Simon Judit: Oltomiglan napló 14.

2021. 01. 18. 22:11

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve sokak unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

Rosszul kezdődött ez a nap, ez a hét. Megrendítő gyászhír fogadott a közösségi hálón: elment közülünk Nosz Botond. Hangosan kiáltottam, hogy ez nem lehet, ez egyszerűen ál- vagy rémhír. De nem. Látom, a Szigligeti Színház is búcsúzik a fővilágosító kollégától, aki épp negyedszázadon át dolgozott a váradi teátrumban.

Nosz Boti, a mosolygós, kedves, jóhumorú, nagytehetségű fényművész szó nélkül elvonult a fénybe.

Szakmai tudását, művészetét elismerték, becsülték a rendezők, hiszen nélküle egyetlen előadás sem lett volna olyan, amilyennek mi nézők láttuk. S hányszor ámultunk a csodán, amire a fények képesek a színpadon. A csodák mögött Nosz Boti volt ésszel és szível. Mert másképpen lehet varázsolni. A szakmai tudásáért, a kiemelkedő tehetségéért hívták világhírű rendezők, hogy komponáljon nekik fényt. Többek között Silviu Purcărete és Yuri Kordonszki kérte fel közös alkotásra.

Közösségi ember volt, kapcsolatot tartott a hazai és magyarországi színháztechnikai szakmabeli kollégáival. Workshopot kezdeményezett számukra, amelyben ő is részt vett, tanácsaival, tudásával segítette a fiatalokat.

Nosz Botond messze meghaladta a fővilágosító vagy a light-designer státust.

Varázsló volt, a színek, a fények, a hangulatok nagymestere. Megbízható, pontos, rá mindig lehetett számítani. A kollégáitól tudom. S most fogta magát és tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Itt hagyta a színházat, szeretett feleségét, az imádott gyermekeit. Itt hagyott minket, nézőket is, akiknek, amikor a színpadon felgyúlnak a reflektorok, valahol elrejtve lesz egy titkos csillogás, Nosz Boti vigyázza a fényeket.

Kérem, nézzék el nekem, ma nem tudok másról írni, és engedjék meg, hogy egy verssel emlékezzek Nosz Botira, amelyben a költő egy Shakespeare-szereplőre emlékeztető, komédiás vénájú mesterembertől búcsúzik.

 

Ady Endre

Szegény Zuboly emlékére

 

Ha elmentél,

Okod volt rá s minden tettnél

Mondottál egy jó-nagyobbat:

A Halált.

 

Csak hadd fájjon

Szívem e bolond hiányon,

Hogy nem látom bölcs-hunyorgó

Szemedet.

 

Százegy éjnek

Virrasztója, éber Lélek,

Most is bizton és Neked van

Igazad. 

 

 

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!