Simon Judit: Oltomiglan napló 27.

2021. 02. 25. 21:42

Megjött az új esztendő, vele együtt a mindenévi remény: jobb lesz, mint az előző. 2021-nek nem nagy kihívás jobbnak lenni, úgyhogy, hátha tényleg. Látszik a fény az alagút végén, és én nagyon remélem, nem vonat világít, hanem az oltás megfékezi ezt a mindent leállító, felborító járványt. Addig is, engedve kedves emberek unszolásának, naplót írok. Nem tudom, hány napig vagy hétig, esetleg hónapig tart, csak akkor zárom le, ha megkaptam a második szurit.

 

Mostanra sikerült magamhoz térni a szülinapi meglepetésből. Képes vagyok már másra is gondolni, de az öröm maradt, még mindig mosolyogva ébredek reggel, még akkor is, ha világ összes marhasága felsorakozik az álmomban.

Továbbra is izgatott vagyok, mert készül az olvasóinknak, barátainknak készülő nagy meglepetés, de erről még mindig nem beszélhetek, sajtónyelven szólva még mindig embargós, de már nem sokáig.

Olvasom, hogy az étkezésünk is kegyetlenül pusztítja a természetet. Tudós kollégám írta meg ezt a maszol.ro portálon. Eddig eszembe sem jutott, hogy a marhapörköltöm miatt kivágják a fákat, hogy a minden reggeli kávém sok állatkát sodor veszélybe, és meg nem fordult a fejemben, hogy a kakaókrémes süti vagy a csoki mekkora károkat okozhat a természetben.

Olvasom hát tovább és kezdek megnyugodni, hogy én mégsem pusztítom halomra a fákat. Mert az írja a kolléga, hogy az ételek miatt főleg a trópusi erdők vannak veszélyben, sőt már vágják is a fákat esztelenül. Megnevez néhány dél-amerikai országot, ahol a marhatenyésztés miatt szükségesebbek a legelők, mint az erdők. Hát én ehhez nem járulok hozzá, egy falat brazíliai vagy bolíviai marhahúst sem ettem egész életemben és valószínűleg nem is fogok. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy közel száz lejt fizessek egy szelet marhasültért. Ennyibe kerül ugyanis az éttermekben, ahol ilyesmit kapni lehet.

Továbbá az áll az írásban, hogy hatalmas ökológiai károkat okoz a pálmatej, meg a szójakészítmények. Ettől is megnyugszom, a pálmatej ízét sem ismerem, a szójától meg rosszul vagyok. Bizonyára a tudatalattim tiltakozik ellene, mert – gondolom az én korosztályom emlékszik –, 1989 előtt mindent szójával dúsított a szocialista élelmiszertudomány.

A cikk vége felé már kezdek izgulni, mert az áll a cikkben, hogy a kávé- és kakaóültetvények is a trópusi erdők kárára terjeszkednek. Gondolom, az ültetvényesek kivágják a fákat, hogy nagyobb területen teremhessen a kávé meg a kakaóbab. Elkezd végre furdalni a lelkiismeret, egészen csúnyán néztem a csokira, mielőtt bekaptam.

Tessék elképzelni, ha az ember lánya/fia kinyitja az ablakot és szellőztet, nem lesz büdös a lakásban, sem sülthagyma szag, nem penészednek meg a falak, sőt, még a por sem telepszik meg. Bizony, ezt fedezték fel nemrégiben a tudósok, akik légfrissítők és levegőillatosítók helyett a kinti levegő rendszeres beáramoltatását ajánlják, más szóval azt tanácsolják: legalább egyszer naponta szellőztessünk. Én eddig minden tudományos megközelítést nélkülözve gondoltam azt, hogy ha állott a levegő vagy simán büdös van, akkor nyissuk ki az ablakot.

Bagós vagyok, ez nem titok. Egyszer egy kedves házaspár jött hozzám látogatóba. Észrevettem, hogy a hölgy valamit keres a szemével. Kiderült, valamilyen légfrissítő kütyüt, amitől nincs cigiszag a lakásban. Mondtam, olyan nincs nekem, de naponta többször szellőztetek. Olyankor az történik, hogy a füst kimegy, a friss levegő bejön. Tényleg? – kérdezte és úgy csodálkozott, mintha egy földönkívüli lépett volna a szobába. Tényleg – mondtam, és igyekeztem megőrizni a komolyságomat. Megígérte, hogy ő is kipróbálja.

Egy kedves, okos ember elküldött egy cikket, amiben az áll, hogy a színháztermekben, a mozikban terjed legkevésbé a vírus, ha betartják a megelőző szabályokat, azaz maszkban és távol egymástól ülnek a nézők. Nem érti, hogy a bevásárlóközpontok és más tömegeket vonzó létesítmények működhetnek, vagy például Magyarországon a kaszinók, akkor a kulturális intézményeknek miért kell zárva maradniuk.

Szerencsére nem mindenhol vannak zárva, Váradon például működnek, de Kolozsváron már megint nem. A kormányhatározat szerint a megyei, illetve városi egészségügyi hatóságok az elöljárókkal karöltve döntik el, mi lehet nyitva és mit kell zárva tartani. Azt én sem értem, hogy a bevásárlóközpontok miért, és a színházak, miért nem.

Igaz, boldog ember lehetnék, ha csak ezt az egyet nem érteném.

Jut eszembe, az egyik utazási iroda reklámozza, hogy napi 47 eurótól kezdődő áron lehet jachtot bérelni számos, tengerparttal rendelkező országban. Gondoltam megnézem, végül is olcsóbb, mint egy szállodai szoba. Olcsónak valóban olcsó és tiszta luxus a berendezés konyhával és fürdőszobával, de tengerészt nem adnak hozzá. Úgyhogy jachtvezetői engedéllyel és tudással rendelkező hölgyek vagy urak jelentkezését várom. Jelige: vadevezősök kíméljenek.

Virtuális ölelés.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!