Bukójátszmák

2020. 02. 07. 21:26

Már megint megbukott a román kormány. Lehetne ez nevetséges is, de a helyzet nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnik. Ezúttal is a kormánypárt tudtával és beleegyezésével, valamint az államfő hathatós közreműködésével. Simon Judit elemzése.

Ponta és Ciolacu megnyert egy szavazást, a csatát még nem

 

A törvényhozásban a szocdemek benyújtotta bizalmatlansági indítvány vitája sokkal inkább hasonlított egy Caragiale-vígjátékhoz, politikai, gazdasági stb. érvek véresen komoly ütköztetéséhez. Nehézsúlyú sértések bandázs nélkül röpködtek minden oldalról. Mindenki mondta a magáét, sokkal inkább hangosan, mint meggyőződéssel. A Szociáldemokrata Párt (PSD) az RMDSZ támogatásával a kétfordulós polgármesterválasztás miatt döntött a kisebbségben kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) kabinetjének eltávolításáról. Az szabad szemmel is látható volt, hogy a PSD, az RMDSZ, és a Pro Románia velük szavazó honatyái többen vannak, mint a kormányt alkotó, illetve támogató törvényhozók. Nem sokkal, talán egy-kettővel, de a többség az többség. A meglepetés a voksok számlálása után következett: 261-en szavazták meg a kormány menesztését, s mindössze 139-en tartották volna hivatalában Ludovic Orbant és csapatát. Ay egzik tévében kiszámították, hogy a függetleneken kívül ehhez a többséghez szükséges volt néhány nemzeti liberális vagy Mentsük meg Romániát (USR) szavazat is.

A PNL számított a bukásra, mondhatni ki is erőszakolta, hiszen pontosan tudta, hogy az RMDSZ nem támogatja a kétfordulós polgármesterválasztást. A bizalmatlansági vitát megelőző estén, éjszakán Orban kormányfő huszonöt sürgősségi kormányrendeletet írt alá. Többek között a megyei tanácselnökök megválasztásáról, egészségügyről és talán csak ő tudja, miről még. Erre az USR jól megharagudott, merthogy nekik nem szóltak.

Amikor menesztésük perceiben a kormány tagjaira közelített a kamera, sokkal inkább jókedvűek voltak, mint szomorúak, amiért elvesztették a hatalmukat. Igaz, a sajtótájékoztatóra Raluca Turcan miniszterelnök-helyettesnek sikerül kipréselnie pár könnycseppet.

Az államfő pár órával a parlamenti döntés után kijelentette, hogy a legjobban az előrehozott választásoknak örülne, de ha a konzultációkat követően kiderül számára, hogy a pártok nem ezt akarják, akkor is mindent elkövet, hogy stabil kormánya legyen az országnak. Egyben tudatta, hogy a nemzeti liberálisokat bízza meg kormányalakítással.

A pártok már a nyilvánosság elé léptek kormányfőjelöltjeikkel. A PSD a Pro Romaniával szövetkezve a Ponta-kabinet volt tanügyminiszterét, Remus Pricopiet jelöli miniszterelnöknek. Pricopie a politikai tudományok egyetemének rektora, és mind Ciolacu, ideiglenes szocdem elnök, mind Ponta Európa és Amerika barátjaként, meggyőződéses reformerként jellemezte.

A nemzeti liberálisok Ludovic Orbant javasolják, ki mást. Az RMDSZ nem nevezett meg saját jelöltet, Kelemen Hunor ezt közölte is az államfővel, ahogy azt is, hogy nem szándékszik támogatni a PSD-t. A sajtótájékoztatón a szövetségi elnök kijelentette: nem kormányt akartak buktatni, csak azért szavazták meg a bizalmatlansági indítványt, mert a PNL ígérete ellenére felelősségvállalással akarta megszavaztatni a kétfordulós polgármesterválasztást.

Semmi meglepő nem történt, míg meg nem szólalt Dan Barna. Az USR elnöke szerint az alakulata továbbra is az előrehozott választások mellett tör lándzsát, de ha ezt a szocdemeknek sikerül megtorpedózniuk, akkor szívesen vállal kormányszerepet. Mi több, kormányfőjelöltje is van: Dacian Cioloşnak hívják. Barnaék feltételt is szabnak a kormányzati részvételhez: Orban első dolga legyen a kétfordulós polgármesterválasztást előíró kormányrendelet.

Eddig ismert a történet és annak szereplői. A jövő viszont sokkal bizonytalanabb, mint amilyennek látszik.

Elképzelhető, hogy Iohannis másképpen gondolta a bizalmatlansági indítvány kimenetelét, Orban pedig túlhajtotta az előkészületeket. A PNL sokat veszíthet a népszerűségéből a huszonöt sürgősségi rendelet miatt, (hiszen korábban ilyen lépések miatt bírálták ők maguk élesen a szocdemeket) és bármennyire is kiszámították a bukást, a bukás az akkor is bukás. Az emberek pláne nem szeretik a veszteseket. Továbbá az sem volt túl rokonszenves, amikor a volt kormányfő nevetve válaszolta az újságíróknak, hogy meghalt I. Ludovic kormánya, jön Ludovic II. Kérdés, mennyire képes meggyőzni a választókat, hogy szánt szándékkal buktatta meg kormányát, hasonlóan a szocdemekhez, csak más megfontolásból.

Ami biztos: elkezdődött a versenyfutás az idővel.

A kormánybuktatás másnapján az államfő elkezdte a konzultációt a pártokkal.

Orban, mielőtt találkozott volna Iohannisszal, nyilvánosságra hozta, hogy a nemzeti liberálisok nem szavazzák meg sem az egyik, sem a következő kormányt, hogy kierőszakolhassák az előrehozott törvényhozási választásokat. Csakhogy a PSD és a Pro Romania összefogása keresztülhúzhatja a számításaikat. A szocdemeknek nem áll érdekükben késő ősznél hamarabb megméretkezni, az ideiglenes pártelnököt meg kell erősíteni vagy mást választani a helyére, és kormányfőjelöltje sincs az alakulatnak, vagy még nem tudunk róla, hogy lenne. Vélhetően Ponta is szeretne még pár kört futni a szocdemekkel, hogy közelebb férkőzhessen a hatalomhoz.

A legjobban a PNL áll, a felmérések szerint közel 45 százalék a népszerűségi indexe, ebből, ha veszít is keveset az előrehozott választások kierőszakolásának hercehurcáján, még mindig jó eredményt érhet el. Elvileg.

Az USR abban bízik, hogy megegyezésre jut a nemzeti liberálisokkal, és részt kap a végrehajtásból, illetve szerez pár városvezetői helyet.

Orban megszólalásai arra engednek következtetni, hogy számít az RMDSZ támogatására, de kijelentései, miszerint addig küzd, ameddig eléri a kétfordulós polgármesterválasztást, kétségessé teszi a szövetség támogatását.  

Sietnie kell tehát a PNL-nek és az USR-nek, hogy még időben kiírhassák az előrehozott választásokat, lehetőleg a helyhatósági megmérettetés előtt. Ugyanis, ha ez nem sikerül, akkor meg is várhatják a rendes választásokat. A polgármestereket továbbra is egy fordulóban választják, ami kedvez a PSD-nek. A szocdemeknek kis településeken sokkal több városvezetője van, mint a nemzeti liberálisoknak, és pár nagyváros is az övék. A megyék többségében szocdem tanácselnök regnál, ami szintén nem mellékes a választásokon. Amennyiben egy időben kellene voksolni a helyi és a törvényhozási képviseletre, akkor sem lenne jobb a nemzeti liberálisok helyzete. Az előrehozott választásokat a törvényhozás feloszlatása kell megelőzze. Ez akkor lehetséges, ha mostantól két kormányfőt és kabinetjét leszavazzák. Ez nem kevés időbe telik. Az államfő által megnevezett miniszterelnök-jelöltnek tíz nap áll rendelkezésére kormánya összeállítására. Ezt lehetne gyorsan is elvégezni, de itt szólhat igazán közbe a PSD. Mind a szenátust, mint a képviselőházat szocdem politikus vezeti, és rajtuk múlik, mikor hívjak össze a két ház együttes ülését, hogy megszavazza a kormányt. Másik időhúzási lehetőséget jelentenek a bizottsági meghallgatások, amikor az alakulandó kormány leendő minisztereit faggatják.

Továbbá, az ország politikai és gazdasági stabilitására hivatkozva akár meg is szavazhatják a Iohannis által megnevezett miniszterelnököt és kormányát. Valóban nevetséges lenne, ha a többségi, mégis ellenzéki szocdemek küldenék vissza dolgozni az Orban kormányt a Victoria-palotába, miután elkergették, de ez sem lenne viccesebb annál, hogy két kormányt saját pártja buktatott meg: a Grindeanu kabinetet a szocdemek, az Orban kormányt a nemzeti liberálisok készülnek leszavazni.

Az sem lenne kevésbé komikus, hogy Iohannis még kétszer megbuktatja Ludovic Orbant és kormányát, hogy aztán előbb vagy utóbb miniszterelnök-jelöltként meneteljen vele a törvényhozási választásokon.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!