Simon Judit: Oltomiglan napló 26.

2021. 02. 20. 22:02

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Mivel is kezdhetném, minthogy megköszönöm mindenkinek a jókívánságokat. Jólesett, hogy sokan gondoltak rám tegnap és még ma is.

Életem során soha nem rázott meg egyetlen évfordulóm sem, nem zavart és nem is riasztott az idő múlása. Az életkor végül is csak egy szám, az ember annyi éves, amennyinek érzi magát – mondtam nevetve a közhelyet, és hittem is, mert az életnek örülni kell, ameddig lehet. Egészség legyen és humor, a többi valahogy kialakul, megoldódik, helyrebillen.

Idén nem túl jó érzéssel vettem tudomásul, hogy a betöltött évek száma: 65. Szóval, mondtam magamnak, belépek a banyakorba, ha tetszik, ha nem, ettől kezdve a besorolások: idős hölgy/asszony, vénasszony, nyugger, vén banya, öreg tyúk, öregasszony, vén… ezt nem írom le. Kedveskedve néni, románul buni (nagyi), szépkorú, ezüstkorú, biztos van más is, csak nem jut eszembe. Mondjam, hogy főleg utóbbiakat utálom? Mondom.

Szóval, nem túl lelkesen vártam a szülinapomat. Amikor a hatvanat töltöttem, hatalmas jelmezes bulit rendeztem, mindenki a 20-as évek divatja szerint volt öltözve, sokan voltunk, remek hangulatban táncoltunk, dumáltunk hajnalig.

Akkor eldöntöttem, öt év múlva flower power buli lesz, hippi divattal és életérzéssel. Beütött a járvány, meg sem fordult a fejemben a vigasság.

Pár nappal ezelőtt Szűcs Laci mondta, hogy a kollégák, akik mint tudjuk, barátaim is, szeretnének megünnepelni. Örültem a javaslatnak, de nem bírtam megállni, hogy ne kajánkodjak kicsit, csak úgy magamnak: örülnek, hogy vénülök. Persze nem mondtam ki, nagyon jól esett, hogy gondolnak rám.

Pénteken eljött a napja, rendeltem kaját, a lányok-fiúk beszerezték az itókát, Laci értem jött, mentünk a szerkbe bulizni. Odabent zoomon bekapcsolódtak azok, akik ilyen-olyan oknál fogva, kényszerűségből vagy a távolság miatt nem lehettek jelen, koccintottunk, és már az is nagyon jó érzés volt, hogy az ottlevőkkel megöleltük egymást. Nincs az a vírus, ami kibírna ennyi örömöt. Kaptam rengeteg szép virágot, finomabbnál finomabb csokikat, és piákat, alig győztem megköszönni.

Adott pillanatban Szűcs Laci megkért mindenkit, hogy foglaljon helyet, mert jön a közös ajándék. Laza Erikával behoztak egy nagy kartondobozt, hogy bontsam ki. Ügyetlenkedtem egy ideig, mondták, vigyázzak törékeny, végül segítettek kinyitni. Gondoltam valamilyen szép porcelán lehet benne.

A tartalma viszont akkora meglepetés volt, hogy csak azért nem sírtam el magam, hogy ne kenődjön szét a sminkem.

A dobozban könyv volt, az én könyvem! A Vesztegzár-napló 65 számozott példánya! Elakadtak a szavaim, ami nem jellemző rám. Álltam, bámultam, mindenki nevetett vagy mosolygott. Kézbe vettem a kötetet, és nem tudtam, hogy álom vagy valóság. Diszkréten megcsíptem magam, és boldogan nyugtáztam, hogy ez a valóság.

Így lett életem egyik legboldogabb születésnapja a már nem is annyira rusnya 65.

Már maga az nagy boldogság, hogy az embernek könyve jelenik meg. Arra viszont szavak sincsenek, hogy milyen nagyszerű, leírhatatlan érzés, hogy kollégáim, barátaim nem kevés munkát és időt áldozzanak arra, hogy nekem meglepetést és örömet szerezzenek. Hogy fontos vagyok nekik. Kivételezettnek érzem magam, hogy ehhez a csapathoz tartozhatok.

Köszönöm Szűcs Laci, Laza Erika, Kemenes Heni, Darabont Éva, Hajdu Áron igazgató, Alutus nyomda. Köszönöm mindenkinek, aki tudta, és hallgatott, mint nyuszi a fűben.

Aztán az is kiderült, hogy a számozott példányok csak előfutárok, hogy a szülinapomon ideadják. Hamarosan több is érkezik a nyomdából, hogy akit érdekel, megvehesse.

Nagy tisztesség egy szerzőnek, hogy számozott kötetei lehetnek, és mint olvasó, nekem nagy öröm, ha számozott példányhoz juthatok.

Alig tudtam elaludni a boldogságtól, ma reggel mosolyogva ébredtem. Szerintem ez a boldogság sokáig kitart.

A flower power bulit meg halasztom 70. szülinapra.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!