Kétnyelvűség táblán és kommentben

2017. 04. 11. 21:49

Forognak a román hősők a sírokban, feltámad a székely hadosztály, bozgorozás és anyázás, Clujul nu e Kolozsvár, Kolozsvár végre újra Kolozsvár. A Musai-Muszáj mozgalom Facebook oldalán a kommenteket olvasgatva Sarány Orsolya arra volt kíváncsi, mit értett meg Kolozsvár/Cluj-Napoca a táblaügyes perből.

A fellebbezéstől eltekintő polgármester táblaváltozata   Fotó: Rohonyi D. Iván

 

Rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be április 7-én, pénteken Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, hogy nem fellebbez a Kolozs Megyei Törvényszék döntése ellen, amely szerint ki kell helyezni a város bejárataihoz a román és magyar nyelvű helységnévtáblákat. Boc nem csak nem fellebbezett, hanem a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a polgármester által felkért szakbizottság javaslatára német nyelven is kiírják a város nevét. Sőt, ugyanennek a szakbizottságnak az ajánlására egy latin szöveget is tesznek majd a táblákra.

A februárban született törvényszéki döntés után a Musai-Muszáj mozgalom Facebook oldalát elárasztották a kommentek: támogatták vagy ellenezték román és magyar oldalról is a helységnévtáblás pert és az ügyben született ítéletet. Ám az, hogy Emil Boc nem fellebbezett, így tényleg kikerül a Kolozsvár is a Cluj-Napoca mellé, nem keltett akkora zűrzavart a perben oroszlánrészt vállaló csoport Facebook oldalán, viszont most is megtalálható az a pár kulcsfontosságú hozzászólás, amely összefoglalja, mit is értett meg a magyar és a román közösség ebből az egész „táblás hisztiből”.

Sajnos, a kedvenc kommentelő típusom nem képviseltette most magát. Februárban több önkéntes történelemtanár osztotta meg nézeteit arról, kié is volt Erdély, ki volt itt hamarabb, így kinek áll jogában és milyen nyelven kiírni szeretett városa nevét. Ezek, a szabadidejüket nem sajnálók történelmi adatokkal, nevek és dátumok felsorakoztatásával álltak ki nézeteik mellett, ellentmondva néha más magyar vagy román „történelemtanároknak”, valós történelmi tényekkel. Most csak néhány hozzászóló veszekszik azon, kinek van „több” joga: a magyaroknak, akik hamarabb itt voltak, vagy a románoknak, akik most vannak nagyobb számban jelen, ám nem román szapul magyart, vagy fordítva, két román veszekszik azon, kié itt a tér.

Most is megjelentek, mind a két részről azok, akik nem egészen értették meg, miért fontos kiírni magyarul is a város nevét. Egyes magyarok (a Facebook oldal moderátorai már törölték a hozzászólásokat – szerk. megjegyz.) Románia elfoglalásának, Erdély „felszabadításának” első lépését láttak abban, hogy Boc nem fellebbezett. Egy hozzászóló, a nagy betűkkel nem spórolva osztotta meg, ideje lenne már Bukarestet és „Brajla” szent földjét visszafoglalni, e célból a székely hadosztályt feltámasztani.

Román oldalon is vannak, akik érdekes következtetéseket vonnak le a történtekből, például: „maholnap meg kell tanulnunk majd magyarul is”, vagy „Kolozsvár mióta került át Magyarország területére?” Egyesek azt követelik, Magyarország területén is tegyenek ki román nyelvű helységnévtáblákat olyan településekre, ahol él román közösség is. (Mellékes körülmény, hogy ez már hosszú évek óta gyakorlat…) Persze magyar részről ilyenkor érkezik a segítség képek formájában, bizony, létezik ilyen, Románia van lemaradva. Februárban több kommentelő azt is követelte, hogy Olaszországban vagy Spanyolországban is rakjanak ki román helységnévtáblákat, ha úgyis annyi vendégmunkás lakik ott, vagy csak akkor lásson Romániában magyar nyelvű táblákat, ha a Budapest mellé a Budapesta név is felkerül.

A civilek által javasolt változat   Fotó: Musai-Muszáj FB oldala

 

Egyes románok nemes egyszerűséggel kijelentik: elég lenne csak a Cluj-Napoca a táblákra, ők nem igénylik a magyar nevet, de nem is támadják a döntést vagy másokat, csak megosztják véleményüket. Vannak még hasonlóan nyugodt kommentelők, akik elmondják: őket nem zavarja, hogy Kolozsvár is szerepel majd a táblán, de valaki magyarázza már el nekik, a magyaroknak, kolozsváriaknak mi haszna van ebből, hisz a kenyér ettől nem lesz olcsóbb, és úgyis „a halál után román földben fognak majd pihenni”. Mások felháborodva fogadják a törvényszéki döntést, szégyenként élik meg, „Iancu majd leesik a szoborról”, több román hős forog a sírjában, nem ezért harcolt. Vannak kevésbé moderált kommentelők, folyik mindkét részről az anyázás, bozgorozás, „Clujul nu e Kolozsvár”, „muie Ungaria”, „Erdély a miénk”, „ungurii să-l părăsiți”, a „történelemből egyes” vagy „de okos vagy”.

Ám mindkét részről érkeztek a támogató hozzászólások, többen gratuláltak a mozgalom sikeréhez, és várják már a táblákat. Többen jelezték, illene levenni a Napoca szót a Cluj mellől, és ellenezték vagy nem értették, miért kell a latin szöveget is felhelyezni a táblára. A törvényszéki ítélet csak a román és magyar nyelvről szólt, ám Boc ehhez hozzátette a latin és a német változatot is, így több komment ezeken a nyelveken íródott.

Emellett több hozzászóló jelezte, románok és magyarok részéről is, hogy kár volt eddig húzni ezt az ügyet, emiatt (is) veszített Kolozsvár a Kulturális Főváros pályázaton. Ugyanezek jelezték, azok, akik ellenzik a döntést, a Kárpátokon kívülre valók, nem így gondolkodik, viselkedik egy erdélyi, ez csak visszahúzza Kolozsvárt. A Kulturális Főváros kapcsán egy temesvári hozzászóló elmondta: az ő városában már évek óta többnyelvű táblák vannak a város határában, majd kiemelte, ő nem akar senkit sem megbántani, de Temesváron más mentalitású emberek élnek, nem érdekli őket, ki magyar, román, német vagy szerb, nyugodtan eléldegélnek egymás mellett.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!