Békeremény napló 15.

2022. 04. 12. 22:03

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Hát ez a nap nem volt semmi, de hogy nem az enyém volt, az biztos.

Úgy indult, hogy zuhanyozás közben elment a melegvíz. Igaz, csak néhány percre, de azért úgy szappanosan állni a kádban, és nem tudni mi vár rám, nem leányálom. Ilyenkor kétségbeesem, szinte pánikolok, hogy most mi legyen? Vegyem fel a fürdőköpenyt, ami persze rámragad a szappantól, vagy álljak ott, mint egy elfuserált akt és várjak? Szerencsére nem kellett dűlőre jutni, mert visszajött a melegvíz, reggeli mosdás letudva.

Felhívom egyik kedves munkatársamat, köszönök kedvesen, kérdem, hogy van és hogy áll az anyaggal, mire megszólal egy női hang, és kissé idegesen kérdi, hogy ki vagyok, és mit akarok. És én mindig nem kapcsolok, kérdem tőle, miért beszél románul. Mert román vagyok – jön a válasz. Majd nevetve hozzáteszi, ért valamit magyarul, de beszélni nem tud. Végre leesik a tantusz, mondom, milyen számot hívtam, hát csak egyet tévedtem. Elnézést kértem és hívtam a kolléganőt. Ugyanaz a hölgy, már nevetve, hogy ez még mindig az ő száma.

Tudni kell, hogy a számot a telefonomból hívtam, megnézem a névlistát, hát persze nem azt a számot nyomtam meg, amelyik mellet a vezetéknevének a kezdőbetűje. Lenyomom azt a számot, válaszol, beszélgetünk. Minden rendben.

Azt viszont már ebben az életben nem valószínű, hogy megfejtem, hogy került a másik szám a telefonomba.

Felhívott Csoma Judit, a szép orrhangjáról rájöttem, hogy megfázott. Elmondta, hogy influenzás, nem Covid, nem Omikron, hanem a jó öreg influenza és minden, ami vele jár. Le kellett mondjon egy előadást is. Elmesélte viszont, hogy több emailt váltott Plankó Erika barátnőmmel és jól megértik egymást. meghívta színházba.

Erikával is beszéltem, ő is nagyon örül a levelezésnek Csomával, alig várja, hogy személyesen is megismerkedjenek. Én meg annak örülök, hogy két nagyon szeretett budapesti batárnőmet innen Váradról sikerült összehozni.

Gondoltam, ezután már simán megy a nap, ám tévedtem. Egy következő telefonbeszélgetésből ugyanis az derült ki, hogy egy kedves párizsi ismerősöm összeveszett egy kedves izraeli, de Váradon élő ismerősömmel. A viszálykodás egy negyvenéves barátságnak vethet véget, a párizsi ismerős hívott, hogy békítsem ki valahogy a váradival. Két idősebb férfit kellene összebékíteni. Hosszasan ecsetelte a harag okát, kicsit bonyolult, nem részletezem, de nő van a dologban. Mindkét úriember túl van már a hetvenen. Nem szép dolog, de a beszélgetés befejeztével nagyon röhögtem.

Kimentem a konyhába enni, és dörzsölgettem a tenyerem, hogy de jó, van finom levesem. Kinyitom a hűtőt, hát nem volt. Elfejtettem, hogy elfogyott. Na kezdjél Simon levest főzni, mert más szóba sem jöhetett. Szerencsésen elkészült a babérleveles krumplileves, kolbász is került bele, finom lett.

Vacsorára megettem a maradékot.

Hát így telt a mai nap. Végül is nem volt rossz. Sütött a nap közeleg a pészáh meg a húsvét. Béke van. Itt. Egyelőre.

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!