Románia, sárga, sötét árnyalatokkal

2020. 07. 14. 22:24

Egyre inkább úgy tűnik, Románia politikai intézményei nem alkalmasak az őszre második hullámával ígérkező koronavírus járvány kezelésére. Sajnos a bizalomvesztett lakosság jelentős része maga sem tesz azért, hogy megvédje megát, embertársait. Szűcs László lehangoló jegyzete.

 

Néhány óra múlva, kedd éjféltől gyakorlatilag ismét lezárul az államhatár azok előtt, akik Magyarország felé hagynák el Romániát. Vannak persze kivételek, egyfelől az áruszállítás, ami teljesen rendjén való, aztán ott vannak a tranzit utasok, ez a lehetőség nyilván magában foglalja a visszaélések lehetőségét, ugyan ki tudja ellenőrizni, hogy az országon átkelve hol állnak meg, kikkel érintkeznek. Továbbá ott vannak azok, akik számára a legfontosabb a rendszeres átkelés, s akiknek az életét a különböző hatóságok már tavasszal is megkeserítették a gyakran ellentmondásos, változó intézkedésekkel. Úgyhogy nem mernék fogadni arra, hogy a következő napokban komfortos lesz az ingázók élete, különben miért szüntették meg újra a Nagyvárad–Biharkeresztes buszjáratot? Kik utaznak azon, turisták?

Elvileg mehet bárki, akinek az egészségi állapotát az átlépéskor is kielégítőnek találják, s felmutat két, legalább 48 óra eltéréssel készült, de öt naposnál nem régibb negatív Covid-tesztet magyar vagy angol nyelven kiállítva. Egy négyfős család esetében ez minimum 1600 lej, plusz az utánajárás. Meg a bizonytalanság.

Az újabb intézkedésekkel, Románia sárga országgá válásával kapcsolatos ellenérzéseimet erősíti, hogy a korlátozás leginkább azokat a rendszeresen átjáró embereket érinti, akik Románia nyugati vidékein olyan megyékben élnek, ahol a napi esetszám a nulla és a néhány között ingadozik. (Erdély és a Partium minden megyéje ide tartozik a feltehetően sok turista miatt fertőzöttebb Brassó kivételével.)  Az itt élők fegyelmezettsége tehát elnyeri méltó büntetését azok miatt, akik a fővárosban, a tengerparton, a hegyvidéki üdülőhelyeken remekül buliztak politikai hovatartozásuktól függetlenül. Azon persze nincs miért csodálkoznunk, hogy egyre több ország zárkózik el teljesen vagy részlegesen a román állampolgárok beengedésétől, hiszen a rekordokat döntögető napi esetszámok, s a kialakult járványgócok okkal keltenek aggodalmakat tőlünk délre, nyugatra, északra egyaránt. Keleten meg ugye ott az ország egyetlen rendes szomszédja, a Fekete-tenger. A képet árnyalja, de nem teszi rózsaszínné, hogy az utóbbi időben tíz-tizenötezer tesztet végeznek naponta. Még pontosabb képet tudnánk alkotni a helyzetről, ha a tesztek számát megyei bontásban is közölnék. (Tavasszal az számított hadititoknak, hogy az otthoni karanténban lévőknek milyen a területi megoszlása.) A tájékoztatás nem csupán nálunk akadozó, hiába keresnénk olyan publikus adatot, hogy Magyarországon hogyan alakul a tesztelések napi statisztikája, nem találnánk.

A járvány elleni védekezés látványos romániai összeomlása alapvetően egy okra vezethető vissza, június második felétől masszív bizalomvesztés jellemző, az emberek nem hisznek sem a kormánynak, sem az államfőnek, sem az egészségügyi szakembereknek. Megkésett és nulla hatékonyságú az a médiakampány, amelyet májusban csodafegyverként harangoztak be, a maszkviselésre figyelmeztető reklámfilmecskék, nyomtatott sajtós hirdetések jelen formájukban értelmetlenek. S jellemző, hogy a kisebbségi sajtóban is román nyelven kellett közölni mostanáig ezeket, talán ez változik, ha a képviselőházban elfogadott módosítást ellenjegyzi az államfő, Klaus Jónapot Johannis is.

A kezdetben katonás fegyelmet sugalló, katonai rendeleteket kiadó, s kétségtelenül a lakosság többségének bizalmát élvező kormányzat a járványgörbe első csúcsát követő heteket egyszerűen elvesztegette, a bizalmat eltékozolta. Minden intézkedés megkésett, már nincs bejelentés, amit az emberek komolyan vennének. Újabban az államfőtől sem látunk sok egyebet, mint az ellenzék, a szociáldemokraták szidalmazását. Akik demagóg politizálása, tegyük hozzá közre is játszott a bizalomvesztésben. Márpedig a kormány kapkodását felerősítő olcsó ellenzéki populizmus azért veszélyes, mert a törvényhozásban többnyire ma is az történik, amit a kampányra kacsingató szocdemek akarnak, ahogy az alkotmánybírák döntései is nekik kedveznek. Van tehát e pillanatban egy minden várakozást alulmúló kormány, egy a helyzetével többnyire visszaélő ellenzék, egy gyermekdeden viselkedő államfő, szórványosan fegyelmezetlen lakosság, többé-kevésbé átjárhatatlan határok, hatszázharminchét új fertőzött, harminc új haláleset, közel tízezer aktív eset, 234 súlyos vagy kritikus állapotú beteg, nulla biztató fejlemény. Ja, és a második hullámot szeptemberre jósolják. Ha valami radikális fejlemény nem következik be a védekezésben, esélyünk sincs arra, hogy a jelzések zöldre váltsanak.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!