Ifjú arcok fesztiválja – zárt a HolnapUtán

2017. 04. 11. 19:14

Fiatalság, szépség, tehetség a jellemzője az 5. HolnapUtán fesztiválnak. A szélrózsa minden irányából érkeztek főiskolások, hogy megmutassák magukat Nagyváradon. Balogh Attila váradi színész-rendező a közönséggel játszott, a mindig nagyszerű sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház az Úrhatnám polgárt hozta. A színészek, illetve színis hallgatók alkotta zenekarok pedig szívet derítő és lábakat próbára tevő koncertekkel zárták a fesztivál estéit. Simon Judit beszámolója.

 

Megfordított világban a vásárhelyi színisek vallomásos, dramatizált történetei   Fotók: Szigligeti Színház

 

A második nap a fiataloké volt, igaz a többiben is fontos szerepet játszottak. Végül is ez így van rendjén, hiszen a holnap és holnapután is az övéké. Mi, tegnapiak, (kicsit még maiak) meg örülünk nekik, mert ameddig ők ilyenek, amilyennek a HolnapUtán fesztiválon láttuk, addig nem lehet nagyobb baj.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész hallgatói Kiadjamagát címmel személyes emlékekből, vallomásokból készítettek előadást. Megfordították a világot, a nézők ültek az Arcadia ifjúsági és bábszínház színpadán, a fiatalok a nézőtéren játszottak. A Faragó Zsuzsa dramatizálta történetek – jórészt monológok – nem a legderűsebb képet festették a szülő–gyermek kapcsolatról, az iskoláról, és főleg a társadalomról. A fiatalok mások, mint mi, és ezt illene végre megérteni. Lázadásaik, csínytevéseik nem a felnőttek ellen irányulnak, ellenben a felnőttek oda nem figyelése fájdalmat okoz nekik. Ezek a tehetséges, szép fiatalok arról meséltek, ami nekik fontos, amit szerettek volna, hogy a felnőttek megtudjanak. A utolsó, szívszorítóan és szépen előadott monológból kiderül: nem szeretnének mást, mint boldogan élni egy biztonságos világban.

A Váradra érkezett csapat tagjai Magyarországról jöttek Marosvásárhelyre tanulni. Forgács Péter rendező is a határ túloldaláról érkezett, de fájdalom, nem tudott olyan színpadi szituációkat teremteni a hallgatóknak, amilyent megérdemeltek volna.

Este a Budapesti Színművészeti Egyetem operetett-musical szakos hallgatói mutatkoztak be a George & Cole színházi showban. Novák Eszter és Selmeczi György osztályvezető tanárok George Gershwin és Cole Porter dalaiból készítettek látványos, sok humorral tűzdelt, az eleganciát sem nélkülöző előadást. A tehetséges, a világ nagy színpadain is sikerre méltó hangú, ének- és tánctudású fiatalokhoz érezhetően közelebb áll Porter, mint Gershwin, de lehet, hogy a tanárai szeretik jobban az előbbit. Ami az előadáson kívül is örömre ad okot, hogy a tehetséges fiatalok közül többen a romániai magyar színházak felé tekintenek, mint lehetséges munkahelyre. Azt csak remélni lehet, az erdélyi színi direktorok lesznek annyira szemfülesek, hogy lecsapjanak rájuk.

A háromórás előadás után, a pesti színisek úgy döntöttek, folytatódjon bulival a színházi show. A Szigligeti Stúdió fehér termében színpadra állt a Czvikker Lilla évfolyamtársaival alakított zenekar, a Pink Mojos and the Fuckfaces és hajnalig abba sem hagyták a nagyszerű koncertet.

Ellesett pillanat a Trónok arca casting fesztiválelőadásából

 

A harmadik nap plakátkiállítással indult, Németh László grafikus előadásokhoz készült alkotásai sorakoztak a fehér terem falain, és tényleg érdemes végignézni. Egymás mellett nemcsak hatásosak, de színházi élményeket vagy éppen morgásokat is felidéznek.

Ezen a napon a váradi Szigligeti Társulat mutatta be a Trónok arca casting című produkciót. Balogh Attila állította színpadra, az improvizációkra alapozó előadást, amely lényegében folyamatos work in progres, azaz sosincs befejezve. Előadásról előadásra változik, a fesztiválon látottban többet szerepelt a közönség, mint a színészek. Szerencséje volt a játékmester szerepét is betöltő rendezőnek, mert a színis hallgatók eszményi partnernek bizonyultak. Az előadásról bővebben a későbbiekben olvashatnak.

Este ezúttal is buli volt, a Colombo’s wife és a Szigligeti Színház színészeinek Sztárzenekara közös koncértjéről hajnalban távozott a színháziak és a nézők fáradhatatlan csoportja.

Hajnalig játszott a színészek Sztárzenekara

 

A zárónap a Várad folyóirat pillanatával indult. A Szigligeti Színház és a Várad Kulturális Folyóirat együttműködéséből számos érdekes, izgalmas rendezvény, előadás jött létre. A HolnapUtán fesztiválon Szűcs László főszerkesztő és Szilágyi Aladár szerkesztő ismertette a folyóirat Esszintsünk! elnevezésű pályázatának nyerteseit. Az első díj Csíkszeredába ment, Bakcsi Botond érdemelte ki, a második díjat a Várad egyakori szerzője, a Kolozsvárott élő Fleisz Katalin kapta, míg a hármadik Váradon maradt, a színház munkatársa (egyébként a Trónok arca dalszövegeinek szerzője), Bíró Árpád Levente vette át. További mintegy tíz dicsérő oklevelet is átadtak, míg Szilágyi Aladár magáról a műfajról, annak nemzetközi és hazai változatairól tartott élő kisesszét.

Az esszéket vers és széppróza követte. A lap Élő Várad projektjének lényege, hogy a megyében élő fiatal alkotók ne csak a lap hasábjain, hanem performanszokban is bemutatkozzanak, kapcsolat teremtsenek az olvasókkal. Tasnádi-Sáhy Péter, az irodalom rovat szerkesztője beszélt a nemrég rendezett vitaszínházi est „eredményeiről”, melynek témáját az erdélyiekről élő sztereotípiák jelentették. Őszintén: jobb ezt nem firtatni, mert még kiderül. Az élőváradosok a vitaszínházi előadásra készült írásaikból olvastak fel, majd az irodalom visszaadta a terepet a színháziaknak.

Két rendező és tizenkét színész szakos hallgató dolgozott a HolnapUtán Projektben

 

A HolnapUtán Projekt a maga eszközeivel megvalósította a nemzetegyesítést: a Kárpát-medence minden magyar nyelven működő színházi egyeteméről érkeztek hallgatók, hogy a négynapos workshop után bemutassák a váradi fiatal alkotók szövegére összeállított előadást. Hét szerző szövegéből 12 színész hallgató két leendő rendező – egyikük vásárhelyi, a másik budapesti – irányításával eljátszották, mit is jelent számukra a holnap és a holnapután. Szellemesen, tehetségesen, sok humorral, máskor meg drámaian mondták el, hogy nem túl sok jót várnak, de azért remélnek, hiszen fiatalok. Végül is rajtuk múlik, hogyan alakul az életük. Mert ők sem akarnak mást, mint boldogan élni, és színházat csinálni. Szurkolunk nekik, hogy legalább olyan nagyszerű színházban találják magukat, mint a sepsiszentgyörgyi és olyan kiváló színészekké érjenek, mint amilyenek a Tamási Áron Színház művészei.

Ez utóbbi színház Úrhatnám polgár című rendkívüli előadása zárta a fesztivált. Kár, hogy nem volt román fordítás, a váradi románok, akik egyre szívesebben járnak színházba, ezúttal nem élvezhették Molière vígjátékának a szövegét, a kritikusokról nem is beszélve.

A Sardar Tagirovsky rendezte előadásról itt olvashatnak értékelést Fám Erika tollából.

Pálffy Tibor és Gajzágó Zsuzsa az Úrhatnám polgárokban (A kép egy sepsiszentgyörgyi előadáson készült)   Fotó: Barabás Zsolt

 

Tesztoszteron Zenei Alakulatnak hívják a sepsiszentgyörgyi színészzenekart, melynek tagjai az előadásokban is szereplő zenészek, valamint színművészek. Vasárnap este a hangulat egyre fokozódott, és akkor érte el csúcspontját, amikor egy dal erejéig Pálfy Tibor (a Molière darab főszereplője) lépett a mikrofonhoz. A záróbuli ezúttal is hajnalig tartott, noha a krónikás valamivel korábban fújt magának takarodót.

A seregszemle lényegét Fazakas Márta főszervező fogalmazta meg a színház sajtóanyagában: „A fesztivál által egyedülálló módon felvállalt tehetséggondozás sikerességét mutatja, hogy a résztvevő alkotók és a közönség részéről is pozitív visszajelzések érkeztek. Különösen fontos volt számunkra a HolnapUtán Projekt, amelyben tizennégy színész- és rendezőhallgató vett részt, és amelynek során váradi szerzők alkotásait alapul véve, egy rendhagyó performansz keretében beszéltek arról, mit is jelent nekik a jövő generációjának lenni”.  A számok is a sikert bizonyítják, de ami ennél is fontosabb: négy napon át fiatalok töltötték meg a színházat, és az állandó nézők is csemegéket nézhettek. A HolnapUtán a mában szólt a jövőről. Szóval jövőre is várjuk a HolnapUtánt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!