Békeremény napló 2.

2022. 03. 17. 22:08

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplójának második bejegyzése.

 

Meghatódtam. A tegnapi napló után sokan írtak nyilvánosan, de még többen privátban. Bátorítottak, nyugtatgattak, hogy nem lesz semmi baj. Köszönöm szépen. Jólesik, hogy törődnek velem. Plainer Zsuzsától még anyagokat is kaptam, ahol okos emberek elemzik az ukrán–orosz háborút. Érdekes volt. Nem túl megnyugtató, de tiszta és logikus elemzések.

Megszámoltam magamat. Érthetőbben: kitöltöttem a népszámlálási kérdőívet. A román nyelvűt, mert egyszerűbb. Fertályórát, ha elvett. Kíváncsiságból megnéztem a magyar nyelvűt is. A nyelvezete nehezebbnek tűnt, de sikerült megnevettetnie. Amikor ráböktem, megjelent egy ablakban Boti, a népszámos. Írta, hogy kérdezzek bátran. Kérdeztem és lett kettő lehetőség: megvárom, ameddig élő emberrel kommunikálhatok, vagy kattintsak arra, amire a robot válaszol. Kattintottam, válaszolt a kérdésre, majd közölte: A robot szeret téged. Mármint engem. A robot. Hát, őszintén bevallom, mostanáig egyetlen robot sem táplált irántam semmiféle érzelmet, igaz és sem irántuk. Ezt is megértem. Köszi.

A tervezgetés, megfontoltság nem tartozik az alaptulajdonságaim közé, most mégis elkezdtem előre gondolkodni. Talán azzal, hogy középtávú programokat szervezek magamnak, elhiszem, hogy akkorra már béke lesz. A szomszédban is és mindenhol, de legalább itt Európában. Elkezdtem beosztani az időmet. Ekkor ide megyek, akkor ezt hívom magamhoz, pár napra rá amaz jön majd hozzám. Amint kicsit kimelegszik az idő, kerthelyiségekbe megyek barátokkal vagy egyedül enni, nézelődni. Majd lesz színházi bemutató, könyvvásárok és színházi fesztivál.

Nyáron elutazom Andalúziába. A pesti bíró barátnőim hívtak, tudják, velük szoktam Spanyolországban nyaralni. Két évig lehetetlen volt menni, hátha az idén meglátom egy Malaga melletti üdülőben a tengert. Képzeljék, már megvettem a repülőjegyet. Még voltak helyek a választott időpontra, nem túl sok. Nem csak én vagyok olyan lökött, hogy ilyen zord időkben utazáson jár az eszem. Szóval megvettem, mert a fapados, ami Kolozsvárról indul, naponta drágul. Én még jó árban vettem, úgyhogy megyek, hacsak nem szól közbe valami. Háború, újabb vírus, hátfájás.

Holnap nem írok naplót, mert délután megyek Szatmárra színházba, előtte meg be kell fejezzem a színházi írásomat az Újváradba, amit ma elkezdtem. Fogalmam sincs, miért nem értem ma a végére. Tettem-vettem, elbambultam a napot.

Eltelt a nap, éppen olyan csütörtök volt, mint a többi. Maradjon így.

Jó éjt!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!