„Az egyoldalú média együgyűvé válik”
2017. 02. 13. 14:47SZILÁGYI ALADÁR petíciószemléje.
Mi, partra tett erdélyiriportos matrózok, már régóta nem nyalogatjuk a sebeinket. Van tennivalónk bőven az újraindulásunk érdekében…
De gyógyír számunkra, hogy még mindig újabb és újabb nevekre bukkanunk a bennünket erkölcsileg támogatók sorában. Több mint egy hónapja eresztette vízre lapunk barátja, Demény Péter azt a mentőtutajnak szánt petíciót, amely az Erdélyi Riport túlélését volt hivatott szolgálni. Barátunk a lajstromot nem zárta le, és lám, a minap is csatlakoztak aláírók, akik a nevükkel (vagy nevük elhallgatása mellett) támogatják ügyünket.
Nem, nem sajnáltam a fáradságot, és átböngésztem az immár több mint 900 nevet tartalmazó listát, pontosabban a nevek mellé írt megjegyzéseket, üzeneteket, melyek nekünk, avagy a bennünket szélnek eresztőknek szólnak. Ezekből, a szolidaritást vállaló szövegekből markoltam össze ízelítőt. Óvatosan, hogy nyomdafestéket nem tűrő tiltakozások véletlenül se keveredjenek közéjük, a Fidesz-t és az RMDSZ-t nagyon ócsárló szövegeket is elkerültem…
Szilágyi N. Sándor kolozsvári egyetemi tanár az első száz aláíró között sietett közzé tenni véleményét a történtekkel kapcsolatban: „Egyben tiltakozom az ellen is, hogy a Progress Alapítvány, a Maszol kiadója, január elsejétől (nyilván a Vélemény-szabadság jegyében) úgymond, nem hosszabbítja meg a portál Vélemény rovata eddigi szerkesztőjének, a Maszol vezető publicistájának, Ágoston Hugónak a munkaszerződését, illetve néhány olyan jónevű újságíróét, akiknek a szemlélete elég közel áll ahhoz, amit az Erdélyi Riport is képviselt: Gál Máriáét, Krebsz Jánosét, Spielmann Mihályét, sőt még a Cseke Gáborét sem, akinek pedig nem is volt szerződése, csak irogatott oda időnként ingyen, de így jelezték neki, hogy nem tartanak igényt a további közreműködésére.”
Örvendetes, hogy olyan olvasók is megszólaltak értünk, akik nem mindenben értettek egyet velünk. Például, egy kolozsvári barátunk azért csatlakozott a petícióhoz, hogy „olyan írások is jelenhessenek meg szabadon, amelyek távol állnak sokszor tőlem”. Egy budapesti úriember, bár egyáltalán nem híve a lapunknak, mégis mellénk állt: „Sok cikkel/szerzővel nem értettem egyet, pártatlannak sem tartom a lapot (ezért is jutott erre a sorsra), viszont a minőséget meg kell becsülni.”
A magyarhoni szolidaritásnak bőven voltak, vannak „anyaországi” felhangjai… Törökszentmiklósi támogatónk üzeni, hogy „magyar szív dobog bennem”, Székesfehárvárról írták: „Az elcsatolt területeken élő magyaroknak is érezniük kell, hogy a többség odafigyel rájuk. Fontosak nekünk.” Budapestről: „Támogatom az erdélyi magyarságot, megérdemlik. Sajnos szükségük is van támogatásra.” Az ER-mozgalom néha a helyezetünket (félre)értő, olykor mosolyogtató megnyilvánulásokat (is) eredményezett: „Nem nyomhatják el az Erdélyben élő magyarokat és a nekik szóló dolgokat!” – üzenik. Egy Erdélyi Riport–Erdély–Székelyföld asszociációsor eredményeként valaki Göteborgból így indokolja tettét: „Aláírom, mert felháborít minden igazságtalan döntés, ami a székelyeket sújtja!” Egy brémai barátunk véleménye szerint „Minden, ami székely, csak jó lehet.” Egy székelyudvarhelyi támogatónk így emeli más szintre a kérdést: „Aláírom, mert szükségünk van a székely termékekre.” Innen már csak egy lépéssel eljutunk egy nagyvonalú sajóvámosi feszólításhoz: „Ne csak a sört támogassuk!”, majd egy Ürömről küldött bűbájos vallomásig: „Szeretném, ha megmaradna, mert Magyar és finom.” Annak a nekibőszült mozgalmárunknak a lakhelyét sem írom ide, aki azt követeli, hogy… „Blokád alá kell vonni a román határt!!!”
Szabó T. Anna költő Budapestről távírati rövidséggel küldött számunkra sokat mondó üzenetet: „Fontos nekem ez a lap. És nemcsak nekem fontos.” Novák Eszter rendező, aki a miénk, váradiaké is, így fogalmaz: „Egyetértek a petíció szövegével. Mert nagy veszteségnek tartom a magas színvonalú orgánum megszűnését. Mert fontosnak tartom a többféle szempont létjogosultságát, az újságírói etikát, tárgyilagosságot és személyességet, ami jellemezte az Erdélyi Riportot. És mert együttérzek az ott dolgozó újságírókkal.” Wacha Balázs budapesti irodalomtörténész üzenete így szól: „Aláírom, mert a sokszínű színvonalas sajtó és határoktól független, soknyelvű kulturális élet mellett állok, és határokon átnyúló közösségek jóllétét kívánom.”
Bessenyei Gedő István Szatmárnémetiből: „Mert a szólás- és véleményszabadság nem értelmezhető megfelelő médiafelületek nélkül, médiapluralizmus nélkül. Mert meggyőződésem, hogy szükség van minden véleményre, beleértve akár az enyémtől (vagy bárki másétól) különbözőeket is. Mert lesújtana, ha megint szegényebbek lennénk egy erdélyi magyar sajtóorgánummal, és még inkább lesújtana, ha ez saját hibánkból történne így (erdélyi magyarok akaratából). Mert semmilyen közösségi szellemi öncsonkítást nem támogatok. És mert tudom, hogy médiapluralizmus nélkül minden relatívvá válik: az egyoldalú média azt az egy oldalt sem tudja hitelesen reprezentálni, amelyet képviselni hivatott. Az egyoldalú média ugyanis nemcsak egy ügyűvé, hanem együgyűvé is válik, menthetetlenül.”
Ugyancsak Szatmárnémetiből, Ágopcsa Marianna kollegánk véleménye szerint: „Sokkal szegényebb lenne a hazai magyar sajtó – és nem csak – az Erdélyi Riport nélkül! Európai látásmód, a tények és események közötti nagyobb összefüggések feltárása és igényes fogalmazás - az itt megjelent írások közös jellemzői.”
Gergely Zsuzsa Kolozsvárról így fejezte ki aggodalmát: „Aláírom, mert aggódom. A félkézből szélnek eresztés miatt, és azért is, mert ijesztő elképzelni, hogy egyetlen tollvonással lehet nemet mondani a gondolkodásra, miközben a butítás teret hódít és sok pénzhez jut. Hagyjuk már a „Nem nyereséges” meg egyéb egyéb ilyen jellegű érveket, Az erdélyi magyar prérin ez egyszerűen nem téma.” Ugyancsak Kolozsvárról, Tőkés Hunor írta: „Ha a kiadó megszünteti az Erdélyi Riportot, azzal nem csak azt üzeni,hogy az erdélyi nyilvánosságnak egyre inkább be kell érnie egy szűkített szemhatárú sajtóval, hanem azt is, hogy az újságírók bármikor (akár Karácsony előtt), minden emberi szempont dacára szélnek ereszthetők.”
Nótáros Lajos aradi kollegánk a beavatottak felelősségével fogalmaz: „A folyamat betetőzéséhez érkeztünk. A dolog úgy kezdődött, hogy 1989 decemberében a sajtó volt a közeg, a kezdeményező és a követelések szószólója. A politika a sajtó árnyékában vajúdott (Aradon az RMDSZ a Jelen szerkesztősége által rendelkezésre bocsátott szobában jött létre.) Mostanra a politika teljesen lenyelte és semlegesítette a romániai magyar sajtót. Itt és most többről van szó mint az Erdélyi Riportról és a Maszolról (mindkettőnek voltam munkatársa), a sajtó létéről és szerepéről van szó.” Ugyancsak aradi barátunk, Murvai Miklós így töpreng: „Mikor a vitában már elbizonytalanodtál a saját igazadban, akkor ne mondj semmit. Csak üss! - ez lenne az érdekvédelem ars-poeticája? Aláírom, mert minden leírott/kimondott magyar szó elfojtása nemzethalálhoz vezet.”
Mayer Vera nagyváradi olvasónk így foglalja össze az ügyünkkel kapcsolatos gondolatait: „Mert ha egy minőségi sajtóterméket meg sem próbál megmenteni a kiadója, az bizony szomorú. Azt hittem, hogy legalább ebből a szempontból jobb itthon a helyzet, mint más, a sajtószabadság felszámolásával igen szépen haladó országokban. S fáj, hogy most egyre nyilvánvalóbb, mekkora naívság volt ez részemről.” Az előbbi szöveggel rezonálnak László-Herbert Éva Hágából küldött sorai is: „Polgári kötelességemnek tartom, hogy kiálljak a szabad és minőségi,360 fokos látókörű erdélyi sajtó zavartalan létjogosultságáért. Mert fontos. Mert nem lehet másképp, amint azt a szomszédos példa is mutatja.”
Befejezésül engedtessék meg számunkra, számomra annyi szakmai hiúság, hogy néhány, a lapunk számlájára küldött dicséretből is idézzek. Baiersdorf Kristóf, Düsseldorf: „Nagyon komolynak, fontosnak, értékesnek tartom az Erdélyi Riport munkáját.” Darics Mária, Ják: „A ritka színvonalas online portálok közé tartozik az Erdélyi Riport.” Péter Emília, Nagyvárad: „Nagyon sajnálnám, ha megszűnne a lap. Hiánypótló szellemi táplálék volt még így, digitális formában is.” Zakar Papp Melinda, Kolozsvár: „Egyike volt a nagyon-nagyon kevés olvasható, olvasásra érdemes sajtótermékeknek. Az ürügy, amivel meg akarják szüntetni, tökéletesen átlátszó.” Butkai Enikő, Bécs: „Remek újság, messze Erdély határain túl is olvastuk – és szeretnénk olvasni!” Csákváry Éva, Nagyvárad: „Nem szünhet meg!!! Sokan szeretjük, igényeljük!!! Értékteremtő, és nagy szükségünk van értékekre ebben az egyre inkább elértéktelenedő világunkban.” Szász Hargita, Csíkszereda: „Mert értékes a Riport, már a nyomtatott változat beszüntetését fájlaltam. Nagytatám azt mondja, azóta sem olvasott olyan minőségi kiadványt.”
Jelentjük: új, zászlótlan hajónk, az ERport.ro lekerült a szárazdokkról, immár feszes vitorlákkal készül a szabadabb vizekre hajózni. Navigáljanak velünk!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
