Békeremény napló 4.
2022. 03. 20. 23:14Úgy tűnik, amikor baj van, naplót írok. Megosztottam a gondolataimat a járvány idején, megosztom most is, amikor a szomszédban háború van. Most sem ásom bele magam a politikába, nem közlök számokat, sem elemzéseket. A napjaimról mesélek, a történésekről, apró örömökről, amikkel igyekszem eloszlatni a félelmeimet. Remélem, rövid lesz ez a sorozat. Simon Judit békeremény naplója már az első hetét zárja.
Megfeddett a közösségi oldalon kedves Márványi barátom, hogy miért csak akkor írok naplót, ha valami szörnyűség történik. Válasz: nem tudom. Lehet, hogy rendkívüli helyzetben nagyobb szükségét érzem, hogy nyilvánosan gondolkozzak, de az is valószínű, hogy ilyenkor jobban figyelek az emberekre. Amúgy tényleg nem tudom. Egyszerűen jólesik esténként leülni a gép elé és bepötyögtetni, az elmúlt nap nem különösebben fontos és legkevésbé sem érdekes eseményeit. Az örömeimet, a bánataimat, a félelmeimet. Tényleg nem tudom, miért.
Vindis Andival és párjával, Leventével ebédeltem. Hívott, hogy találkozzunk és beszélgessünk kicsit. Alig fogtam fel, hogy már húsz éve a kolozsvári színház művésze. Emlékszem rá, amikor az anyukája, Csíky Ibolya, a kiváló váradi színművész a gyerekkocsiban tolta. És boldogan mutatta az ő kislányát. Most együtt örültünk, hogy UNITER-díja jelölték az előadást, amelyben ő a női főszereplő, és annak is, hogy kollégája és közös barátunk Váta Lóránd is jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Beszéltünk Csíkyről és a róla készülő könyvről, aminek végre kitaláltam a formáját, már csak fel kell venni a beszélgetéseket és megírni. Andi megjegyezte, hogy az anyukája biztos mérges ránk, hiszen ő nem akarta, hogy könyvet írjanak róla. Könyörögtem neki eleget, de nem adta be a derekát. Pedig olyan jól és jókat tudott mesélni. És mégsem akarta. Hát most jól kitolunk vele a lányával közösen.
Szó esett utazásról, nyaralásról, közös barátokról. Nagyon jól telt a beszélgetés, remélem hamarosan folytatjuk.
Délelőtt Bartha Rékával beszélgettem és nagyot nevettünk. Történt, hogy kritikát írt egy előadásról valamelyik irodalmi lapba, és kedveskedni akart a román ajkú rendezőnek azzal, hogy lefordította és elküldte neki az írást. Megjelenés előtt. Erre mi történt? A rendező úgy megharagudott, hogy azt sem mondta bakfitty, nemhogy köszönöm, megkaptam, vagy bármi udvariassági formula. Semmi, csak a néma csend. Ja, majd elfelejtettem: nem dicsérte meg a produkciót.
Réka az Újváradba megírja a Tóték sepsiszentgyörgyi előadásának a kritikáját. Azt mondja, rendkívüli előadás. Alig várom, hogy olvassam. Könyvtervünk is van, arról is csevegtünk, de ez még titok, nem mesélek többet. Majd, amikor eljön az ideje. Addig remélem, béke lesz, meg biztonság.
Beszéltünk arról is, hogy már hónapok óta naponta lefut sok kilométert. Azt mondja, jót tesz neki. Én figyelmeztettem, hogy a sport és a sok mozgás káros az egészségre, minden sportoló barátommal történt vagy történik valami: eltöri valamelyik végtagját, meghúzódik ez vagy az a testében, fáj a térde, a háta, kinek mi. Igaz, az én hátam sport nélkül is fáj, de a futástól vagy más úri huncutságtól sem múlna el.
Szóval a futásról lévén szó, elmondom, hogy Réka nap mint nap, miután hazaér, és gondolom, kilihegi magát, ír a közösségi hálóra. Közlöm: nagyon jókat. Biztattam, írja tovább az érdekes bejegyzéseit, de próbálja meg futás nélkül. Azt mondja, nem megy, ezek az aznapi futás történetei. Hát ha nem, akkor nem, de azért szurkolok, nehogy baja essék.
Ugyancsak a közösségi hálón láttam, hogy kedves Noémi barátném már három hónapja nem cigizik. Azt a… pont ilyen rég nem találkoztunk. Rohan az idő, vagy ahogy Parti Nagy mondja az Ibusárban, pörög, mint a villanyóra. Muszáj felhívjam valamelyik nap, sőt találkozni is kellene.
Mintha a két év járvány megritkította volna a személyes találkozásokat. De az is lehet, hogy a tél miatt volt.
De jön a tavasz, itt a napéjegyenlőség és nemsokára az órákat is előre állítjuk. Tovább lesz világos. Már csak a meleg kell megérkezzen és a béke. Nagyon várom mindkettőt.
Várják önök is velem.
Jó éjt!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!