Békeremény napló 18.

2022. 04. 20. 19:52

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Elnézést mindenkitől, de már nagyon unom a népszámlálást. Lehet azért, mert én már a legelején megszámoltam magamat online. Úgy emlékszem, akkor megírtam, hogy a román nyelvű kérdőív kitöltése mintegy 15 percet vett el az életemből.

Azóta robot Boti háromszor kérdezte meg, hogy eleget tettem-e állampolgári kötelezettségemnek. Nem így kérdezte, hanem kedvesebben. Kétszer válaszoltam neki, hogy igen, megszámoltam magam, nem vagyok azóta se többen se kevesebben. Harmadszorra küldött filmet, linket, hogy hogy és hol lehet kitölteni a népszavazási nyomtatványt, kérdezzek bátram, ha valamit nem tudok, vagy menjek a megjelölt helyekre, ahol segítenek kitölteni. Vajon miért nem hiszi el, hogy már rég túl vagyok rajta? Ha meg nem hiszi, járjon utána.

Ma a polgármesteri hivataltól kaptam sms-t, amiben megköszönik, hogy online kitöltöttem. Már azt kezdtem gondolni, hogy rend van a népszámlálás körül, lám, ők tudják, hogy valóban megszámoltam magam. Csakhogy a szöveg azzal folytatódott, hogy ha netán mégsem, akkor május 15-ig megtehetem a csatolt linkre kattintva.

Szóval nagyon unom, és arról még nem is beszéltem, hogy már a vízcsapot is félve nyitom meg, nehogy onnan is a népszámlálás csorogjon. Minden irányból jön az infó, mint a lavina. Mondják, mutatják, kérik, köszönik, mindenféle érzelmekre apellálnak. És az adatok azt mutatják, hogy nagyon sokan még nem tudták, esetleg egyedül nem voltak képesek kitölteni, Bihar megye ugyan az élenjárók között van, de a kérdőívet máig csupán az érintettek kereken 25 százaléka töltötte ki.

Hölgyeim és uraim, kérem szépen töltsék ki, hátha akkor megszűnnek a folytonos reklámok és robot Boti is elmehet szabadságra. Nem nagy meló és még szabadnap is jár érte. A nyugdíjasoknak pedig dicséret, noha kis pénzzel jobban járnánk. Mosolyjel.

 

Valahol megjelent valami reklám, vagy már nem emlékszem mi, ami arról szólt, hogy az idősek öregotthonba vonuljanak, vagy maradjanak otthon. Én azt mondtam, üljünk szépen a saját otthonunkban, mert amilyen öregotthonok mifelénk vannak, illetve amennyibe kerülnek, jobban járunk.

Én például nem tudnék annyit fizetni havonta, hogy ott tartsanak egy két-három ágyas szobába, és ahol két, jobb esetben három személynek kell „gondoskodnia” több tucat idősről. Ez a tapasztalatom, cáfolják meg, ha nem így van, örülnék neki.

A minap egy Kolozsvár melletti luxus öregotthon reklámja futott elém a közösségi oldalon. Nosza, megnézem, miről is van szó. Megnéztem, és nem tudtam meg semmi érdemlegeset. Valahol a semmi közepén lehet, mert nagyon reklámozzák a sok zöld pázsitot, meg azt, hogy az emeletre lifttel lehet felmenni. Meg gondolom lejönni a földszintre, de nem biztos. A PR-osok viszont nagyon élelmesek: ahhoz, hogy hozzájuss az otthon honlapjához, üzenetet (messenger) kell írni nekik, ahol azt is felajánlják, hogy minden kérdésre válaszolnak. Közlöm tisztelettel: nem teszik. Lehet azért, mert olyan furcsákat kérdeztem: ki a tulajdonos, mennyibe kerül havonta és mekkora az egyágyas szoba, vihetnék-e saját bútorokat, hogyan oldják meg a hölgyek szépítkezését (fodrász stb.), hogyan lehet eljutni Kolozsvárra színházba például, meg ilyenek. Nincs válasz.

Amikor nagyjából ugyanezt kérdeztem egy működő és agyondicsért otthonról, egyetlen kérdésemre kaptam választ: az egyház a tulajdonos. Mindegy melyik, tény, hogy a többire maximum egy mosoly volt a válasz.

Márpedig én úgy képzelem, hogy ha valaki úgy dönt, bevonul egy öregotthonba, akkor kényelmesen, biztonságban szeretne élni. Mondom élni, nemcsak létezni.  

Ismétlem: cáfoljanak meg, ha rosszak az információim. Tényleg örülnék neki.

 

Hogy jó hírrel is szolgáljak: április 27-én a zseniális Tigris előadásával kezdődik a 10. HolnapUtán színházi fesztivál. A zárónapon pedig Az öngyilkos megy, szintén zseniális előadás. A többi napon is jobbnál jobb előadásokat lehet majd nézni. Jön a budapesti Titkos Társulat és a Láthatatlan Csoport, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, illetve nem utolsó sorban Mácsai Pál az Ezt meséld el, Pista! című előadóestjével. Úgyhogy a hónap végén naponta kell és érdemes színházba járni. A fesztiválról folyamatosan beszámolok majd az ujvarad.ro oldalon.

Lefekvés előtt és után gondolkodjanak, mikor és hogyan vesznek jegyeket.

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!