Váradtól Váradig a szatíra útján 20.

2021. 02. 21. 19:54

Úgy tartja a mondás, hogy a világ két táborra oszlik, váradiakra és nem váradiakra, de a váradiak vannak többen. Kiskamaszként mentem el a szüleimmel, hosszú utat tettem meg, orvos vagyok, néhány éve írni kezdtem. Várad szellemisége, könnyedsége sok évtized után is él bennem. Talán akkori környezetem, talán a város sajátos humora, a bohém szecesszió fordított a szatíra felé. Svájcban élek, német nyelven írok, németül gondolkodom, de régi vágyam anyanyelvemen közölni, mert Váradot igazán megérteni csak magyarul lehet. Többé-kevésbé rendszeresen, folytatásokban jelentkezem életem néha igaz, néha majdnem igaz történeteivel. A humort hívom segítségül, hogy elkísérjen időben és térben Váradtól Váradig. Bíró Péter sorozatának huszadik része.

A félixfürdői hőforrás egy a huszadik század elején készült színezett képeslapon (Péter I. Zoltán gyűjteményéből)

 

Félixfürdő, ahogy én emlékszem

Véleményem szerint az élet nem más, mint néha alvással, tanulással, a boldogságért és a sikerért való küzdelemmel megszakított étkezések és fürdőzések sorozata.

A meleg vizű fürdő iránti lelkesedésem alighanem onnan ered, hogy a 60-as években, a váradi lakásunkban nem volt melegvíz. A civilizáció elsőrangú vívmányának tekintettem a korlátlan melegvíz-használatot, ami nekem ugyanolyan valószínűtlennek tűnt, mint a holdraszállás lehetősége. Amúgy az amerikaiak hamarabb jutottak a Holdra és vissza, mint hogy nekünk melegvíz folyt volna a csapból.

Elképzelhető, hogy genetikailag vonzódom a vízhez. Végül is ebben az elemben jelent meg az élet a bolygónkon, és mi, emberek, tudat alatt vonzódunk eredetünk eleméhez. Lényegében „repülő kétéltűek” vagyunk, legalábbis amióta repülhetünk, mélybúvárkodhatunk, és rendelkezünk strandpapuccsal, valamint törölközővel.

Már a rómaiak is szenvedélyesen hódoltak a fürdőzés örömeinek. Amint megérkeztek a Kárpátok nyugati felére, elkezdtek erre alkalmas helyet keresni, és amit találtak, azt az utánuk érkezők is használták.

Várad déli részén, vélhetően egy már rég inaktív vulkán közelében található az a tektonikus övezet, melynek területén termálvizes források törtek utat maguknak.

A 19. században a források köré divatos fürdőközpont épült, ami a gyógyászati turizmus egyik attrakciójává lett.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Jöttek tehát a rómaiak, fürödtek kicsit és elmentek. Érkeztek az avarok, lubickoltak egyet és továbbálltak. Megjelentek a szlávok, jól megfürödtek, és amint megszáradt a ruhájuk, már indultak is másfelé. A hunok eleinte kicsit tartottak a víztől, de megszerették és csak akkor mentek el, miután jól megáztatták a tagjaikat. Jártak még arra tatárok, germánok, taljánok, mongolok és egyéb nemzetségek, de rövid pancsolás után más tájak felé igyekeztek. Megérkeztek a törökök, a források mellett, bennük időztek, mielőtt megtámadták a várost. Várad ostromakor a várvédők termálvízzel töltötték meg az erődítmény körüli árkokat, az ellenség hiába várta, hogy befagyjon a víz, és hadai átkelhessenek. A legenda szerint egy áruló megmutatta az ottomán vezérnek, hol rejtőznek a melegvizet vezető csatornák, és miután elvágták a sáncot a forrástól, a víz befagyott, az ostromlók átkeltek a jégen, bevették a várat és Várad elesett. Számosan akarták visszavenni, sikertelenül. Végül az osztrák császár csapatai verték ki a törököket és a magyarokkal karöltve foglalták el a várat, és szabadították fel a várost.

A törökök visszavonulása után, a forrás a Szent Márton förödőbánya nevet kapta, vélhetően azért, mert lejtmenetben lehetett elérni a termálvízhez.

Felix Helcher kanonok, a közelben lévő szentmártoni premontrei kolostor elöljárója felismerte a termálvíz jelentőségét és ő fejlesztette fürdőteleppé a forrás környékét, amely mindmáig az ő nevét viseli: Félixfürdő.

A 49 fokos, ásványokkal teli víznek hamar híre ment, az, hogy nem csak kellemes, de gyógyítja a reumát, betegségek utókezelésében is hatékony. Özönleni kezdtek a turisták, messze földről is érkeztek pihenni, gyógyulni vágyók. Az a hír is járta, hogy a félixfürdői víznek afrodiziákum hatása is van, ami még több látogatót vonzott. Ebből szerintem annyi igaz, hogy nézelődő férfiemberekre kimondottan jó hatással vannak a fürdőruhás lányok.

 

A tornyocskás épülettel körbevett uszoda egy két világháború közötti képeslapon (Péter I. Zoltán gyűjteményéből)

 

A 19. század végén kezdett komolyan kiépülni a fürdőtelep, melynek architektúrája az eklektikus stílusú, későbbi Apolló strand megépítésével teljesült ki. A bűbájos tornyocskákkal díszített épület körbeveszi a négyszögletes, különböző mélységű medencét.

A medencébe ömlő forró vízsugár közelében idősebb, testes férfiak ülve nyújtogatták fáradt tagjaikat, az első fiatalságukon túl járó hölgyek a medence falának támaszkodva élvezték a meleg vizet. A fiatalok a mélyvízben hancúroztak, ők szórakozni, úszni jöttek, nem gyógyulni.

A vízcsatornában az ásványok, algák, termobaktériumok rozsdásra festették a köveket, és furcsa szagot árasztottak. Az egész létesítménynek különös, romlott tojáslikőrbe fulladt döglött halakra emlékeztető szaga volt, de ez nem riasztotta el a váradiakat, akik pár óra elteltével már annyira megszokták, hogy nem is érezték a bűzt.

1948-ban a kommunista hatóságok államosították a szentmártoni kolostor doméniumait. A fürdőt elkezdték kiterjeszteni, kerek, különböző mélységű medencéket építettek.

Gyerekkoromban, valamelyik medencéhez közeli pázsitra leterítettük a pokrócot, napoztunk, főtt kukoricát ettünk és az időjárástól függően melegedni vagy hűsölni mentünk a vízbe.

Nyáron Félixfürdő volt a megszokott vakációs úticél. Zsúfolt, kiszámíthatatlan órarend szerint közlekedő autóbusszal mentünk, akinek volt, az autóval tette meg az odavezető hét kilométert. Esetleg biciklivel is el lehetett jutni. Akkor nagyon messzinek tűnt, de a nyári melegben megérte a fáradságot.

Nem tudtam úszni, de már akkor szerettem a vizet. Félixfürdőn támadt az a zseniális ötletem, hogy autodidakta módon úgy tanulok meg a felszínen maradni, hogy kis lépésekben haladok a mélyvíz felé. A darwini fejlődéselméletet akartam megvalósítani visszafelé, behozni az őseim 400 millió éves lemaradását. Annyi idő nem állt a rendelkezésemre, de nem adtam fel. Bementem vízbe. A medence falába kapaszkodva óvatosan lépegettem a mélyebb részek felé. A víz a csípőmig ért, majd a vállamig. Jól éreztem magam, haladtam tovább. Már az államig ért a langyos víz. Tökéletes – gondoltam, egyre közelebb kerülök a kétéltű léthez, már biztos tudok úszni, mentem tovább a mélybe. Már csak az orrom hegye látszott, és amint beszívtam az áldásos félixi víz első cseppjeit, azonnal pánikba estem. A közelben lévő strandolók észrevették, ahogy kétségbeesettem kapálózom és kimentettek. Később, miután megnyugodtam, levontam a következtetést: az általam kidolgozott módszer kivitelezhetetlen, és teljesen alkalmatlan arra, hogy megtanuljak úszni. Rájöttem arra is, hogy

a termálvíz, minden gyógyító hatása ellenére, a hülyeséget nem kúrálja.

Kénytelen voltam a szokványos módon úszni tanulni: tanárral, a városi strand medencéjében. A tanfolyamot nehezen és szerény eredménnyel ugyan, de elvégeztem. Nem lett belőlem sem úszó-, sem vízilabdabajnok.

A félixfürdői, illetve eredetileg a szomszédos püspökfürdői meleg vízben él egy különleges lótuszfajta, a Nymphaea lotus thermalis. A szemet gyönyörködtető virágok egy medencében pompáznak. A termálvízen kívül ezek az „úszó” növények a turisztikai látványosságok. Más néznivaló nincs. 

Amikor Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták (1940–1944) a román határ a fürdő déli részén húzódott, amitől különleges övezetté vált. Ezen a határszakaszon próbáltak elmenekülni a gettó és a deportálás elől a nyilas rezsim üldözöttei. Vezetővel, hatalmas összegekért indultak, hogy átjussanak a határon. Akiknek valahogy sikerült átjutniuk, a román oldalon letartóztatták, megkínozták, de legalább életben maradtak.

Székely (Mittelmann) Ignác, távoli rokonunk, a Félixfürdő két világháború közötti utolsó főmérnöke nem tudott idejében elmenekülni. Feleségével, Cellával, Éva lányával, vejével és csecsemő unokájával Sziléziába deportálták, egyikük sem tért vissza az auschwitzi haláltáborból.

Félixfürdőn ma semmi nem emlékeztet rá és családjára. Legyen ez a rövid írás a mementó.  

 

Németből fordította: Hava Oren     Magyar változat: Simon Judit 

Bíró Péter a zürichi egyetemi klinika aneszteziológus orvosprofesszora. Pár éve szatirikus rövidprózát közöl angol, német és román online kiadványokban, magyar nyelven az Erport.ro portálon publikál. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!