Békeremény napló 1.

2022. 03. 16. 20:16

Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója.

 

Hölgyeim és uraim, közlöm, hogy félek. Tudom, nem jellemző rám, hogy megijedjek, de most mégis. Ha emlékeznek még, a járványtól nem szállt inamba a bátorságom. Tettem, amit kellet, megvédtem magam a vírustól. A védekezés rajtam múlt. Képes voltam uralni a helyzetet. Most semmi sem múlik rajtam. Hiába fertőtlenítek, hiába ülnék itthon, hiába mosnám a kezem százszor is egy nap, a szomszédban továbbra is ropognak a fegyverek. Milliók menekülnek, mert már nincs otthonuk, vagy mert féltik a maguk és szeretteik életét.

Egy hét is eltelt, amióta gondolkodom, hogy nyilvánossá tegyem vagy sem a gondolataimat, az életemet ezekben, a számomra megrázó időszakban. Utálok panaszkodni, utálom sötét gondolatokkal traktálni a barátaimat, ismerőseimet. Úgy hiszem, mindenkinek megvan a maga baja, minek terheljem az enyémmel is.

Mégis belevágok, megpróbálom elmondani, hogyan telnek egy banya napjai ebben a félelemmel és pánikkal teli időszakban.

Az igazság az, hogy naponta próbálom meggyőzni magam, hogy a háború nem jön be Romániába és egyetlen más országba sem, holott az zakatol bennem, hogy lényegében mégiscsak bekövetkezhet.

Nem készülök sem háborúra, sem ínségre. Pont annyi élelmiszert vásárolok, mint szoktam, nem töltöttem fel a nemlétező kamrámat étolajjal, cukorral, sóval vagy más tartós kajának valókkal. Figyelem az eseményeket, de örülni igyekszem minden napnak, minden apróságnak, próbálok úgy élni, mintha Európa ugyanolyan békés és biztonságos hely lenne, mint a világjárvány előtt. Vagy közben.

Tegnap letudtam a szentháromságot: fodrász, manikűr, pedikűr. A szalonban is sok szó esett a háborúról, a hölgyek mintha nem lettek volna olyan derűsek, mint máskor, de az is lehet, csak nekem tűnt úgy.

Szintén tegnap tudtam meg, hogy hét végén, Noémivel és Péterrel Szatmárra megyek színházba. A Woyczeket mutatják be Albu István rendezésében. Jó előadásra számítok.

Szűcs Lacival megállapítottuk, hogy jól sikerült, a múlt szombati MÚRE közgyűlés, amikor is többek között, útjára indult az újságíró egyesületünk közhasznúvá válása. Pontosabban, az egymillió papírból álló iratcsomó eljut a kormány főtitkárságára. Mikor jut megvitatásra, elfogadásra, az a jövő titka. A közhasznúság nagyot lendítene az egyesületen és tagok számára is lenne pozitív hozadéka. Hajrá dosszié, járd be gyorsan és szerencsésen az utad.

Tervezgettünk is, hogy milyen bemutatókat, rendezvényeket szervezünk ebben az évben, ha béke lesz és a járvány sem tér vissza. Tervezgetni jó dolog, ha közelednek az időpontok jelzem. Jöjjenek, hogy sokan legyünk, örülhessünk.

Néztem kedden az ünnepi rendezvényeket, felvonulásokat. Sütött a nap, az emberek mosolyogtak. Még a giccsnek is örültem, hiszen parádézni csak békében lehet. Nekem március 15. a kultúrám és a tavasz ünnepe. Sokat gondoltam a kárpátaljaikra. Hogy lehet fegyverzajban ünnepelni?

A telepen, ahol lakom, első naptól kezdve gyűjtenek a menekülteknek. Civil szervezeteknek továbbítják az adományokat, akik tudják, kinek, mire van szüksége. Hallottam, hogy lankad az adakozási kedv, itt az ideje, hogy én elkészítsem a magam szeretetcsomagját.

Beleástam magam a Csíky Ibolya anyagba. Zömében újságcikkek, kritikák, interjúk. Kemény munka lesz könyvet írni róla.

Elfelejtettem enni. Megyek és pótolom.

Jó éjt!

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!