Simon Judit: Vesztegzár-napló 14.

2020. 03. 30. 22:16

Barátaim biztatására úgy döntöttem, megpróbálok két hétig, egy karantén idejéig egyedül a lakásban maradni. Azaz nem kilépni a bejárati ajtón. S ha már itthon vagyok, gondoltam, legyek divatos: naponta írjak valami jegyzetfélét. Valami jókedvűt, ha sikerül, vicceset. Semmi vírusjelentés, semmi ilyen-olyan statisztika. Mondhatnánk, lejegyzem és megosztom a csacskaságokat, amik eszembe jutnak az önkéntes elvonulás egyedüllétében.

 

Tizennegyedik nap (március 30., hétfő)

Úgy kezdődött a napon, hogy Laci hívott és kedvesen megkérdezte, milyen árnyalatú lila hajfestéket szeretnék, mert mindjárt megy a DM-be. Pillanatig fogalmam sem volt, miről beszél, de segített: tegnap este kitettem a facebook oldalamra, hogy eldöntöttem, lilára festem a hajam. Sokan elhitték, ami nekem volt hihetetlen. Ez a szöveg úgy került ki a falamra, hogy Vida Gábor behúzott a csőbe. Ő azt írta, lőjön valaki neki pizzát. Én kommenteltem: csak online tudok küldeni. Erre jött a magyarázat: benne vagyok a csőben, csaljak be másokat is. Tizenhárom lehetőség közül választhattam, mit teszek ki. Én a lila hajat választottam. Nem győztem húzni befele az ismerőseimet. Jó játék volt.

Említettem, hogy tegnap végre hosszasan beszéltem Rékával, tudják, a Quaran Tina blog szerzője. Ő brassói lakásába zárkózott be, és mert azelőtt sokat járt-kelt, Leát, gyönyörű kislányát átvitte a szüleihez. Éppen munkahelyváltás közben van, ezt is kiveséztük, hajjaj, és sok minden mást is. Eldöntöttük, hogy javaslatára, karantén után, pénteken nagyszabású kerekasztalt rendezünk, amire meghívunk egy klezmer bandet is. Miért? Csak.

Süti barátnémmal is jót pletyóztunk. Szabadnapja van, mert a vállalatnál, ahol dolgozik, fertőtlenítettek. Az a szóbeszéd járta, hogy valaki megfertőződött, de semmi biztosat nem tudni. Megbeszéltük továbbá a hajfestést, a fodrász, pedikűr-manikűr hiányát. Meg azt is, hogy milyen jó lenne elmenni kocsmázni.

Végre felhívtam Tesit. Adrienne gyermekkori barátom, szüleink is jobarátok voltak, ameddig családjuk át nem települt Magyarországra. Muszájból, a szeku miatt kellett menniük. A kapcsolat megszakadt, hogy aztán 1990-ben még szorosabbra fűződjön. Nagyok hamar veszítette el imádott anyukáját, Ibi nénit, a legendás magyar nyelv és irodalom tanárt. A szüleim sajátjukként szerették, mi meg eldöntöttük, hogy tesik vagyunk. Adrienne európai hírű  színháztörténész, kutató, tizenhét kötet szerzője. A vírus előtti héten mutatták be legújabb, Taub János rendező életét és munkásságát feldolgozó könyvét.

Több órán át csevegtünk, de ebben nincs semmi rendkívüli, mindig így szoktuk.

Elmesélte, volt bevásárolni. Furcsán változik a világ, eddig olyanokról számolt be, hogy Londonban tartott előadást, Bukarestben volt színházban, vagy éppen bemutatták valahol valamelyik könyvét. Nevettünk, hogy most a maszk a téma, de nem színházi. Tesi egyedül él a könyvekkel, bohócokkal, festményekkel teli, szép budapesti lakásában. Azt mondja, sokan ajánlották neki, hogy segítenek bevásárolni, de ő senkit nem szeretne ezzel terhelni. Inkább lemegy hetente egyszer-kétszer a közeli boltba. Megbeszéltük, egyikünk sem örül, amiért Velencében vaporettók és gondolák helyett most csak vízi állatok úszkálnak. Tesi nagy állatbarát, aggódik, mi történik majd a faunával a járvány lejárta után. Állítja, hogy nekik sem tesz jót ez a felfordulás. Biztos így van, de hogy nekünk nem használ, az biztos. Imád ő is utazni, úgyhogy megbeszéltük, amint lehet, elutazunk Firenzébe. Aztán meg Portugáliába. Csak legyen béke.

Remek ajándékot kaptam Csomitól. Egyik operatőr barátja elküldte a róla készült portréfilmet és ő továbbküldte néhány barátjának, többek között nekem. Nevettem és sírtam, emlékek tolultak elő. Ezután megnéztem A vágy villamosa elődás felvételét, melyben Csomi alakította Blanche-t, a női főszereplőt. Nagyszerű elődás, Judit káprázatos benne. A felvételt ő ajándékozta nekem, amikor pár évvel ezelőtt nálam volt.

Utána felhívtam telefonon. Ő is elújságolta, hogy vásárolni volt, sőt, sminkelt is a nagy esemény tiszteletére. Máskor a következő bemutatójáról szokott beszélni. Reménykedjünk, hogy mihamarabb kinyitnak a színházak. Csomival politizálni is szoktunk, de megfogadtam, ebben e naplósorozatban nem politizálok. Azért sem.

Szép nap volt a mai.

Hab a tortán, hogy délelőtt elmosogattam, kitakarítottam a konyhát és a fürdőszobát. A szobában a porcicákat nem bolygattam, hagytam őket sütkérezni a napon.

Noémi mesésen finom töltött káposztája volt az ebéd, vacsorára pedig tepertő mustárral és hecsedlitea.

Ma telt le önként vállalt vesztegzáram 14. napja. Azaz vége az önként és dalolva vállalt két hétnek. Ez nem jelenti azt, hogy holnap kivonulok a korzóra, nem. Okok: 1. nincs befestve a hajam; 2. a hatóságok nem engedik; 3. a barátaim megtiltották, hogy boltba vagy máshová járjak. A vesztegzár marad, ami változik: a bevezető.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!