Békeremény napló 17.

2022. 04. 17. 22:09

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Megígértem, hogy beszámolok a pénteki széder estéről. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok bigott vallásgyakorló, remélem képmutató sem. Jó, akkor miért megyek a hitközséghez a pészah beálltakor – kérdezhetnék. Az igazság az, hogy nem rajongok az ünnepekért. Szeretek egyedül élni, de ünnepek idején nem esik jól magamban lenni. Továbbá vannak ismerőseim a közösségben, kedves emberek, akikkel csak ilyen alkalmakkor találkozom. Két éve nem láttam őket, nem beszélgettünk. Eljött az alkalom, éltem vele. Még egy nyomós ok, amiért szeretek széderre menni, hogy eszméletlenül finomakat lehet enni. Például charoszetet, ami reszelt alma, darabos dió, méz, bor, fahéj keveréke, és valamiért itthon soha nem olyan finom, mint a hitközség kantinjában. Ugyanez a helyzet a maceszgombóccal is. Legalább négy gombócreceptet ismerek, de soha nem sikerül olyan finomra, mint ott. Próbáltam sós vízben, próbáltam a marhahúsból készült levesbe főzni, akkor sem az igazi. Megállapítottam, hogy még az anyukáménál is jobb, pedig az nem volt akármi. Annyi levest ettem, hogy már alig fért a főtt hús paradicsomszósszal és krumplipürével. Pontosabban tört krumplival, mert a pürébe jár vaj meg tej, amit ugye a kóser konyhában nem kevernek bele.

Találkoztam, trécseltem a régi ismerősökkel és újat is szereztem Nadia személyében, aki betért, azaz felvette a zsidó vallást. Azt mondta, úgy érezte, hogy ehhez az egyházhoz, közösséghez szeretne tartozni. Ez nem könnyű és nem is túl gyors folyamat, mert meg kell tanulni a nép történetét, a vallási szabályokat, amiből jó sok van, ráadásul héberül kell bemagolni, vizsgázni, majd a nőknek megejteni a rituális fürdőt, és még valamit, amire már nem emlékszem.

Mondom, nem egyszerű feladat, de a közösség nagyon befogadó, Nadiát a magukénak tekintik. Hozzátartozói, a fiatal felnőtt lánya és vőlegénye elkísérték, a fia és a férje nem tértek be, de tisztelik az elhatározását és persze szeretik nagyon. Eljöttek ők is ünnepelni az amúgy nagyon elegáns hölggyel.

Részemről is minden tisztelet, mert bizony én a felét sem tudom annak, amit ő megtanult.

Széderkor olvassák a Haganát, ami az Egyiptomból való kivonulás története, majd énekelik az ide illő dalokat. Szépek is, vidámak is, de én egy szót sem tudok belőlük. A rabbi néha megkérdezett valamit, hát volt, amit tudtam, volt, amiről fogalmam sincs. Most megtudtam, de ahogy ismerem magamat, jövő ilyenkorig elfelejtem. Széderkor főtt tojást is eszünk, lelocsolva sós vízzel, továbbá zöldeket, meg még mindenféle jókat. És persze maceszt minden mennyiségben, kenyér helyet, és mert finom.

Az én zsidó-keresztény kultúrámban a tojás az élet, az újjászületés jelképe és erről senki nem tud lebeszélni.

 

Szombaton egész nap úgy fájt a fejem, hogy lenyeltem másfél patikát, mégsem múlt el. Jött a hidegfront, ezt szokta jelezni a fejem. Utálom a hideget, pláné a frontot, de ki kell bírni. Ezt is a vénülésnek tulajdonítom, mert még néhány évvel ezelőtt meg se parittyáztam a frontot, a változó hőmérsékletet, egyszerűen örültem a tavasznak.

Jó, a tavasznak most is örülök, nagyon várom a fecskéket, várja őket a teraszon a több éves fészkük.

 

Ma sokáig aludtam, aztán elmentem barátokhoz ebédre. Volt töltött tojás és sok egyéb finomság. Beszélgettünk, sokat nevettünk, aztán elkezdtünk beszélgetni politikáról és háborúról. Valahogy mindig, mindenkivel erre fordul a szó.

Még indulás előtt hívott Csoma Jutka, már sokkal jobban van. Mesélte, hogy a budapesti Katona József Színházba egyre-másra maradnak el az előadások, mert bizony a vírus nem hatódott meg sem a szigorítások teljes feloldásától, sem a tavasztól. Ott settenkedik, ahol nem is számítanak rá, aztán jól befészkeli magát a kiválasztott személybe. Sunyi, mint mindig és kihasználja az influenzajárványt, úgyhogy senki nem tudhatja pontosan, a tünetek kinél melyik vírustól erednek. A teszt persze tiszta vizet önt a pohárba, de a beteg beteg marad. Ha Covid lakik benne azért, ha influenza azért nem mehet dolgozni, nem játszhat a színpadon, nem mehet előadást nézni.

Nem tudom, mondtam-e, megkaptam a meghívót a TESZT-re, vissza is jeleztem, hogy május végén, ha nem is repülök, de eldöcögök a vonattal Temesvárig és a végéig vissza sem jövök.

Előtte viszont Váradon lesz a HolnapUtán fesztivál, remek előadásokkal.

Az élet akár vissza is térhetne a megszokott medrébe, ha a szomszédban nem dörögnének a fegyverek, nem vesztenék életüket az emberek.

Békés, boldog húsvétot mindenkinek!

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!