Simon Judit: Oltomiglan napló 25.

2021. 02. 17. 22:31

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Képzeljék, még mindig nem tudom, ki lepett meg kölnivel, névtelenül. Már a kollégáim és barátaim is beszálltak a találgatásba, de nem jutottunk közelebb a megfejtéshez. Kérdezgetjük egymástól, ki a csuda tudhatja egyáltalán a lakcímemet, mármint olyan, akiről én nem tudom, hogy tudja.

Mit tehetnék mást, mint újból szépen kérem a hölgyet, urat vagy fordítva, aki örömöt szerzett az ajándékkal, fedje fel kilétét. Olyan kíváncsi vagyok az illetőre, hogy egyik éjszaka alig tudtam elaludni.

Véget ért a farsang, észre sem vettem, hogy az idén is volt. Nem mintha az ezelőtti életemben minden évben báloztam volna, héthatárra szóló mulatságokban töltöttem az időt, nem. Mégis valahogy éreztem a farsang vidámságát, jókat nevettem a közösségi hálón megmutatott jelmezeken. Idén mindössze néhány gyermek öltözött állatnak vagy növénynek, és egyetlen fotó készült a tél temetéséről. Láttam a tévében, hogy egyes celebek állítólag otthon, a családban beöltöznek maskurába és farsangolnak, de én ezt nem hiszem el. Az biztos igaz, hogy felveszik a jelmezt és úgy tesznek mintha, a show meg a honorárium kedvéért.

Elképzelni sem tudom, hogy egy család maszkabált rendez magának a nappaliban, és négyen vagy hatan (ennyit enged a járványügy) körbetáncolják az asztalt az ebédlőben. Lehet azért nem, mert nekem a farsang a bálokat jelenti, ahová fel kell venni a kis- vagy nagyestélyit, de minimum a koktélruhát, szól a zene, finom ételek és italok vannak, táncolunk ismerőssel és ismeretlenekkel, sőt megöleljük egymást, mert vidámság van és életöröm.

Az idén (részben már a tavaly is) elmaradt minden, örülni fogok, ha szilveszterkor bulizhatok. Addig csak meglesz a szükséges átoltottsági arány, hogy ne tartsunk még magunktól is távolságot. Merthogy néha még a saját kezemet sem merem megfogni, nemhogy a másét. Jó, itt röhögő jel van.

Klaus Iohannis azt mondta, ha így halad az oltás, nyárra kilábalunk a járványból. Jó lenne, de neki sem hiszem el. Ahonnan én nézem, nem halad elég gyorsan, hogy nyárra a lakosság 60-70 százaléka megkapja a második adagot is. Lehet én látom rosszul, vagy állok rossz helyen.

Lehet örülni, a törvényhozás megszavazta a szenátorok és képviselők szupernyugdíjának az eltörlését. A többieké marad jó magas. Valahogy nem perdültem táncra a hírt olvasva. Nekem ugyanis nem az a bajom, hogy az övék annyira sok, hanem az, hogy az enyém meg sem közelíti a legalacsonyabb politikusi járandóságot sem. S az ország lakosságának nagy többsége is a minimálbér körüli öregségi juttatásból él, vagy még kevesebből. Legyenek magasak a nyugdíjak, de a ketteseknek is, ne csak az egyeseknek, és itt nem a személyi számra utalok.

Apropó, utalás. Múlt héten olvastam, de most jutott eszembe, hogy valahol az országban egy hölgy 34 ezer eurónak megfelelő lejt talált a számláján, amikor felvette a fizetését. Kicsit meglepődött, aztán kivette az egészet a bankból és jól elköltötte. Nem tudom, hogy sikerült ez neki pár nap alatt, de egy nő sok mindenre képes. Amikor a munkaadója észrevette a tévedést, már egy fityingje sem volt. Tévedés történt ugyanis, valahol elírtak néhány számot, így kerülhetett annyi pénzt a hölgy számlájára. Most kérik vissza tőle, mert az összeg nem illette meg. A nő azzal érvel, hogy ő azt nem tudhatja, úgy érzi, megérdemelte a magas bónuszt. Különben is, a pénzt nem az utcán találta, nem más zsebéből vette ki, hanem a saját, bankszámláján volt. S ami ott van, az az övé, az ő tulajdona, a tavaszi adóbevallásába is beírja, slussz, itt a vége, őt hagyják békén. Persze nem hagyják, a szemére vetik, hogy miért nem szólt, miért nem kérdezte meg, mi ez. Márpedig ő a bankban megkérdezte, ahol mondták, azelőtti nap utalták neki, le van ellenőrizve, nem lopott pénz. Neki köze nincs ahhoz, hogy valaki tévedett, viselje a következményeket, őt bizony nem érdekli. A cég persze bíróságra vitte az ügyet, a nő ügyvédet fogadott, de a pénzt nem adhatja vissza, még ha akarná sem, mert elköltötte. Persze, nem is akarja. Az első tárgyalást valamikor tavaszra tűzték ki.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit tettem volna a hölgy helyében, de biztos, hogy a döntésem sokban függene attól, milyen cégtől érkezett volna a temérdek pénz.

Javaslom, próbáljuk ki. Mosolyjel.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!