Békeremény napló 12.

2022. 04. 04. 22:35

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Napok, azaz éjjelek óra rosszakat álmodom. Egyik éjjel megint menekültem, másikon arra értem haza, hogy a dolgaimat kiszórták az ablakon, a könyveim eltűntek, és azt mondták az emberek, hogy egy kis odúban kell meghúzzam magam, mert öreg vagyok és nem jár nekem egy egész lakás. Ma éjjel a szerkesztőségbe igyekeztem, amikor körbevettek egyformán öltözött nők és férfiak. Mindegyiken zakó volt, fehér ing, nyakkendő és szűk, térden felüli nadrágban. Nem értettem, mi történik, azt sem, hogy mit kiabálnak. Elvették a táskámat, kiborították az aszfaltra, eltépték az irataimat. Csuromvizesen, sírva ébredtem. Megnéztem az órát, hajnali fél négyet mutatott.

Elaludni nem tudtam, visszajöttek a korábbi álmok, körbejártam az otthonomat, próbáltam megnyugodni.

Bekapcsoltam a tévét, nem kell hozzá gondolkodni, csak bámulni. Valami filmet fogtam ki, nem túl jót, valamikor a múlt század 70-es éveiben játszódott. Néztem a ruhákat, a városokat, ahol a számomra ismeretlen szereplők jártak és arra gondoltam, hogy abban a tőlünk még mindig messzi világban milyen békés és nyugodt lehetett az élet.

Mondom, még mindig messzi van tőlünk az a világ, még most is, amikor már nem olyan nyugodt és békés, de sokkal biztonságosabb és kiszámíthatóbb, mint a miénk. Legalábbis kiszámíthatóbb, mint nekem. Nyugat-Európában élő nyugdíjas ismerősöm azzal van elfoglalva, hogy valahol délen vegyen magának egy kis házat öreg napjaira. Valami kis házikót a Földközi-tenger partján, ahová elmehet, ha nagyon fázik otthon. Mifelénk a nyugdíjasok többsége azon agyal, hogyan fizesse ki a közköltséget, hogyan boldogul az elszabaduló inflációban.

Azon is gondolkodtam, mennyivel nyugodtabb lehettem a járvány előtti életben. A bezártságban sem éreztem ennyire bizonytalannak a világot, mint most. A háború miatt vagyok nyugtalan. Kizárom a gondolataimból, aztán ismét visszaszivárog a fejembe.

Egyszer vagy kétszer jártam Ukrajnában, Munkácson fordultam meg rövid ideig. Annyit tudok az országról, a népről, amennyit olvastam, vagy a hírekben közöltek. Most naponta erről az országról hallok. Ez idáig soha nem hallottam a Bucsa nevezetű településről (városról?). Most azzal került a címlapokra, hogy a megszállók százával gyilkolták meg a civil lakosságot. Az elvonuló orosz csapatok halottakat és tömegsírokat hagytak maguk után.

Félek, a képek a 20. század legsötétebb korszakát, a második nagy világégést idézik.

Bocsánat a sötét gondolatokért. Megígérem, kialszom és összeszedem magam.

Majd’ elfelejtettem. Magyarországon a Fidesz-KDNP, az eddig is kormányzó koalíció kétharmados többséggel nyerte meg a választásokat.

Szerbiában Aleksandar Vucic elsöprő többséggel nyert, az elkövetkező öt évben is ő vezeti az országot. Az előrehozott választásokon az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) kapta a legtöbb szavazatott, a magyar párt is bekerült a törvényhozásba.

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!