Békeremény napló 19.

2022. 04. 25. 22:17

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Itt vagyok, nem vesztem el, csak valahogy elfutott az idő. Megnéztem újra Az öngyilkos című váradi előadást – ne ijedjenek meg, ez csak a címe, ráadásul vígjáték –, és ismételten nagyon tetszett. Az Újváradba írok róla kritikát. A színészek bravúrosan játszanak. Kész öröm látni őket.

Szombaton itthon gubbasztottam, kint hidegfront, eső, hideg, bent én fej-és derékfájósan, szidtam tiszta szívből és igazán a hideget, meg az esőt, meg a vénséget, meg mindent, ami a szemem elé került. A vasárnap viszont minden szenvedésért kárpótolt. Kedves barátaim, Füstös-Makárék hívtak meg a falusi birtokukra enni, inni, beszélgetni. Szűcs Laci vitt ki, hamarosan Borosék is megérkeztek.  Hab a tortán, hogy Laci gyönyörű unokája is velünk jött. Okos, ügyes nagyszerű leányka, imádnivaló úgy, ahogy van. Engem bohócos néniként ismer és emleget, amire büszke vagyok, úgy tűnt, örült is nekem meg a bohócnak, amit vittem neki. Azt is imádom benne, hogy mindent megköszön, nem kell erre külön figyelmeztetni.

Persze volt finom miccs, meg házinevelésű sertésből flekken, meg mindenféle más finomságok is. Derű, jókedv, nevetés, okos gondolatok.

Laci és a kishölgy, Hanna hamarabb mentek el, kollégámnak egy másik faluban volt jelenése, később a házigazdával és kedves feleségével azon elmélkedtünk, hogy milyen rég ismerjük egymást, és ez alatt mekkorát változott a világ. Hát nagyot, az biztos. Mindkét házaspár, akikkel szeretek időt tölteni, beszélgetni, és akikkel nagyon jókat lehet nevetni, művelt, kiegyensúlyozott emberek. Persze politikáról is beszéltünk, meg a háborúról. Sok mindenben egyetértünk, és van, amiben egyáltalán nem egyezik a véleményünk. És akkor vitatkozunk, érvelünk, közben meg koccintunk. 

Én még maradtam, a gyönyörű napsütésben, a birtokon, aminek a zöldjét a virágzó gyümölcsfák tarkázzák. Ágival és Erikával dumáltunk oktatásról, irodalomról, matekről – egyik hölgy matek-infó szakos tanár, a másik könyvelő – a fiatalokról és kicsit csajos dolgokról is. És persze utazásról, mert azt mindnyájan nagyon szeretjük. Álmodoztunk egy kis tengerparti házról, ahol ellennénk öregségünkre. Ők is, ha majd megöregszenek, ugyanis jóval fiatalabbak nálam.

Szóval nagyon jól éreztem magam. Borosék hoztak haza, és abban maradtunk, hogy gyakrabban kell találkozni.

Furcsa volt, hogy vasárnap csak a benzinkutak voltak nyitva, miután szombaton minden bezárt este 6 órakor. Megnéztem, működik-e a házhozszállítás, hát vasárnap nem lehet rendelni haza. Nem szoktam nagy tételekben vásárolni semmilyen ünnepre, hivatalos szabadnapokra. Kajám volt és a két szelet kenyér is elégnek bizonyult, miután jóllaktam Füstiék kertipartiján.

Jó hírek is jutottak nekem vasárnapra: Macron megnyerte a franciaországi elnökválasztást. Ez megnyugtató. Most már csak azért kell szurkolni, hogy a közelgő törvényhozási választásokon a centrista erők szerezzenek többséget, szemben a populistákkal.

Szlovéniában sem győztek a nacionalisták, Robert Golob újonnan alapított balközép, zöld Szabadság Mozgalma nyerte meg a törvényhozási választásokat és a villamosmérnök politikus alakíthat kormányt.

Reggel nyitva voltak egyes üzletek, még friss áru is érkezett a telepi boltokba. Vettem hát friss kenyeret, némi zöldeket, pár egyéb apróságot.

Úgy döntöttem, ma nem nézek híradókat. Színházról olvastam, meg irodalomról. Ültem a teraszon és élveztem a napsütést, meg a szelet. Hát ennyi volt.

Jó éjt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!