Simon Judit: Oltomiglan napló 22.
2021. 02. 09. 21:39Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.
Tegnap nem írtam naplót, mert kedves vendégem volt. Firtos Edit színművész jött vacsorára. Az enni- és innivaló is jól esett, de a beszélgetés még jobban. Esett szó színházról, családról, a gyönyörű kislányunokájáról. Teljesen hihetetlen, hogy a szép, csinos, aktív, fiatal Edit már nagymama. És milyen büszke rá! Azt mondja, 2020-ban csak a színház hiányzott, amúgy számára nem volt rossz az év, és gyorsan hozzátette: hogyan is lehetett volna, amikor megszültetett Klaudia? A színház továbbra is a nagy szerelem, hiányoznak a telt házak, a közönség, de már az is jó, hogy lehet a színpadon játszani, próbálni. Kezd hozzászokni az online világhoz, szívesen vállalja, ha felkérik verset mondani, előadásban játszani. Megtanulta otthon, telefonnal rögzíteni a produkciót, elküldeni. Sőt, feliratkozott egyfajta online színházi ügynökségre is, már fel is kérték egy magyarországi csatornán futó sorozat egyik epizódjába szerepelni. Ügyes, talpraesett nő, tehetséges színész, nem hajlandó csüggedni. Öröm volt beszélgetni vele.
Ma szinte egész nap a laptopon vacakoltam, megijedtem, hogy bedöglött az USB stickem, amin rajta van a fél szakmai életem. Aztán megjavult, de minden eshetőségre pár mappát átmentettem, biztonságban vannak, ami nagyon fontos.
Közben persze bele-belepillantottam a hírekbe, a közösségi hálót is meg-megnéztem.
Egy bejegyzésben valaki azon háborog, hogy az idén megvonnak minden fizetés fölötti/melletti juttatást az állami alkalmazottaktól, sőt még a bérüket is befagyasztják. Az illető vagy nem olvasta, amit valójában tervez, illetve elfogadott a kormány, vagy közalkalmazott és pánikol, mert nem érti, mi is történik. Megszokta ugyanis, hogy neki több jár, mint a privát szférában dolgozóknak. Elkezdtem kutakodni. Rengeteg érthető és érthetetlen információ kering ezzel kapcsolatban. Ide másolom a kolozsvári közszolgálati rádió magyar adásának a hírét, amiből kiderült, nem olyan fekete az ördög, amilyenre egyesek festik. Lehet, hogy szürke, de vannak rajta színes foltok. Íme: „A nyugdíjpont értéke 2022. január 1-jétől fog emelkedni – jelentette be Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke hétfőn.
A nyugdíjpont értékének növekedését a 263-as törvényben szereplő képlet alapján számítják ki, azaz kiigazítják az inflációs rátával és a bruttó átlagbér növekedésének 50 százalékával, mondta Orban a parlamentben, a kormánykoalíció ülése után.
Elmondta ugyanakkor, hogy a lehető legkorábban elkezdik a nyugdíjak újraszámolásának eljárását is, amely kiigazítja az egyenlőtlenségeket. Ami pedig a speciális nyugdíjak kérdését illeti, Orban emlékeztetett, hogy a kormányprojektben szerepel egy nyugdíjtörvény kidolgozása, amely ki fog térni ezekre a juttatásokra is.
Ludovic Orban azt is bejelentette, hogy nem bocsátanak ki üdülési jegyeket idén. A tavaly kibocsátott vakációs jegyek idén év végéig felhasználhatók.
Az egyetemistáknak járó kedvezményekről, valamint az állami alkalmazottak pótlékairól és élelmiszerjegyeivel kapcsolatban nem született döntés.”
Szerintem, hamarosan utóbbival kapcsolatban is lesz döntés. A kormány-közeli sajtó „elemzéseiből” arra lehet következtetni, hogy bizony megvonnak egyes juttatásokat, az élelmiszerjegy értékéről viszont vagy nincs infójuk, vagy nem akarnak pánikot kelteni.
Egyik ilyen írás megemlíti többek között, hogy egyes állami hivatalokban számítógép pótlékot fizettek az alkalmazottaknak. Gondolom, nem azért, hogy megtanulják a gép csínját-bínját, azért sem, hogy megszokják a programokat, hiszen tudtommal ezek az alkalmazás feltételei közé tartoznak, vagy kellene tartozniuk. Szerintem azért van a pótlék, mert egyszerre kell nézni a monitort és dolgozni a klaviatúrán. Ezt én tapasztalatból mondom. Néha muszáj elmenjek ügyeket intézni, és megfigyeltem, milyen kemény dió egyes hivatalnokoknak a komputer. Leütnek egy számot/betűt, hosszasan nézik a monitort, majd elmorzsolnak egy káromkodást, mert melléütöttek. Tényleg kemény lehet. Megérdemelnek kis plusz pénzt. Itt a mosolyjel.
Amin viszont szívből kacagtam, az egy kisvárosi történet. Történt, hogy az adott városkába illusztris vendégek érkeztek. Miután letudták a hivatalos programot, a városvezetők úgy döntöttek, illendően megvendégelik a szívüknek és ügyüknek kedves látogatókat. Elvitték őket egy elegáns helyre. A meghívottak nem voltak sokan, annál a többen a helyi szomitások, akik részint találkozni akartak a vendégekkel, részint egy jót lakmározni. Summa summárum, összegyűltek vagy harmincan az étteremben, ami ez esetben telt házat jelentett. Jöttek sorban az étkek, került sör, bor és pálinka, emelkedett a hangulat.
A meghívottak közül valaki aggályoskodni kezdett, hogy bizony ez a mulatság szembemegy a járványügyi előírásokkal, meg a kijárási tilalom is közeledik. Ennek hallatára a háziak hahotában törtek ki és megnyugtatták az idegeneket, hogy ne aggódjanak, semmi baj nem lehet. A helyi rendőrök tudják, hogy megszegnek minden megszeghetőt, de megígérték az elöljáróknak, hogy aznap este, éjszaka elkerülik nem csak az utcát, hanem a környéket is. Sőt, ha véletlenül idegen rendőrök mutatkoznak a környéken, a helyiek rögtön értesítik a polgármestert, hogy gáz van, jönnek az ismeretlen kollégák, tessenek szétszéledni hamar. Ameddig azok ideérnek, a helyiségben csend lesz és sötét.
A meghívottak kicsit elcsodálkoztak, majd folytatták a tereferét, iddogálást, eszegetést. A vendégek távozásáig senki nem zavarta a vidám társaságot. A helyiek még maradtak kicsit, hogy koccintsanak a sikeres napra.
Mondom én, hogy Románia jó ország, csak senki nem akarja elhinni.
Virtuális ölelés.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!