Kommunikációs rövidzárlatok Pandémiában

2020. 05. 21. 21:09

„Minél több a szabály, rendelkezés, és az ezekről szóló hatósági nyilatkozat Romániában, annál sűrűbb a köd meg a homály, annál zavarosabb az élet.” A járvány után remélt hétköznapokhoz való visszatérésről szóló sorozatunkba ma Bartha Réka kapcsolódik be írásával.

 

Bogdan Gheorghiu kulturális miniszter, aki a színészektől fizikai távolságot vár el a világot jelentő deszkákon

 

Néha csak ülök és nézek ki a fejemből, hogy amit látok és hallok, nem lehet igaz. Immáron szent meggyőződésem, hogy az országos döntéshozás összes kommunikációs munkatársa már a járvány első hetében összecsomagolt és valahova elutazott (például Bora Borára). Azok meg ott, a polcon, hát csinálnak ők is, amit éppen tudnak. Ennyire képesek abból a nyersanyagból és azzal a szürkeállománnyal, amellyel rendelkeznek. Ennek tudható be ez a katasztrofális helyzet, ami a járványügyi kommunikációban tapasztalható.

Rögtön egy egyszerű példát említenék: mit kommunikáltak például a hatóságok a lakosságnak az utóbbi néhány napban arról, hogy mi várható szeptemberben? Hát, kérem, a hírpiacon két információ is van erről: 1. az egészségügyi szakértőktől átvett infó, miszerint szeptemberben egy újabb fertőzés- és megbetegedés-hullám várható; 2. remélhetőleg addigra teljesen megszabadulunk a vírustól és a hó végén már meg tudjuk tartani az elnapolt helyhatósági választásokat.

Az én nagyon satnya, karantén tompította megfigyelőképességem és lényeglátásom szerint ezek egymásnak homlokegyenest ellentmondó információk ugyanabban a témában, ugyanarra az időszakra vonatkozóan.

Akkor mégis mit kell értenünk ebből? Röviden: semmit. Hosszabban: azt, hogy a döntéshozók megkérik majd Covid-19 őnagyságát, lapozza már fel szépen a helyhatósági választásokat szabályozó hatályos törvénykezést, és lássa be teljesen önszántából, hogy bár eredeti tervei másak voltak, szeptemberben nincs, amit keresnie Romániában, ahol lejár az önkormányzatiak már így is meghosszabbított mandátuma.

Ez mind szép és jó, de valószínűleg már a négyéves lányom is kinevetné ezt a forgatókönyvet, amelyben a vírust megpróbáljuk a magunk oldalára állítani, ebben pedig hivatkozunk a hatályos törvényekre, ahogy azt például Rareș Bogdan tette, amikor a helyhatósági választások szeptember végi megszervezése mellett érvelt.

Tehát, sokkal jobbat tesz a szellemi egészségünknek és az ezzel szoros kapcsolatban lévő immunitásunknak, ha nem olvasunk, nézünk, hallgatunk híreket. Hiszen a Bora Borára utazott országos kommunikációs brigád valószínűleg nem kedveli a távmunkát, nem állította fel a maga home office-át egy pálmafa árnyékába, hogy valahogy közölje már „ezekkel”, hogy ilyen ritmusban teljes őrületbe fogják kergetni az ország lakosságát.

De nem baj, mert Brüsszelben vannak még szakértők (ott zord az időjárás, nem lehet a tengerparton lefetyelni), akik a magukra hagyott román hatóságokat ellátják jó tanáccsal. Az egyik ilyen mentőöv számunkra (nem, nem a döntéshozók számára, mert nem hinném, hogy ők elolvasták már az illető ajánlásokat) az, hogy nyomják már le a készenléti ülepüket, és két élő tévés bejelentkezés között készítsenek végre egy tervet arról, hogy milyen intézkedésekkel kívánják (nem kívánják, de kvázi muszáj lesz) megtámogatni a már padlón lévő, igencsak megtépázott immunitású hazai gazdaságot. Ha meg esetleg nem értenének a szép szóból, azt is közlik velük, hogy az intézkedéseik nyomán pontosan milyen értéket ne haladjon meg a romániai gazdasági deficit. Tehát, még jó, hogy az Európai Bizottság gondol ránk (és ezt jelezte is a tegnap), hiszen mi idehaza csupán azzal foglalkozunk döntéshozásilag, hogy elküldjük a vírust, ne zavarja már meg a helyhatósági választásokat. De ha muszáj, akkor egy kommunikációs bravúrral hamar ki tudunk lyukadni annál, hogy ez egy gazdasági intézkedés, azért ilyen rohadt fontos: a jelenlegi parlamenti ellenzék polgármesterei már menjenek a szemük világába, tűnjenek el és hagyjanak minket kormányilag háborítatlanul kormányozni, gazdálkodni a gazdasággal. Ez itt a legfontosabb! Meg aztán az Európai Bizottság, ha nincs neki jobb dolga a zordon belga időjárásban, üldögéljen irodákban és számigálja a mi gazdasági mutatóinkat is... Mert nekünk erre most nincs időnk, világos?!

Világos, kérem, mint a vakablak: mi csak a kötelezettségek magas szintű elnapolásában és a felelősséghárításban vagyunk európai csúcstartók. Például egy gyönyörű és kecses mozdulattal át tudjuk lendíteni a döglött macskát az egészségügyi minisztérium udvarából az iskolaorvosi rendelőkbe országszerte, mondván: a suliba járó végzősöknek nem kell maszkot viselniük a zárt térnek számító tantermekben, ha betartják a törvényesen előírt távolságot, és az iskolaorvos is így dönt.

Pardon?! Mit jelentsen ez? Lefordítom: kedves szülők és pedagógusok, a helyi egészségügyi Jancsikákat/Mariskákat tessék cseszegetni ilyen ügyben, tudják, akiknek fejenként négy iskola lett flottul „leosztva” a különböző leépítésekkor, és akik azt hitték eddig, hogy nekik csak annyi a dolguk, hogy benéznek a tanulók torkába. Tetszik érteni? Na, ők most a helyi szintű kis egészségügyi miniszterkék, akik döntenek élet-halál kérdésekben, minket itt, a polcon tessék békén hagyni, mert sokkal fontosabb dolgaink vannak, mint a romániai végzősök egészsége... Ez helyi hatáskör egy nagyon gyors és nagyon hatásos ad hoc decentralizálás keretében. Erről ennyit!

 

Na de a nagyszerű hatósági rendelkezésekről szóló sirámom végére tartogattam az én személyes kedvencemet, amiből röviden az derül ki, hogy majd, amikor a vírus elhagyja Románia területét a számára Nyugat felé éppen a tegnap megnyitott tíz határátkelő valamelyikén (kedvére válogathat), akkor ezt a színházi évadkezdéskor stand-up comedy-kkel fogjuk országszerte megünnepelni a városi sportcsarnokokban. Miért jutottam erre a következtetésre? Mert a kulturális miniszter azt mondta, hogy mind a színpadon, mind pedig a nézőtereken be kell tartani a távolságtartásra vonatkozó rendelkezéseket, és akkor tán 300-500 nézős produkciók elejébe is nézhetünk (nyáron csak szabadtéren, ősszel meg bent). Bogdan Gheorghiu miniszter nyilatkozatáról nekem az jutott eszembe, hogy miért nem jó, ha az ember fia nem egy jó nevű színművészeti főiskolát végez, hanem félig-meddig levelezéses szakon, egy gyanús intézményben sajátítja el a teátrummal kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat. Ez utóbbi esetben például hosszan tud értekezni arról, hogy a színpadon is be kell tartani a szükséges fizikai távolságot. Ez a kijelentés pedig, jelzem ismét, egy állítólagos színész száját hagyta el, akit miniszterként szintén elhagyhattak a tanácsosai, hiszen nem nagyon számolták ki neki, hogy a járványügyi rendelkezések szerint (1,5 méterrel számolva) 324 néző befogadásához például legalább egy 667 négyzetméteres nézőtérre lenne szükség, amivel nagyon kevés színházintézmény büszkélkedhet (hol vagyunk még az 500-tól?). És lehet, hogy inkább arról kellett volna értekeznie, hogy amennyiben a színházak a fele vagy akár negyed nézőtéri kapacitásukkal működhetnek, az állam hajlandó-e támogatni (és milyen feltételek mellett) az így keletkező veszteségeiket? Mert a jegyárak növelése egyenlő lenne most az öngyilkossággal…

Summa summarum: minél több a szabály, rendelkezés, és az ezekről szóló hatósági nyilatkozat Romániában, annál sűrűbb a köd meg a homály, annál zavarosabb az élet. Én meg azért is húzódtam el Brassó városának határába, egy mezei faházba, hogy ne ez a hatalmas összevisszaság kormányozza az életem.  A Bora Borára menekült országos kommunikációs stábnak innen üzenem: nyugodtan meghosszabbíthatja a nyaralását, mert ezen a teljesítményen már nem sokat lehet javítani. Fel kell szántani és besózni, mint Karthágót. Akkor esetleg…

 

A szerző szabadúszó újságíró, színikritikus és kommunikációs tanácsadó. Brassóban él.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!