabb, hogy amint csillapodik a járvány, az újratervezés heteiben az epidemiológusok helyét a frontvonalban mindinkább pszichológusok, pszichiáterek veszik majd át (remélhetően közben a virológusok közel jutnak megbízható vakcinák kifejlesztéséhez, majd tömeges gyártásához).

A jelenség a korlátozó intézkedések szigorának enyhítése után aligha csitul el magától, ha a sors és a katonai rendeletek teret is nyitnak előttünk, hiszen a megoldás nem lehet a teljes elkülönülés után az azonnali, teljes összeeresztés, még akkor sem, ha komoly gyógyhatással járna kimenni valami üres, kihalt, tág, kietlen helyre egy nagyot üvöltve kiereszteni a gőzt. Na de nem rendőröket kővel dobálva részegen.

Ugyan a szakemberek a fokozatosságban, a normalitás felé lépésről-lépésre haladásban hisznek, nyilván erős lesz a társadalmi és gazdasági nyomás az intézkedések gyorsítására. Csakhogy a negatív mentális hatás a mostaninál is erőteljesebb, kártékonyabb lehet, ha a szigor enyhülését követően a járvány újabb hulláma szökik a magasba, amit újabb vesztegzár követne, ördögi kört rajzolva.

Az életmódunk, a hétköznapjaink, az ünnepeink, a közösségi események – legyen az egy futballmeccs vagy színházi előadás, netán shoppingolás – bizonyosan megváltoznak hosszabb távon is, bármilyen erős nosztalgia működjön is bennünk a COVID-19 előtti életformánk iránt. Boldog békeidőként tekintünk majd vissza közelmúltunkra, még akkor is, ha nem feltétlenül volt az minden értelemben. E változó világban fontos szerepet vállalhat a sajtó, a médiamunkások, de úgy, hogy működésünkben fel kell erősödnie az etikai szempontoknak. Rajtunk is múlik, hogy a járvánnyal kapcsolatos információáradatból mi és hogyan jut el a fogyasztóhoz, miként segít a nyilvánosság megszabadítani vagy megelőzni a közvéleményt az álhírek, a szenzációhajhászás, a pánikkeltés, netán a veszély tagadásának a fertőzöttségétől. Igazából nem kell semmi újat felfedezni, csak a korábbinál is szigorúbban ragaszkodni a szakmai elvárásokhoz, etikai normákhoz, több figyelmet szentelni a médiaműhelyeken belüli lehetséges konfliktusok kezelésére. Mindehhez persze kellenek a sajtót partnernek tekintő, az információkat nem eltitkoló, az újságíróra nem szükségtelen rosszként tekintő, kérdéseinket türelemmel megválaszoló hatóságokra.

A minőségi sajtó ugyanis sebészi maszkként védhet meg a mentális vírusoktól, a kártékony álhírektől. Vigyázzunk hát rá.

 

(Illusztráció: the-journal.com)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!