Nem ér a nevük?
2018. 06. 22. 09:57Az igazásgügyi rendszer működésének egy látszólag jelentéktelen mozzanata, avagy egy gazda nélküli aláírás története. Szűcs László írása.
A megállapodás első oldala az iktatási dátumokkal
Új adalékkal szolgál az igazságszolgáltatás körül vívott politikai küzdelmekhez egy olyan, közel egy évtizedes aláírás, ami talán meg sem történt, legalábbis nem annak a kezével, akinek a neve szerepel a papíron. Még e hét elején írták meg a lapok, hogy 2009. szeptember 2-án együttműködési megállapodást írt alá a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője, George Maior, az akkor még legfőbb ügyészként dolgozó Laura Codruta Kövesi (a DNA mai vezetője), valamint a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke, Nicolae Popa. Mint néhány mondattal később meglátják, ez a kijelentés ebben a formájában egyáltalán nem igaz, pedig a romániai magyar sajtó is így vette át.
A maga idejében szigorúan titkosnak minősített dokumentumot június 18-án, hétfőn hozta nyilvánosságra a weboldalán a SRI, miután a hírszerzés mai vezetője, Eduard Hellvig feloldotta annak titkosságát. A hét oldalas protokollum a három intézmény együttműködésének formáit szabályozza, egyebek mellett közös informatikai rendszer által.
Az egész, önmagában nem is szenzációértékű téma nem kapott volna a sajtóban több helyet rövid hírnél, hisz március óta tudni lehet, hogy hasonló megállapodások köttettek egy évtizede a hírszerzés és az igazságszolgáltatás intézményei között. És mindegyik titokban, maga Kövesi tavasszal még tagadta ezek létezését. A protokollumokra azt követően lett szükség, hogy Traian Băsescu elnöksége idején a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSM) a korrupciót is a nemzetbiztonsági kockázatok közé sorolta.
A hármas megállapodás ismertté válása különösebb feltűnést sem keltett volna, ha kedden nem jelentkezik Nicolae Popa, a legfelsőbb bíróság korábbi elnöke, aki szerint nem az ő aláírása szerepel a dokumentumon, már csak azért sem, mert 2009. szeptember 2-án nem is írhatta azt alá. Ugyanis előző nap nyugdíjba vonult, betöltve 70. életévét, s elsején egy vendéglői születésnapi rendezvényen el is búcsúzott közeli s távoli kollégáitól, azzal a kijelentéssel, hogy a lábát sem teszi be többé a bíróságra. Most, kilenc évvel később mégis betette, hogy szemügyre vegye az inkriminált dokumentumot. (Az elérhető források alapján Popa munkaviszonya két héttel később, szeptember 14-én szűnt meg hivatalosan, ami nem zárja ki, hogy szeptember elseje után tényleg nem járt be.) Még furcsábbá teszi az esetet, hogy a Legfelsőbb Bíróságot 2009 őszén, Popa távozása után vezető Lidia Bărbulescu is azt nyilatkozta most, hogy nem volt tudomása a megállapodásról.
Amennyiben Popa cáfolata hitelt érdemlő, illetve szavait egy grafológiai vizsgálat is megerősíti, az roppant kínos lehet, elsősorban a másik két intézmény akkori vezetőjének, különösen a DNA-t ma irányító Kövesinek. S most érünk el oda, miért hamis, ha nem is az aláírás, de a híradás a három intézmény közötti megállapodás szeptember 2-ig aláírásáról. Elég megnézni a protokollum első oldalán az iktatási dátumokat, s ezekből kiviláglik, hogy a SRI vezetője és a legfőbb ügyész már 2009. augusztus 21-én ellátta kézjegyével s iktatta a maga példányát. Mi lehetett az oka, hogy csak ketten írták alá még augusztusban, ugyanazon a napon? Sokkal logikusabb lett volna egyszerre szignálni, ugyanis a protokollum zárórendelkezése, a 19. cikkely is úgy szól, hogy a megállapodás az aláírás után három nappal lép hatályba. Honnan számolták a három napot? Az a kérdés pedig már egészen messze vezet, hogy milyen információkkal szolgálhat a bíróság a titkosszolgálatnak, s milyen párhuzamok fedezhetők fel a két intézmény munkájában. Lehet, hogy a párhuzamok nem csak a végtelenben találkoznak?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
