Simon Judit: Oltomiglan napló 23.

2021. 02. 11. 21:45

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Senki ne szidja a fiatalokat, ne ágáljon ellenük, mert csúnyán fogok nézni, estleg harapok is. Együtt dolgozom okos, tehetséges, művelt, szorgalmas fiatalokkal. Tegnapelőtt este a huszonéves Balázs közel egy órát nézte a laptopom tartalmát, szabadított meg a fölösleges programoktól, s tette rendbe, ami rendetlenkedett. Kedvesen, türelmesen, humorral magyarázta, mit, miért tesz és jelezte, bármi gondom van, szóljak, szívesen segít. Mindezt sok óra, odafigyelést, pontosságot kívánó IT-munka után. Szomszéd fiatalok elveszik a csomagomat, mások elveszik a szemetet a lift előtt, majd ők leviszik.

Én nagyon szeretem a fiatalokat, a dinamizmusukat, a szabad gondolkodásukat, azt, hogy színesek, tudnak és szeretnek viccelődni.

Tegnap szintén fiatalok jöttek beszerelni az optikai kábelt. Udvariasan, kedvesen, nem röhögték ki a hülye kérdéseimet, türelmesen várták, míg eldöntöm, hová kerüljön a modem, vigyáztak, ne tegyék tönkre a falat, és ne legyen csúnyább a drót, mint amennyire muszáj. Még fel is sepregettek az ajtó előtt. Ráadásul nem néninek, hanem asszonyomnak szólítottak.

Úgyhogy, ha kérhetném, semmi rosszat a fiatalokról.

Arról nem ők tehetnek, hogy az iskolarendszer olyan, amilyen, mintha az egész tanügyi rendszerben, nem ők lennének a legfontosabbak.

Az államfő magához rendelte a tanügyminisztert, majd sajtótájékoztatót tartott.

Elmondta, az uniós támogatási alapból rengeteg pénzt lehet fordítani az iskolák, egyetemek fejlesztésére, korszerűsítésére, digitalizálására. Úgy fogalmazott, hogy számtalan és számlálatlan fejlesztés nyomán, a tanintézmények végre megérkezhetnek a 21. századba.

Elnök úr, tisztelettel volna néhány kérdésem: nem lenne itt az ideje, hogy maga az is iskolarendszer is megérkezzen a 21. századba? Netán kialakulhatna egy olyan rendszer, amelyben a diák, a gyerek a legfontosabb? Ha már említette, hogy szeretné, ha az okos, ügyes fiatalok sokat fizető szakmával kezükben hagynák el az iskolát, megkérdezném: nem lenne célszerű a tanterveket is a századunkhoz igazítani? Elnök úr, tanárként nem gondolja, hogy gondolkodni kellene tanítani a gyerekeket és nem bemagoltatni velük tananyagot? Eszébe jutott, hogy talán hatékonyabb lenne azt tanítani nekik, ami őket érdekli, és nem azt, amiről a nem tudom, kik gondolják, hogy fontos. Na ja, a tankönyvek kiadásával szépen lehet keresni, bármennyire is csapnivalóak legyenek. Bocsánat a rosszmájuságért, de folytatnám elnök úr. Vajon nem volna nagyobb hasznára a gyerekeknek, ha az oktatást nem mennyiségben, hanem minőségben mérnék?

A sok komolykodás után, nevessünk is egy kicsit.

Gondolom, hallották már tombolni nevezett Diana Șoșoacă ügyvédet, a Nemzet Egységéért Szövetség (AUR) szenátorát. Olcsó, tudom, de nem bírom ki: az aranyos asszonyság nem csak prózában üvöltözik mindenhol, ahol csak lehet, hanem dalban is kifejti megmásíthatatlan véleményét. Nagy buliban volt minap, sok emberrel körülvéve, ettek, ittak, mulattak, dübörgött a lakodalmas rock, ismertebb nevén manele. A szenátor asszony nem egészen józanul, de törhetetlen jókedvvel és duzzadó hazaszeretettel kántálta Raed Arafatnak és Klaus Iohannisnak, hogy ez Románia, a románok földje, ahol a románoknak kellene dönteni és vezetni.

George Simion már rég rossz szemmel nézi, hogy Șoșoacă viszi a prímet a pártban és ő, az elnök szinte nem is látszik a médiában, úgyhogy a bukaresti kórháztűz után mindketten, külön helyszínen megszervezték a maguk tüntetését.

Azt beszélik, igazából a buli tette be az ajtót az amazonnak, legalábbis az ottani viselkedésére is hivatkozott a két szenátortársa, amikor kérte a kizárását a pártból. Simion boldogan beleegyezett, hogy Șoșoacă menjen, amerre a szeme lát.

Kizárni kizárták, csak éppen nem találják a belépési nyilatkozatát. Az AUR korifeusai bizonyára elfelejtették, hogy a nagyhangú asszonyság be sem lépett a pártjukba. Ő ugyanis a Ninel Peia féle Román Nép Pártja zsebalakulat oszlopos tagja, és a két párt közös választási listájáról került Șoșoacă a felsőházba.

Közben az AUR-vezetők úgy belejöttek a kirúgásba, hogy egy füst alatt Mihai Lasca Bihar megyei képviselő talpára is útilaput kötöttek. Mert most jöttek rá, hogy köztörvényes bűnöző, akit egyszer már elítéltek testi sértésért. Most bűnszövetkezetben elkövetett, bankautomaták többszörös kirablásáért folyik ellene eljárás. Pedig a sajtó már akkor megírta, hány pénzt ért Lasca, amikor felkerült a választási listára.

Fontolgatják Francisc Toba nyugalmazott katonatiszt mandátumának a megsemmisítését is, mert őkelme, csupa hazafiságból 1989. decemberében súlyos, emberellenes cselekedeteket hajtott végre a forradalom leverése érdekében. Magyarul, elvitte a sebesült forradalmárokat a kórházból, megverte, megkínozta őket.

Nicolae Roman nyugalmazott katonatiszt, képviselő, aki 1989. december 16-18. között 200 bajtársával tüntetők elleni akciókban vett részt, köszöni szépen jól van, senki nem bánja, senkit nem zavar. Az AUR-ba belefér.

És eltelt még egy nap. Havazik, hideg van, de óhatatlanul megyünk a tavasz felé.

Virtuális ölelés!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!