Békeremény napló 16.

2022. 04. 14. 22:38

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Tegnap kimentem a temetőbe. Elvitt autóval Levente, az orvosi asszisztens barátom. Gyönyörűen sütött a nap, meleg volt. A kocsiban hagytam a kabátomat, ruhában sétáltam a szüleim sírjáig. Kicsit nehéz volt bejutni a neológ temetőbe, a gondnoknak éppen dolga akadt a városban, s minden bejáratot lelakatolt. Hívtuk telefonon, úgy tett mintha meglepődne, hogy a segédje sincs sehol, szerintem nincs neki. A derék ember sokat beszél, mindig más a hibás, ha éppen elkódorog, vagy rá sem teszi a kezét a sírok körüli területekre. Tobzódnak a növények, ilyenkor tavasszal minden rügyezik. A halottak honában serken az élet.

Leventével a háborúról beszélgettünk meg az inflációról. Elmondta, 11 év után otthagyta a munkaadóit, mert az orvos házaspár csúnyán át akarta ejteni őt is és a pácienseket is. Az ilyen típusú pasiknál egyszer kell elszakadjon a cérna, és már áll is tovább. Hát, most továbbállt. Munkakeresőben van, ami az egészségügyben nem egyszerű feladat. Remélem, a szakmai jóhíre segít, hogy hamar találjon állást és folytathassa a hivatását. Elfogultság nélkül mondhatom – még akkor is, ha haragudna rám, amiért dicsérem – orvosnak, kórháznak, betegeknek főnyeremény lenne, hiszen azon túl, hogy a kisujjában van a szakma, közben állandóan tanul, és ritka lelkiismeretes. Neki tényleg hivatás a szakmája, az életét tette rá.

Engem a temető mindig megvisel, nem tartozom a sírokat gyakran látogató öregasszonyok körébe. Ritkán járok ki, de sokat gondolok a szeretteimre.

Ma Szűcs Lacival kezdtem a napot, elmentünk a megyei könyvtárba, hogy aláírjunk egy partneri szerződést. Ha a megyei tanács hajlandó némi kultúrára is áldozni, csudajó könyves programot hozhatunk össze, részleteket majd akkor, ha zöld lámpát kap a finanszírozás. Szurkoljunk, hogy a húsvéti nagyhét és áhítat megihlesse a megye anyáit és atyáit. Úgy hiszem, részünkről megvan a nyitottság, hogy annak ellenére is tudjunk együttműködni, ami 2020 végén történt.

A könyvtárban tett látogatás után bementem a szerkbe is, kicsit trécseltem Zsuzsival és Gabikával, aztán húztam a fodrászhoz. Azt hittem, nagy lesz a tumultus, de csak lézengtek a vendégek. Etának, aki már több mint 40 éve igyekszik frizurát varázsolni pár szál hajamból, viszont nagy a forgalma az ünnepek előtt. Az állandó vendégei érkeznek sorban. Egyik sem menyecske, úgy középkortól felfelé lehet őket sorolni, de hűségesek, szeretik ők is Etát. A hangulat sem túl vidám, a háború és az infláció rányomja a bélyegét a kedélyekre. Amikor elköszönünk, boldog ünnepet, egészséget és békét kívánunk egymásnak.

Beugrottam a színházba is, beadtam a Regina Maria Színházba a friss Újváradot, amiben a Koldusopera előadásukról írtam.

Hazafelé összefutottam idős jóismerősömmel. Ő az a hölgy, aki más vallási közösségben érzi otthon magát, mint amiben keresztelték. Szép háza van, nem messze a központól, a kis kertben gyümölcsfák pompáznak. Egyedül él, nagy neki a sokszobás ház, szeretné eladni és venni egy szép, kényelmes blokklakást. Két vagy három szobást, még nem döntötte el. Már évek óta tervezi, de nehezen válik meg az otthonától, ahová akkor költözött, amikor az édesanyja megbetegedett. Már özvegyen viselte gondját. Tanácsot kért, mit válasszon: az öregotthont vagy egy új lakást. Persze, hogy az új lakásra voksoltam, nem sokkal idősebb nálam, tevékeny, mozgékony hölgy. Abban maradtunk, hogy keres egy jó ingatlanügynököt, aki segít neki eladni a házat és megvenni a lakást.

Már esteledett, amikor beléptem a lakásba, csörgött a telefonom, az unokatesóm hívott. Kellemes ünnepet kívánt, ő is aggódik az ukrajnai helyzet miatt. Kérdezte, nem volna kedvem Izraelbe költözni. Határozottan nem volna kedvem, válaszoltam, amit ő nem igazán ért. Nem baj, majd egyszer részletesen elmagyarázom neki.

Holnap áll be a Pészah és április 23-ig tart. Együtt lesz a két ünnep, amit nagyon szeretek. Este elmegyek széderre. Aki nem tudja, mi az, nézze meg a Wikipédián, amiről tudjuk, hogy majdnem olyan jóbarát, mint a Google.

Szombaton beszámolok majd arról, hogy milyen volt.

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!